Akrosztichon 13.

SZELLŐSÓHAJ

01. Mitiner Mária: Szellősóhaj

Szellő sóhajában
Egymásié lettünk,
Lángoló csókokban
Lüktetett a lelkünk.
Őszintén kívántuk
Sose érjen véget,
Ó mennyire éreztem
Hogyan lüktet véred,
Aranyló sóhajban,
Játékos szellőben.

02. Győri Nagy Attila: Szellősóhaj

Sz élvédett helyeken
E gy gyenge fuvallat,
L élegzetnyi mozgás
L átszódik a fűszálon,
Ő zek lábnyomát
S em mozdítva,
Ó vó békéjében
H agyva a látképet,
A pró kis érintés,
J átékos szellősóhaj

03. Holéczi Zsuzsa: Megérkeztél

Szellősóhaj lebben,
Elűzi rosszkedvem.
Lehunyt szemmel várlak
Lomha perceken át.
Őrömmel lesem lépteid,
Sietve futok eléd.
Ó, ha kardjaidba zársz
Hozzád simulok, és
Akármi jöhet ezután:
Jól tudom, ketten legyőzzük.

04. Varga Katalin : Simogatlak

Sz emeid ha lehunyod , engem akkor is érzel .
E nyhet adó érintésem élvezd, lágy  a napsütésben 
L engetem a fák ágait , virágok táncolnak. 
L égies üzenet vagyok , jöhetek bárhonnan . 
Ő sszel lehullott levelekkel játszom  , vidáman .
S uttogok a füledbe  hogy tőlem nem kell félni
Ó don falak között sokszor én szoktam zenélni .
H  ajtom a bárányfelhőket , kacag a napsugár 
A ranyló sugarában .oly sokszor fürödtem már 
J eleket küldök neked , érezd,, én szellő vagyok .

04. Varga Katalin : Simogatlak

Sz emeid ha lehunyod , engem akkor is érzel .
E nyhet adó érintésem élvezd, lágy  a napsütésben 
L engetem a fák ágait , virágok táncolnak. 
L égies üzenet vagyok , jöhetek bárhonnan . 
Ő sszel lehullott levelekkel játszom  , vidáman .
S uttogok a füledbe  hogy tőlem nem kell félni
Ó don falak között sokszor én szoktam zenélni .
H  ajtom a bárányfelhőket , kacag a napsugár 
A ranyló sugarában .oly sokszor fürödtem már 
J eleket küldök neked , érezd,, én szellő vagyok .

05. Mukli Ágnes: Szellősóhaj

Szétárad erdőre, mezőre, rétre,
Elcsendesíti lelkemben a zajt.
Ligetekben jár-kel, lepkék kertjében
Lázasan repít zizzenő avart.
Őszikéket kócol játszi kedvében,
Suttog, locsog a tóparti sással,
Ódákat, strófákat zengene kéjjel
Hosszú útján, szélverő határban.
Alkonyok repítik, hazafelé este,
Jöjj drága napfény, ébredj majd helyette.

06. Szabó Edit Irma: Szóvarázsló

Szóvarázsló vagyok,
Egy a sok közül.
Lelkem görbe tükre
Lassan rám vetül.
Őseim ereje
Sorsom kódolta,
Ó, hogy sóhajtozik
Hetedíziglen
A vérvonal útja.
Jókor születtem!

07. Holéczi Zsuzsa: Szél és vihar

Szellő sóhaja száll,
Elmúlt nyarat idéz.
Látod: deres a határ,
Lassan színeződik a lomb.
Őszi levelek sokaságát
Sodorja majd a szél.
Ó milyen gyorsan itt a tél!
Hosszú estéken dühöngő orkán tombol.
Alkonytájt fázva bújok hozzád.
Jaj! Félek. Szerelmünk vihara mindent tönkretesz?

08. Klotz Mária: Égi jel

Száll a sóhaj, ide-oda lebben
Elmeséli, hogyan élnél szebben
Libbenő léptékkel rohan az élet
Lebbenő szellővel ölelkezik véled
Ő a lélek kéjelgő pillanata
Sóhaj, mélyről, messzire jajgatva
Ó te bánatos repkedő bánat
Hívd elő a sóvárgó vágyat
A fájdalom lélekvirággá vált
Jaj, gyors segítségért kiált

09. Ságiné Szűcs Klára Mária: Álmok hercege

Szálltam, repültem hozzá, kit
Eddig is csak álmaimban láttam.
Lelkem telve volt boldogsággal,
Leheletnyi öröm, mindent megér!
Ő karját nyújtotta felém, integetve kért
Siessek, időnk csak egy szellősóhaj, véget ér.
Ó, ha tudtam volna, ez nem a valóság,
Hanem ismét csalfa álom csupán,
Akkor felébredni nem akartam volna.
Jó hercegemmel maradnék, örök álomban ringatózva.

10. Varga Katalin: Arcom simogatod 

Sz avaid sosem felejtem el , mert bennem élnek .
E l merengve , emlékeken, melyek olyan szépek .
L átom mosolyodat  hallom kellemes hangodat .
L ehetetlen megszokni örökös hiányodat . .
Ő sz van , fanyar avar illatban te megszülettél .
S óhajom száll az égbe , hisz odakerültél .
Ó vatos legyél kicsi lányom , mindig ezt mondtad .
H ittem neked Édesapám  betartottam szavad .
A rcom simogatod,, mint lágy szellő víg tavaszban .
J átszom a gondolattal . egyszer majd újra látlak .

11. Holéczi Zsuzsa: Nyárutón

Szeptember. Nyárvégi esten
Egyedül ülök a kertben.
Lámpásom világa mellett
Lépteid lesem órákon át.
Őszi szellő a társam
Sóhajom viszi az éteren át.
Ó ha jönnél végre!
Hallanám lépteid zaját.
Ajtóm és szívem kitárnám,
Jó lenne melletted ébredni már.

12. Ságiné Szűcs Klára Mária: Szomorú szívvel

Szomorú szívvel,
Ernyedő erővel,
Lassuló lendülettel,
Leheletnyi lázzal,
Őrzöm, őrjítő,
Szellősóhajnyi szerelmedet.
Óvatosan, óráról-órára
Hódolóként haladtam hozzád, hisz
Alázatos arcod
Jeges jövőt jósolt.

13. Klotz Mária: Őszi sarok

Szellőillatú, szívet melengető, napsütötte őszi napon kikukucskáltam az ablakon és arra lettem figyelmes, hogy vastag diófalevél szőnyeg lepte el az udvart.
Elkezdtem söprögetni, majd a zizegő levelek alól kihalásztam a barna diókat, amelyek közül néhány még magán tartotta zöld ruháját.
Levéltenger – rozsdás, bordó és még számtalan színű levél mindenütt. Boldogan lépegettem a száradt, elfáradt takaró között, amikor is egy jól megnőtt dísztökre bukkantam. 
Legurult a sárga, zöld mintákkal díszített őszi csoda a kert magasabb részéről, ide az ajtó elé, a diófalevelek puha dunnájába.
Őrizve a díszes dísztököt a markomban, eszembe jutott, milyen impozáns lenne egy természetes anyagokból összeállított, őszi sarok kialakítása a nappaliban.
Suttogva, még Milu cicámnak is elmondtam az ötletemet, aki dorombolva helyeselt lábamnak dörgölőzve.
Óvatosan előszedtem egy hosszúkás fonott kosarat, felmentem a kertbe, ahol még számtalan különféle méretű és színű dísztökben gyönyörködhettem.
Hamar le is szedtem néhányat – természetesen a legszínesebbeket –, majd dundi diókkal díszítve elhelyeztem terméseimet az évszaknak megfelelő mintával ellátott szalvétával kibélelt kosárkában.
Amíg tevékenykedtem, elkezdett fújni a lágy szellő és a már a kupacba söpört leveleimet szétszedte; a szellő belesóhajtott a munkámba.
Jaj, sopánkodtam – hiába minden, de aztán arra gondoltam, milyen mutatós lesz szobám sarkában az őszi sarok.

14. Szabó Eszter Helka: Kivágják a fákat

Szilvafám visszadja az aprót.
Egyetlen sárga levele sincs még.
Látja, ahogy a diót összekapkodom.
Lehántom a csontig égett burkokat.
Őrült szaltóval potyog némelyik falevél.
Sután takarják az ágat a maradék levelek. 
Óhatatlanul is kilátszanak a fák bordái.
Haragszik a szilvafa. Levelei fúriák.
Az új gazdának kell-e majd termése?
Jeltelen temető lesz majd ez a kert.

15. Kutasi Horváth Katalin: A résen át

Szél citerázik szívem húrjain,
Elmondani nem tudom, mi az, ami fáj.
Levetkezném bajomat, de mi néz velem szembe?
Lázadozni képtelen viasztalan báb.
Őszi ködben elveszek, gyorsan búcsút intek,
Süvöltözve elszelelek kétes árnyak szárnyán,
Óvatlanul kitekintek, besurrannak gondjaim,
Hiába, a kulcslyukon is elég nagy a rés.
Azt hittem, hogy elég lesz az ajtót jól bezárni,
Jajongok és dermedek, borzongok is már.