Akrosztichon 16.

CSIPKEBOKOR

1. Szohner Gabriella: Csoda

Csatos könyvünk rejti titkát
Isten szent helyére lépett Mózes
Parancsot hallott hirtelen
Kérje népét, kövessék őt, a szabadság így jön el,  
El kell menni Egyiptomból, a Kánaán oly közel
Bokor izzott, s nem égett el
Onnan hallatszott Isten magasztos szózata
Kételkedett benne Mózes, kicsi volt még tudata
Oltalmat ígért az Úr, biztató volt szent szava
Remélt, s indult a próféta, várt rá népe hajnala.

2. Klotz Mária: Gyógyír

Csicsergő madárcsivitelésre ébredtem
Isten dallal ölelt át e szépséges reggelen.
Pattanásig feszült a tavasz diadala
Kikelet lengedez, bódító a sugallata.
Elmegyek messze, csipkebokor hegyre
Bomlik a hecsedli, húsa látható egyre.
Oly csodásan nyílik a vérszínű bogyó
Kell a testnek a nemes gyógyító.
Ott fenn a magasban, szúrós tüskék ölében
Rejtőzködik a huncut fehér felhők tövében.

3. Kutasi Horváth Katalin: Tüskéktől tépetve

Csörtettem utánad fejvesztve,
Idegen utakat csodáltam.
Port vertem, botlottam, megálltam,
Könnyeim gyűltek a szememben.
Elménket szél fújta tisztára,
Bajunkat tapostuk a sárba.
Ostobán néztünk a világra,
Kicsi kis enyhülést kívánva.
Olykor a bokrok közt törtettünk,
Rágódtunk, tüskéktől tépettünk.

4. Szohner Gabriella: Csókos nyár

Csókos nyárban
Idejében virágzott ki
Portánkon a rózsabokor
Körüldongták szorgos méhek
Együtt lendültek fürge kis kezek
Bőven ontotta virágporát, hisz
Oly boldog volt a sok kis virág.
Korán érik meg így a gyümölcse
Odáig meg szirmaiból, ha lehullik 
Rózsavíz lesz, s rajtam illatozik.

5. Bihary Emőke: “Az égő csipkebokor”

cs odák hírnöke
i smeretlen
p usztaságban bolyongó lelkeinknek
k íséretet kínáló
e gyetemes jelkép
b e – beragyogja 
o ktalan világunk
k anyargós népeket vesztő
o rszágútjait
r ontást – ha megszolgált – osztó ragyogásod

6. Klotz Mária: Apró csoda

Csodájára járnak,
Imádják, közelébe vágynak.
Pompás bokor a dombhát fölött,
Kikukucskál a növények között.
Egyszerű, ágai szúrósak,
Bogyói kellemesen ropogósak.
Otthon finom lekvárral lesz tele a kamra,
Különleges a testnek gyógyító hatalma.
Ott érik, nézd meg, le ne késs,
Remek isteni teremtés.

7. Varga Katalin: Csodaszép látvány

Cs odaszép látvány, tavasz hírnöke, Húsvét közeleg.
I smert írás ihletője, gondolat is ébreszt.
P icit Ó- szövetség, picit Mózes, nem feledhető.
K ellemes, színeivel mindig kertünkben az első… 
E gy csoda ez termése nem is más, mint a természet…
B etegségre jó, mint minden gyógynövény, erősít minket 
O lyan növény, bármikor gyógyítja szerveinket 
K óstoljad meg, szeretni fogod, kellemes az íze…
O tthonod patikája lehet, gyógyír betegségre.
R engetegen ismerik, hiszen csodatévő bokor.                             

8. Kutasi Horváth Katalin: Tüskédre borulok

Csöndembe csendül a dallamod,
Idegen világban ballagok.
Pátosszal teli a sóhajom,
Kavargok, elveszek, báb vagyok.
Estemben tüskédre borulok,
Bajunkban Mózeshez fordulok,
Oltalmat nyújtani nem tudok,
Kettőnkért duplán is jajdulok.
Ordasok vére bogyódban forr,
Ránk harap vadul e kéjes kor.

9. Dobó Georgina: Csak

Csak látni szerettem volna szemed lágy tükrében szívem sugarát, mely elönt mióta 
Ismerlek. Csak hallani szerettem volna hangod, hogy szeretetteljesen átölelje Létem.
Pirkad. Mi már éberen csüngünk az éteren. Szerelmünk mégis elrévedez.
Kusza gondolatok voltak benned, s már bennem is. Szeretlek. Kérdem: ér-e
Ez valamit? Csupasz csipkebokor rágja szét keblem, égeti lelkem. Tüzes lángja felemészt.
Bírnám terhét a szerelemnek, ami nem teljesülhet; könnyebb lenne, de nem hagyod. Hisz a te szíved is értem dobog.
Orozod időm, miközben nem kellek. Úsztatod világom romokba heverve.
Kicsi a csipkebokor, mégis szétégeti óriás lángját vad érzéseinknek. Hiába. Minden hiába.
Orozod drága perceim, mégis adsz valamit. Örömöt, jobb kedvet az élet ingadozó görbéjéhez.
Remélem szeretsz még. Barátság? Ugyan, mit ér?

10. Ságiné Szűcs Klára Mária: Kéz a kézben

Család nélkül élni nem jó,
Isten is küldött társat a Paradicsomba.
Párt keresni, rátalálni, s vele tartva
Kéz a kézben, míg az út visz,
Együtt menni mindhalálig.
Boldogságban, szeretetben,
Osztozni az örömökben,
Keresni a csipkefánkat,
Odahagyni bánatunkat, s
Rátalálva, hálás szívvel imádkozni.

11. Klotz Mária: Emlék

Csókjaid íze bennem ég
Imádom a tavasz minden ízét.
Pirosodik az apró bogyócska
Kikandikál a szúrós csillagocska.
Emlékszem, együtt szedtük
Boldog szerelmünket közelében kezdtük.
Oltalmat, izgalmat nyújtott
Kellemetlenül, néha erősen szúrt.
Oldala emlékhellyé vált
Rólunk, nekünk szerelemről kiált.

12. Szabó Eszter Helka: Egy szerelem emléke

Csalódnom kellett benned, a tüskéidben.
Ideálom vagy még mindig, holtan.
Piros, hamvas gyümölcsöd bennem érik.
Kereslek a Fekete-hegy útjain, a porban.
Ezer alakban feltámadsz, égsz, mint a Főnix.
Belakod tájamat, ezt az erdőszélit.
Olcsón adod ágaidról, ami még a tied.
Kihúzom két üveg szörpöddel a telet.
Onnét hallom rekedt hangod: vagy, aki vagy.
Reszketsz. Madárka szállott rád. Elengedlek. 

13. Mayer Zsó: Ősz koronája

Csodállak, ahányszor lángra lobbansz
Ilyen látvány az őszt koronázza
Pompába borítja a rozsdás tájat
Készülődve már a tél, kapuját tárja.
Ezt a dér csípte bokor korainak találja
Boldogan kiált ajtaját, még ne nyissa!
Olyannyira izzik vörös ruhája, hogy
Kergeti a hűvös szelet is messze távolba,
Ontja báját parázslón a bámuló világnak
Rózsája szirmát hullatva, érett gyümölcse teli zamattal.

14. Ságiné Szűcs Klára Mária: Elmúlás

Csillagok titkos ragyogásában
Izgalmas éjszakákat éltünk,
Pironkodva elzártuk magunkban
Kéjes, ifjú szenvedélyünk.
Eljön majd az idő, mire
Boldogságunk minden perce
Olvadásnak, elmúlásnak indul,
Kutatjuk még lázasan, de már nem találjuk.
Onnan visszanézve, s emlékét óhajtva,
Rózsaszirmot szórunk minden sírhalomra.

15. Petres Katalin: Csipkebokor – meditáció

Csendem csiszolódó gyémánt
Irgalom szökken szárba szívemben
Pergő homokszemek az időben
Kegyelemért gyarló bűneim
Esdeklőn letérdepelnek
Béke délibábja lebeg
Oltalmaz bíbor alkonyom
Kérdőjeleim tüskéi tompulnak
Ott majd a Mindenen túl
Reszketve állok mérlegre

16. Dobó Georgina: Petőfi tollából

Csipkéből volt- e lágy kelméd Júliám, melybe belédszerettem; nem tudom. Csak azt, megfogtál azon a napon.
Ismernek páran, tudják neved. Mégsem érzékelik örökké lángoló, engem éltető szemed tükrét, melyben néha megpihenek.
Porfödte sírom nem leled, fejfát állítani nem tudsz égszínkék lobogóval, hogy legalább a túlvilágon valóban szabad legyen e nép, ne húzzon rab igát.
Kicsim! Bár sok versem nem Rólad szól támaszom voltál. Mondogatja egy bugyuta lány: könnyű volt Petőfinek, hisz ott volt Júlia, ki szeresse, becézze.
Ezerkilencszáznegyvennyolcban lázadtunk fel. Utunk egy menő kávézóból indult el.
Bekapcsolódtak az egyetemisták követték eszménk: Szabadság…Testvériség.
Omlanak a sorok unalmasan az éteren, miközben tömegsírhelyem most sem leled.
Kis bokor, nem tudom, csipke-e, mint kelméd, melyben megismertelek.
Oson az ősz, búcsúzik Tőlünk szeptember is már.
Reszkető szívem csak Rád vár, Júliám!

17. Klotz Mária: Múltidéző

Csodás hajnali fény öleli át a csipkebokrot
Isten lehelete párával szórja meg.
Pazar rügyállománya nyújtózik az égre
Kegyelemért esdekelve várja a meleget.
Elmélkedve pislant felfelé
Bókkal kacsint a kikelet elé.
Oltalmat nyújt bogárnak, madárnak
Kebelében szúrós tüskét találnak.
Ok nélkül szúr időnként a drága
Régmúlt tavaszokat visszavárja.

18. Holécziné Tóth Zsuzsa: Őszi erdő ajándéka

Csatangolok az őszi erdőn  gombák után.
Integető csipkebokor termése mosolyog rám.
Pirosak és húsosak, kosaramba vágynak.
Ki törődik tövissel, karistoló ággal?
Enyém lesz a sok termés, kell bornak, s teának.
Bogyót szedek, tüske tép, harkály kacag rajtam.
Otthon fogom tisztítani, szétvágni és szárítani.
Kiszelelem a szöszmetjét, ne kaparja torkom tövét.
O ha tudnád, bornak mily jó! Sűrű, édes innivaló.
Rózsabokor ajándéka, hozzon virágot majd újra!

19. Dobó Georgina: Bibliai csokor

Csilli – villi égő csipkebokor, Jónás a cetben. Nem hinném, hogy újat mondok e mesékkel.
Izsák fia és Erzsébet fia, Ninivénk bűnös pora, mit Istenünk porra zúzatott.
Pirosan égő bokor, tövises; vörös szemekkel ukáz. Ennyi mi dereng Szent Bibliánk.
Kicsi jászolban barmok közt születtél Urunk. Szavad, Igéd szétégeti szívét annak ki olvas.
Eszter, Ruth, Dávid, Sámson. Harcok, alakok mesédből, mit hiszünk, vagy a majmok bolygójára vágyunk.
Boldog szeretnék lenni, de nem merek, nem hagyod. Nézed
romokba dőlt életem és ennyi.
Okolhattuk volna Noét, ki szép kis ladikot épített. Megmentve ezáltal családját s mocskos életed.
Kicsiny csónakjában állatok hada kísérte útját. Nem hajigálta őket tengerbe mint a kapitány Jónást, az Úr elől menekülő lusta prófétát.
Oson a szél, száll a madár. Megakad a hajóban az Ararát. Olajág jelzi végét a hosszú esőnek. Mely megtisztította a bűnös földet.
Rezeg a bokor Petőfi versében, nem ég. Madárka szállott rá. Bár tudnám, mi történt a napon, mikor lángba borult a csipkefa, az égő gaz a búzamezőben!

20. Szabóné Horváth Anna: Vadrózsa

Csillognak fényes levelei.
Igen szúrósak tövisei.
Pirosan fénylik érett szeme,
Keszekusza borzas külleme.
Egyszerű, rózsaszín virága
Beborítja, virít sok ága…
Oly vadóc mód távol tart mindent.
Kacéran Nap hint rá meleget,
Oda csalva szorgos méheket,
Rezzentve cakkos leveleket…

21. Szabó Eszter Helka: Mózes kétségei

Csalóka remény, Uram, hogy sikerülhet.
Innen egy egész népet Kánaánba vezetni?
Pironkodom gyatra kommunikációm miatt. 
Kik lesznek társaim e gigászi projektben?
Egy fecske nem csinál nyarat – mondja népem. 
Bíbor szerelem kísértett ott, Egyiptomban. 
Otthonom, jó Uram, megleltem Cippóránál. 
Kérésed parancs: hiszek hímes hajnalokban, 
Oltalmadban, ahogy a bokor fölötti füstmadár 
Rám égeti a felelősség kusza csipkemintáit.

22. Szohner Gabriella: Csalódás

Csúszós kavicsok görgetegén,
Ingoványon született a szerelmünk
Pedig óvtak, figyelmeztek, védtek engem emberül.
Konok voltam, hajthatatlan, s nem bántam én semmit sem
Elmerültem csókjaidban, ringató, lágy ölelésben
Balga módon hittem benned, s szerettelek rendületlen
Olykor megingott szerelmed, más nőkre is ránéztél
Karmos ágú csipkebokor voltál, ha végre megjöttél
Ostorozott, szúrt és csípett csalfa, gúnyos mosolyod
Reménytelen lett életünk, miután hamvas gyümölcsöt hozott.