A virág én vagyok II.
Terebélyesedik tarkómon az Idő,
perc foszlányaival kínokat szór –
kezed kezemen szorításba forr,
aláhallik a bágyadt búzahintő.
A kikelt sarj húsz Dáriust kér,
húsz idussal fest kobzos koszorút,
a Jövő fojtogatja, feje az égnek beborult,
kezébe minden szem, minden csíra belefér.
(Bernáth Csaba)