VARJÚSEREG
1. Petres Katalin: Tél kezdetén
Váratlan, zord hideg
ablakom zörgeti,
rideg, kopár tájjá
jegesedő kert,
úszó-kúszó szürkeség
settenkedik körém,
elhagy az akarat,
repülő varjú csapat
eleségért károg, kutat,
gémberedik a tudat.
2. Mukli Ágnes: Varjúsereg
Versengve keringnek, hangosan kárognak,
A havas szántó már csupa csapongó ricsaj.
Repkedő rejtjelek, látványos körtáncuk
Jóleső portyázás szárnyaiknak.
Útra kelt csavargók, ördöngös hírnökök
Seregük félnótás forgatag, körök,
Esőt, havat, hideget jeleznek
Rikoltva, a konok fekete ösztönök.
Eszeveszett kábulat, szénszemük ármány,
Gazdátlanul hagyták fészküket árván.
3. Szabó Eszter Helka: Tulajdonosváltás
Világgá ment a remény.
Arany csizmát húzott,
Rojtos felhőbe rejtette
Javait, amit a régi ház
Új tulajának szánt Isten.
Semmit sem lopott el.
Ennyi nemzedéknek kevés
Reményt hagytak az évek.
Enni akarnak a varjak.
Gágog egy riadt vadkacsa.
4. Holéczi Zsuzsa: Varjúsereg
Vetési varjak gyülekeznek,
Alkonyatkor megpihennek,
Reggel aztán útra kelnek:
Jajgatnak és kárognak,
Újra, s újra támadnak.
Sok kárt tesznek vetésben,
Erdőn – mezőn, termésben.
Rossz ómen az érkezésük:
Elmúlást és bajt hoznak,
Gondról, bajról kárognak.
5. Klotz Mária: Tollas „emberek”
Valamikor viharosan vészjóslóak
A mi varjaink pedig olykor okosak
Réges-régen mítoszokban szerepelnek
Jaj de zajosak, időnként idegesítenek
Új hírt is hoznak, haláldalt dalolnak
Sebes széllel káricsálnak, kár, kár, kárognak
Elrepülnek, laza csoportokba vegyülnek
Rémes „Vörös Rébék”, boszorkányként élnek
Egyesek szerint parkokban szemetelnek
Gonoszak, bosszantóak, kegyetlenek
6. Győri Nagy Attila: Varjúsereg
V arjak szállnak az égen magasan,
A kietlen ugar felett hangosak.
R ég búcsút mondtam a nyári szélnek,
J óllakottan pihen a természet.
Ú j muzsikára várva csendesen
S óhajtoznak a levelek színesen,
E lhagyva az ágakat kénytelen.
R öpke pillanatra megállva
E lmerengek az őszi csodában,
G ólyáknak integetek viszlátra.
7. Holéczi Zsuzsa: Őszi borús reggelen
Vannak őszi borús reggelek
Amikor álmomból arra ébredek,
Rajokban szálló varjúsereg károg
Jobb napokat látott ablakom előtt.
Újra és újra támad a csapat:
Se embert, se állatot meg nem kímél,
Elmúlást idéző dalától zeng a határ.
Reggeltől estig folyton csak károg,
Elűzni nehéz, mert okos madár.
Gondjaim fekete serege hess, hess, tovább!
8. Mukli Ágnes: Csavargók
Vacog az idő.
Ajtóstól ront az őszbe a tél,
Rajokban jönnek a varjak.
Jajgatva lármáznak, tobzódnak
Út mellett, fehérlő vetésen
Sötétül foltja a fekete csapatnak.
Egyszerre szállnak le, szállnak fel,
Rekedtre károgják az eget,
Esendőn keringnek, hozzák a hideget.
Gazdára vágyó, gazdátlan madarak.
9. Győri Nagy Attila: Varjak serege
V ándormadarak ősi muzsikára
A lkotott formáit bámulva
R égmúlt nyarakra emlékezek
J öjjetek vissza mielőbb
Ú j napfénybe burkolózva
S oha egy évet ki nem hagyva
E lmosva a rideg teleket
R epesve várlak újra titeket
E gyelőre csak szürke szememnek a
G abonára éhes varjak serege
10. Szabó Edit Irma: Varjúfa
Vészterhes hangján
A varjúfa károg,
Rebben az ágszárny,
Jajgat, hogy kár, kár.
Úttalan úton
Sárba süllyedve,
Eldugott ágcsőr
Rejtőzik csendben.
Elgurult diót
Görget a ködben.
11. Petres Katalin: Télidőn
Vészjósló fekete sereg
alján szürkülő égnek
repül, kavarog, károg,
jajong a messzeségnek,
úgy perlekednek múlttal,
siralmas, zagyva jelennel,
elfásult, kopár erdő fáin
röptük ridegen megtörik,
elméláznak vak jövőn,
gondtalannak hitt nyáridőn.
12. Holéczi Zsuzsa: Az ősz hírnökei
Varjúk jönnek – elmúlt a nyár!
A városban is szállást talál.
Rajokban támad, kárál, zajong.
Jaj, hát érettük senki sem rajong!
Úgy védi fiát, hogy téged üldöz.
Seregestől lepi el a fákat, és
Estelenként arra vár, hogy
Reggel a szemetest felfedezze,
Eledelét telente abban keresse:
Gazdag zsákmányát a város fizesse.
13. Varga Katalin: Varjúsereg
V ége a nyárnak , most az ősznek adja át helyét . .
A var illat árad , szőlő szemek gurulnak szét .
R eptükben károgó varjak, csapatba verődnek .
J ókedvűen jelzik , eljövetelét a télnek .
Ú tjukon megpihennek , csillog fekete tolluk .
S zállnak tovább határokon át hallatszik hangjuk .
E gyütt maradnak , lombjuk vesztett fákon pihennek
R e pülnej, kárognak ,, víg hírnökei a télnek
E mberek, fogadjuk el őket , hisz, szép madarak
G yerek mesék hősei , , fekete tollú , varjak . …
14. Mitiner Mária: Őszi elmúlás
Varjúsereg feketében
az avarban károg,
rozsdabarna rőt levélben
jajgatásuk szállong.
Újak jönnek,körbe vesznek,
sötétlik a pázsit,
esőcseppek leperegnek,
ráncos arcom ázik.
Elmúlásom ősz avarban
gondolattá válik.
15. Ságiné Szűcs Klára Mária: Varjak serege
Varjak, vad, félelmetes, fekete serege húz át a fejem felett,
Alkonyatnyi szürkeség terül fölénk, minden sötétbe borul idelent.
Ridegre, hidegre vált a kedvem, szomorúan emlékezem.
Jajongok, félek, s körülöttem hirtelen minden elcsendesedett.
Újra érzem a borzongást, mely gyászos gyerekkoromból ered.
Szegény nagyanyám riadt szavát hallom, kísért engem:
„Ered, szaladj lányom, szólj anyádnak, vigyázzon!
Rosszat jeleznek a szörnyű, szürke varjak, baj, lesz, mondom!”
Elrohanok, kiabálok, ordítom, hogy anya gyere vissza! De már késő…
Gyermekkorom így ért szomorú véget, s vissza soha többé már nem jő.
Kutasi Horváth Katalin: Káromlás
Varjak gyülekeznek, fenyegetik létem,
Akármerre nézek, sötétlik jövőm.
Rikácsolva szállnak, menekülnék tőlük,
Jajszavam nem hallik túl messzire már.
Új utakra vágyom, riasztanak mégis,
Sóhajom elnyomja éles hangjukat,
El is felejthetném, mit akarnak tőlem,
Ráérnek még elkárogni pusztulásomat.
Eddig sem szerettem nagy tömegben őket,
Gépiesen ismétlik csak káromlásomat.