A TÖRTÉNELMI REGÉNY
(Petres Katalin)
Történelmi regény a múltból merít, a múltat jeleníti meg. Írója forrásokat tanulmányoz és hiteles adatok felhasználásával eleveníti meg a történeti légkört amelyben a cselekmény játszódik. Történelmi hűség és képzelőerő az a kettős követelmény, mely vezeti az írót, az író világnézete, történelemszemlélete rányomja bélyegét művére. A régies nyelvhasználatnak nem sok értelme van, ha csak különleges járulék s csak nehezíti az olvasást. A történelmi regény főszereplője rendszerint kitalált figura, s az igazi történelmi figurák csak kísérőkként jelennek meg.
http://www.fajltube.com/irodalom/A-TORTENELMI-REGENY-MUFAJI-JEL73837.php
A romantika teremti meg a történelmi regényt, melynek tárgya rendszerint a nemzeti történelem valamely epizódja. A műfaj megteremtője Walter Scott, akinek regényei (pl. Ivanhoe, 1819) hiteles történelmi háttérben játszódnak, hősei többnyire kitalált alakok, de hitelesen ábrázolt történelmi figurák, tulajdonságaik és cselekedeteik történelmi sajátosságukból következnek. Walter Scott-típusú történelmi regény Flaubert Salammbo, 1863; Mikszáth Kálmán A fekete város, 1910 vagy Tolsztoj Háború és béke, 1863-1869 című műve. A történelmi regények másik típusánál a múlt gyakran csak keret, díszlet (Victor Hugo A párizsi Notre-Dame, 1831; Jókai Török világ Magyarországon, 1852-53). A történelmi regény sajátos válfaja az életrajzi regény, amelynek középpontjában egy jelentős történelmi személyiség áll, s az ő élete bontakozik ki regényes formában (Móricz Zsigmond Erdély, 1934).
http://enciklopedia.fazekas.hu/mufaj/Regeny.htm
„A történelmi regény kétségkívül nagyon kényes
műfajváltozat” – írja Szegedy-Maszák Mihály. (Az újraolvasás kényszere, It., 1996/1-2, 31.)
Kényes, hiszen a fogalom Walter Scott óta – a magyar irodalomban Jósika Miklós óta – jelen van az irodalomtudományi diskurzusban, azaz használata szükségesnek tűnik immáron közel kétszáz éve.
Kialakult és azóta folyamatosan gazdagodik egy olyan szöveghagyomány, mely ugyan állandóan módosítja poétikailag nehezen leírható konvencióit, de kijelöli, és történelmi regényként teszi olvashatóvá az irodalmi szövegek egy meghatározott csoportját. A magyar irodalomban a 19–20. században folytonosan jelen van a történelmi regény hagyománya, hol látványosabban, hangsúlyosabban, hol kevésbé látványosan,
s ily módon meghatározó a magyar epika történetében.
A történelmi regény fogalma, a fogalom használhatóságának kérdése is kíséri a műfaj történetét – ennek nyomán tettük fel dolgozatunk legfontosabb kérdését: van-e kortárs történelmi regényünk, használható-e az elmúlt közel tíz évben megjelent és a recepcióban történelmi regényként (is) emlegetett alkotások kapcsán a kritikában amúgy többnyire problémátlanul használt fogalom?
Bokányi Péter: „…Ahogyan sohasem volt” http://doktori.btk.elte.hu/lit/bokanyi/tesiek.pdf