Büszkeség
Világom büszke, ide szárnyal
minden reggel a madárdal.
szeretem a büszkeséget,
ahogy Isten adott Téged,
ahogy vetem betűk rendjét,
alázattal dolguk tegyék,
tanítsák meg a jó népet,
néptanító vagyok — érted!
Alázattal főlehajtva
Ki-kinézek a harasztra,
fáink ott künn bólogatnak,
helyeselnek, megcáfolnak,
látom célját, s nagyon küzdve
teszem – miért legyek büszke?
Dolgom teszem, amíg élek,
mert munkától sose félek;
kiskertünkben színes álom,
az otthonom itt találom.
Félre hát a büszkeséggel,
ahol a boldogság fészkel…
(Bornemisza Attila)