Akrosztichon 06.

ANGYALHAJ

01. Dobrosi Andrea: Megérkezett

A rany, tömjén, mirha,
n esztelen csillagok,
gy ermekarc ül rajta,
a z akol felzokog,
l ám, a hó szűz-fehér,
h allgat erdő, a vad,
a fenyves éjbe ér,
j ászolban Fény szalad.

02. Ordas Andrea: Angyallá válva

A ranyló fényével ébresztget a reggel.
N ehezen nyíló pilláim között,
Gy önyörű kislány tükörképe kelt fel,
A blakomra pillant az üveg mögött.
L eányka, angyalkám, kiáltok utána.
H ová futsz? Illanó árnyékáért kapok.
A kezem haja helyén a semmit markolja,
J ajszó helyett öröm, hisz ez énmagam vagyok!

03. Petres Katalin: Szent éj – szentély

Azon az éjszakán
Nemes hang tört csendet.
Gyermek sírt fel Reményt.
Angyal szárnyak puhán
Libbentették felénk
Hitünk örök fényét.
Azon az éjszakán
Jászol lett az oltár.

04. Kutasi Horváth Katalin: Leráznám magunkról

Amint lehet, angyaloddá válnék,
Néha-néha külön úton járnék.
Gyűjteném a nyugodt, szép perceket,
Adnék neked új reményt, nyughelyet.
Leráznám a bajokat magunkról,
Hullana az átok is hajunkról.
Akkor félnék, hogyha nem látnálak,
Jászolomba hiába várnálak.

05. Lénárt Anna: Hét kívánság

A
ngyalok vigyázzák álmodat,
N
apsütés ragyogja be arcodat,
Gy
ermek dala legyen hangos,              
A
ki hallja legyen boldog,
L
assan járj a rögös úton,
H
ulljon áldás, a mai napon…
A
dj sok-sok szeretetet,
J
ó éved lesz, hidd el nekem!

06. Mukli Ágnes: Angyalok hangján

Angyalok hangján dalol az éjjel,
Nincsteleneknek dúdol a szél.
Gyantaillat száll szerte széjjel,
Alszik csendjében az emberiség.
Lobban szívekbe  szeretet, ünnep,
Hó tiszta havat hullat le ránk,
Annyi ember boldogan örül, 
Jézusunk békés karácsonyán.

07. Lénárt Anna: Sóhaj

A
rcomat könnyek borítják,
N
apot gomolyfelhők takarják.
Gy
akran gondolok a régmúltra,           
A
mikor együtt indultunk nagy útra.
L
omhán ballag a fáradt idő,
H
alkan szól az aprócska csengő.
Angyal szárnyába kapaszkodom,
J
ó Istenhez imádkozom!

08. rozetta (Sárossi Rózsa): Szőkék-barnák-vörösek

ngyalkák az unokáim:
óra, Kinga, Lujza, Dóra, Hédike.
GY ermek-lányok, földiek, de
nnyira kedvesek-okosak-szépek,
étük oly nagy öröm és élvezet,
ogy bárki, aki látja-hallja őket,
zt gondolja, s ki is mondja:
óllehet, az égből jöttek…

09. Holécziné Tóth Zsuzsa: Gyúlnak a fények

Amikor az ünnep beköszönt
Nincs helye búnak, bánatnak
Gyúlnak a fények, csillag ha ébred,
Angyalszárny suhan át az égen.
Lámpások gyulnak a szivekben
Hozzád is eljut üzenetem:
Adj reményt a koldusnak ma este, 
Jut is, marad is – csak több leszel vele.

Angyalhaj libben, táncol az éjben.
Nincs szebb varázs mint a Karácsony éj.
Gyermeki öröm, kipirult orcák:
Anyának lenni: maga a menyország.
Lám mennyi bánat elröppent mára!
Hófödte tájon most angyal szálljon,
Adjon az Isten békét e földre,
Józan ész, akarat: tartsd itt örökre!

10. Szabó Edit Irma: Angyalom arca

Angyalom arcát arcodban látom,
Nevetőráncom mélyülő árok.
Gyötörtek gyakran kőszívű évek,
A szenvedések remekbe véstek.
Láthatatlanul szárnyal a lelked,
Hófüggöny pelyhe lassanként ellep.
Angyalcsókodra jégvirág dermedt,
Jégharapásod fagysebet ejtett.

11. Kutasi Horváth Katalin: Felűzetés

Amíg vágyam felrepít még,
Nem lehet oly nagy a baj,
Gyalog megyek fel a hegyre,
Akkor is, ha ördögraj
Lelkendezve csúfolódik,
Hajbakapva, zsörtölődve
Apró gúnnyal megtűzdelve
Jutalomból űz a Mennybe…

12. Jószay Magdolna: Angyalhaj

Akkoriban nem voltak zenélő díszek,
Nem volt ezerféle szaloncukor,
Gyakorta csak alma, dió, mogyoró,
Ami fánkat díszítette olykor.
Lásd, igazi karácsony volt mégis a mienk,
Ha nem is tündökölt, csak a gyertyafény,
Angyalhaj bőven libbent a fánk ágain,
Jóság és béke, szeretet és remény.

13. Jószay Magdolna: Juthasson jó szó

Amikor csendben roppan a finom hó,
Némán, tisztán, hisz’ ural a tél,
Gyönyörű minden, az élet csak porszem,
Az emberi szív szebb létet remél.
Libben a gyertya melengető lángja,
Hófehér látvány, mit szem befogad,
Adassék megértés, segítő szívek,
Juthasson jó szó, kedves pillanat.

14. Jószay Magdolna: Míg hazavárnak

Anyám, idejönni, nálad itthon lenni
Nincsen jobb hely karácsony ünnepén,
Gyermek vagyok én ugyanúgy, mint bárki,
Akinek – hála érte – édesanyja él…
Lebbenő fátyol takarja emlékeinket,
Hallom dallamát régmúlt énekeinknek…
Ajándék minden ünnep, ajándék minden nap,
Jusson végtelen karácsony mindnyájunknak.

15. Dobrosi Andrea: Karácsonyi tincsek

A nnyi fény nyújtózik a városon,
n incsen sehol egy néptelen utca
gy öngysorát a december kibontja,
a zzal az égen angyalként oson,
l eérnek a földre a szárnyai,
h add adjuk ezüstjét egymásnak át,
a hogy érnek nappalok, éjszakák,
j elként – mint csillag – próbál látszani.

16. Mayer Zsó: Angyalhaj

A nnak, már úgy ötven éve
N éztem karácsonyfám tetejére,
Gy önyörű fehér szálak futottak lefele.
A ngyalok jártak vajon nálam?
L ehelet vékony szárnyaikkal
H avas, könnyű pihéiket vesztve
A dtak tisztaságot az ünnepnek.
J ó volt bámulni pislogó gyertya fényében!

17. Lénárt Anna: Az-az egy 

A
dtak nekem sokan tanácsot,
n
em hallottam meg a suttogó hangot.
Gy
akran gondolok arra az egyre,
a
mi megváltoztathatta volna életemet.
L
eültem akkor, talán megijedtem,
h
agytam a dolgokat elmenni mellettem.
A
zóta már nagyon megtanultam,
j
ó dolgokat élni kell: azonnal!

18. Diana Soto – Alattam

Alattam zúg a tenger,
Nem látják a tömegek
Gyarlóságukat.
Alattam lépdelnek,
Lángba sírják bánatuk.
Hosszú ódákat zengenek.
Alattam léteznek.
Jaj nekik.

19. Diana Soto – Azt mondják

A zt mondják, körül vesznek.
N éznek ránk, tán nevetnek.
Gy ilkosokért kulcsolják kezük,
A sszonyokat küldenek ellenük,
L eheletük hideg pára,
H alott zárban védve-zárva.
A zt mondják, körül vesznek.
J é… nekem is integetnek.

20. Lénárt Anna: Gyémánt

Adok neked egy tanácsot,
n
e hallgasd meg, ha nem akarod.
Gy
ermeked szeme fekete gyémánt,
a
ki benned most még istent lát.
L
ehet, holnap már lehull a lepel,
h
iába harcolsz majd ellene.
A
zért mondom most neked:
J
ó szülő légy és szeresd nagyon!

21. Czégény Nagy Erzsébet / Pendzsi: Angyalváró

Advent csendjében a lélek elcsitul,
Néma áhítatban a világ térdre hull.
Gyöngyfüzéren pereg megannyi szeretet,
Aranyló fényben tárd ki tenyered.
Libbenő szárnyakon angyalok érkeznek,
Hókristály szárnyukon imák remegnek.
Annak, – ki szívét kitárja elébük
Jóságot lehelnek, – nincs mitől félniük.

22. rozetta: A valóság színe

A
  zt hiszik az emberek, az angyalok gyermekek –
N  em értem, akkor ez hogy lehet: talán a
GY ermekek haja fehér vagy ezüstszürke volna?!
A  mellékelt fotó (is) igenis azt mutatja –
egalábbis számomra -,
H  ogy az angyalhaj színe őszes-fehér, nem pedig
A  hogyan illene, szőke, barna vagy fekete…
J  ól van ez így? Kinek mi a véleménye?

23. Bornemisza Attila: Arra gondoltam

Arra gondoltam álmaimban,
nem jutok eszedbe  hátha így van,
győzött a józan  ész  a hideg télben:
arra, hogy szeress még nagyon sokáig,
lehulló levelek, roskadó fáit is ríkassa meg
hogy  szerelmed forró lehet, és neved,
angyalok suttogják  a fagyos időben,
jövőnk egybeforrott  örök  és időtlen….

24. Bornemisza Attila: Angyalok suttogják

Angyalok suttogták ki drága nevedet.
Nékem legdrágább vagy, mondd ez, hogy lehet?
Gyakran elnézem  szemed íriszén a napot.
Arra gondolok, milyen jó az Isten,
létemhez így adott hozzá egy égi tünemény.
Hogy naponta láthassam hatalmas kezét,
angyalok suttogják, hogy áldja hát:
javában  élő szerelmünk zálogát.

25. Ordas Andrea: Angyallá lett gyermek

A pró pici lábnyomok cikáznak a hóban,
N ézem, kutatom keresem hol van?
Gy ermeki csilingelő kacaja hallik,
A prókat mormog, susog a csalit,
L ibben a tiritarka kicsinke sál,
H ófelhők pihéje porozva száll,
A pró kis lábnyomok eltűnnek hirtelen,
J ajszó is bennakad, Angyalka légy vélem!

26. Keszy-Harmath Dániel: Na ugye!

A ranyosnak látszol, na ugye!
N em is kell itt sok szó, na ugye!
Gy önyörű a hangod, na ugye!
A ngyali az arcod, na ugye!
L élelegzetem elállt, na ugye!
H ozzád fogható nincs, na ugye!
A kkor most már járunk, no, ugye?
J ajj de jó, hogy szeretsz, na ugye!

27. Kutasi Horváth Katalin: Kontysimító

Aranygömbön fénylesz,
Nem forogsz, nem élhetsz.
Gyömbérillat árad,
Anyád érted fárad.
Lehajolhatsz érte,
Hisz túl sokszor kérte,
Angyalkontyát simítsd,
Jó szavakkal vidítsd!

28. Ordas Andrea: Nagyim

A zt a nehéz estét sosem feljtem.
N agyim kezét fogtam, érte imádkoztam,
Gy öngyszínű haját szépen kifésültem,
A pró törékeny testét tisztára mostam,
L efejtettem imakönyvéről az áldott kezet,
H ogyan éljek eztán? Azon tanakodtam.
A ngyali Nagyikám Isten legyen veled!
J ó életet adtál, pihenj már nyugodtan.

29. Varga Katalin : Áldott éjjelen

A ngyalszárnyon érkezett, szívemig ért a hangja…
N evetett rám,s átölelt a kerek,selymes karja.
Gy ere velem, csalogatott,vigyünk szeretetet.
A z a jó hír, kis Jézus az éjjel megszületett. 
ágy énekszóval így köszöntötték a pásztorok.
H oztak sok,sok ajándékot a Három Királyok.
ngyalhajjal béleltem jászolbölcsője alját.
J öttem,hogy énekeljünk egy közös Halleluját.

30. Dobó Georgina: Elhagyatott táj

Aranyban úszik szentestén a táj,
Nincs szeretet már ezen a fán.
Gyalog mentem el a misére,
Ahogy Nagyanyám kérte.
Láttuk az angyalhajakat kúszni a sötétben.
Hogyan díszítik fel, fényesítik az Ünnepet.
Anya hiányzik már csak, a fenyő készen áll.
Jajgat az elhagyatott szobában a halál.

31. Bornemisza Attila: Arra gondolok

Arra gondolok mindig ilyenkor télen,
Néma hidegben, hóban, napsütésben
Gyógyító levegő, tiszta közérzet.
Amikor mindezt te is érzed.
Libbenő havazás zenéjében,
Hó deres hegysapkák közelében,
Arra gondolok tétován óvva,
Jössz-e majd vélem, s az életünk hol van?

32. Bornemisza Attila: Arra kérem

Arra kérem a drága, jó Istent
Nézzen a földre, a nemzetekre, itt lenn.
Gyógyítsa meg a fájó sebzett embert,
amikor mindenki olyan nagyon  sebzett.
Legyen az ember-embernek barátja,
hogy a nagy Istent mindenki meglássa,
Adjon békét a sok – sok háborgóknak.
Jöjjön a segítség,  bár, akár már holnap…

33. Dittrich Panka: Aranyhaj

Angyalként érezlek lelkemben, midőn
Napfény csillan az árnyékos múltidőn.
Gyengéddé szelídül mélabús szívem,
Ahogy arcodon a víg mosolyt nézem,
Létem porában százszor szép holnapom,
Ha unokám jön, ajtóm kitárhatom.
A bánat dolgai elmenekülnek,
Jóság, szeretet, lesz ami körülvesz.

34. rozetta: Karácsony éjszaka

A  ngyalok szállnak le titokban a földre
N  ekünk, embereknek ajándékot hozva…
GY ermekeink meg csak ámulnak-bámulnak,
A  mikor másnap a karácsonyfára tekintve
L  átják, hogy valami ezüstfehér színű
alványan csillogó, selymes, puha
A  fféle biztos bizonyítékra találnak:
éé! Néhány tincsük az ágakba beakadt!

35. Bornemisza Attila: Angyalok hajában lobog a béke

Angyalok hajában lobog a béke,
nézegetem a felhők haját.
Gyémánttal bélelt az éke,
Ahogy szállnak a légeken át.
Látom az Isten áldotta földet.
Hogy pörög  hosszú éveken át:
Andalgok csend szövetében:
Járom az égi csodát…

36. Bornemisza Attila: Angyal szállt az ablakomra

Angyal szállt az ablakomra,
Nézegette álmaim.
Gyönyörű volt  mint egy álom
Ahogy széjjeltárta szárnyait.
Láttam csendjét, mindig várom,
Hogy újra majd meglátogat.
Angyalokkal álmodozni,
Jó volt, s mindez megmarad…

37. Kutasi Horváth Katalin: Karácsonyi életkép

Abrosz szélén fenyőtüske,
Nagyirágta beigli,
Gyerekzsivaj, harangcsengő,
Ablakvarázs, kismasni.
Lepedőben egy kísértet,
Hamis gyermek: egy angyal.
Alighanem gally is rezdül,
Jézus jár itt, hallgasd csak!

38. Hanyecz István: Angyalhaj  a fenyöfán

A ranyos reggel glóriát fon hajadba
N
apnak felkelö szép sugára ébreszt
GY ermeki arcod mosolytól ragyog  
A boldogság fénye tükrözödik rajta
L
ehelet finom könnye a szemedben
H
ajadnak szökesége ragyog szépen    
A
jkad csábos csókja köszönt engem
J
övöt köszönt angyalhaj a fenyöfán

39. Lám Etelka: Béke és szeretet

A mott fent a tündöklő csillagok
N ekünk ők mindig ragyognak
Gy émánt fényükkel világítanak
A ngyalkák szelíd léptei kisérnek
L ebegő ruhájuk aranyport hint elénk
H irdetve az örök békét és szeretetet
A csendes éjnek ezüstös fényével
J óság tölti el szívünket, lelkünket.

40. rozetta: Látogatás karácsony éjjelén

zokhoz, akiket az angyalok
agyon-nagyon kedvelnek,
GY akorta el is mennek:
jándékokat visznek,
áthatatlanul leteszik, majd
ajukból egy-egy tincset
karácsonyfa ágaira helyeznek
elnek, titkos üzenetnek…

41. Hanyecz István: Nettfüggö 

A blak a világra, kitekintés
N
ettfüggö, álmos fiatalok
GY
akran órákat csettelnek
A
manda új lovagot szédit ma
L
oknis szöke göndör hajával
H
elmut lecsapott az angyalhajra
A
zon nyomban lefagyott a gépe
J
esszusom, virust kaptam megint

42. rozetta: Fohász karácsony éjszakán

ngyalkám, Te karácsonyi
agyon kérem, hogyha vagy
GY
ere el, mutasd meg magadat
dj vigasztalást, nyújts
elkemnek reménységet avagy
a nem is láthatlak, hát hagyd
karácsonyfa ágán ajándékként
elzésül néhány hajszáladat…

43. Czégény Nagy Erzsébet / Pendzsi: Öröm-zene

Angyalhajban fenyőillat,
Némán ragyog gyöngyfüzér,
Gyermek nevet, öröm árad,
A szemükbe világ fér.
Lélektáncát járja már
Harangoknak zengése,
Angyalok most alászállnak,
Jönnek a szent estére.

44. rozetta: A legszebb mese

dédmamám, mamikám mesélte
N  agyon régen, már vagy hatvan éve
GY ermekkoromban, egy szép karácsony este
A  mikor a fények kihunytak, teljes sötétségbe’
L  ámpaoltás után, a “csendes éj”-t énekelgetve
ogy a jó kisgyermekeknek másnap reggelre
A  jándékot hoznak az angyalok, velünk örvendezve
J  ézuska születésének megünneplésére…

45. rozetta: Karácsonyi sürgés-forgás

A  ngyalkák, angyalkák,
N  agyon siessetek!
GY ermekeink türelmetlenek:
A  ddig nem nyugszanak,
L  átni szeretnének:
iszik, hogy Tőletek
A  jándékot kapnak!
aj, egy hajtincsetek a karácsonyfa tűleves ága-bogába akad…