Megtört a jég – 2020

Megtört a jég

Schneider Lizi a hatvanas évek elején ment férjhez a szomszéd faluban élő egyik „jóreményű” fiatalemberhez. Ez még nem hír, hiszen sokan tették ugyanezt, csakhogy nem ebből a faluból, és nem abba a faluba. Hol Lizi lakott, régi katolikus, sváb település, a szomszéd falu viszont száz százalékig magyarok lakta, református település volt még abban az időben. Elképzelhetetlen volt az, hogy egy katolikus sváb lányt elvegyen egy echte magyar, református vallású fiú ebből a faluból. Évszázadokon át éltek egymás mellett békességben úgy, hogy nem keveredtek, nem házasodtak egymás között. De mit tesz a szerelem, Kiss János beleszeretett a gyönyörű Schneider Lizibe. Nem hallgatott az anyai jó szóra, a rokonok felháborodására, hogy „A tiszta magyar református faluba idegen katolikus sváb lányt hozzon asszonynak?!” Nem érdekelte, neki csak a Lizi kellett. Nem engedett egy jottányit sem, így mit volt mit tenni, nagy nehezen beleegyeztek a fiuk választásába. Általában a házasságkötések elég belterjesek voltak, maximum pár kilométerrel arrébb fekvő, ugyancsak „tiszta magyar, református vallású” faluból választottak jövendőbelit maguknak, de ha lehetett, inkább a falun belül házasodtak. Mai szemmel furcsa szokás, de így megtartották a tiszta magyarságukat, református hitüket évszázadokon keresztül. Nemcsak erről volt szó, a vagyon is egyben maradt. Ha a szomszéd föltulajdonosnak lányát vette feleségül, akkor még nagyobb lett a vagyon, ami ebben a faluban talán a legfontosabb, szent dolog volt, a nagybetűs VAGYON. A gyermekáldás is a vagyon körül forgott, általában egy gyermek volt egy családban, maximum kettő, ha az első „csak” lánynak született. Nagy vagyonok voltak felhalmozva, így nem volt helye, szó sem lehetett keveredésnek. Ez azonban csak a házasságkötésre volt érvényes. Mindenki tisztában volt ezzel az íratlan törvénnyel, mind a két faluban. Egyébként a két falu nagyon jóban volt és van a mai napig egymással. A sváb falu is gazdag falu volt, de míg a másik faluban inkább csak földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak a nagygazdák, addig a sváb faluban sok volt a jól képzett iparosmester. Így a svábok átjártak tetőt fedni, kőművesmunkákat végezni, hordót készíteni, a szegényebb családok fiai napszámosnak szegődtek. Olyan jó volt a viszony, hogy amikor faluból a svábok nagy részét 1946-ban kitelepítették, a magyar falu lakossága lovas kocsival, cigányzenés kísérettel, sírva vitte a kis batyujukkal kidobott embereket a vonatállomásra. Addig búcsúzkodtak, míg a vonat el nem indult.

Visszatérve a hatvanas évekhez: Kiss János nem engedett a huszonegyből, neki csak a Lizi kellett feleségnek. Nem volt mit tenni, a fiú szülei, rokonai kénytelenek voltak belenyugodni fiuk akaratába. Lett nagy készülődés, sütés, főzés mind a két oldalon. Maga a szertartás a sváb falu katolikus gyönyörű barokk templomában történt, mert ebből viszont Lizi nagyon vallásos szülei nem engedtek. Tehát itt is keletkezett egy kis vita a két család között. Szegény Kiss János egyébként is bármibe belement volna, csak hadd vigye a lányt. A templomi szertartás után a fogadás, a lakodalmi mulatság már a magyar faluban volt – Jánosék házánál, illetve a mellettük lévő kultúrházban – megtartva. Miután a szertartás véget ért a templomban, a fiatal házasokat egy gazdagon díszített hintó várta a templom előtt, amivel elindultak a másik falu felé. A násznépet – külön erre az alkalomra a TEFU vállalattól kibérelt, fapadokkal ellátott – teherautó szállította a mulatságra. A két falu határában már ott volt a sramli zenekar egyik fele a sváb oldalon. A másik, magyar oldalra eső részen cigányzenekar várta a menetet. Mikor a pár odaért a hintóval a két falu határához, megszólalt a rezesbanda, igazi talpalávalót játszott. Egy kis akadály is akadt, mert a magyar falu legényei és lányai magyar népviseletbe öltözve, a két falu közé, nemzeti színű szalagot húztak, és csak akkor engedték át a hintót a sváb Lizivel, most már Kiss Jánosnéval, mikor János megfizette a summás árát annak, hogy sváb feleségét átvihesse a magyar faluba. A vám kifizetése után a legények elvágták a nemzeti színű szalagot, kvázi átengedve és befogadva a sváb lányt maguk közé. Ekkor a cigányok is rázendítettek: Lakodalom van a mi utcánkban… csak azzal a szöveggel: „férjhez jött a másik falu lánya”, ami aztán végre feloldotta ezt a régi íratlan törvényt, hogy katolikus sváb faluból nem választottak se feleséget, se férjet maguknak. Koccintottak még egyet a két falu határában a meghívottak, s nagy hurrá, füttyögés, taps kísérte útjukra a menetet a mulatság színhelyére.

Így tört meg a jég, a több száz éves szigorú szokásnak ezzel vége lett. Lizi volt az elő „idegen” asszony a faluban, ezután már sorban köttettek házasságok a két falu fiataljai között, hiába zsörtölődött és nézte rossz szemmel egy-két öregasszony.

(Buday Anikó)