Kezes-lábas – 2020

Kezes-lábas

Már számoltam elégszer,
hányszor rúgtak belém,
nem állok útjába,
ki taposni vágyik,
de nem leszek
glória fején.

Miket útravalóul kaptam:

fűszálon gördülő harmatot,
csicsergést két mandulavirág között,
őszi levelek arcát,
azúr tavak csillámporát,
hozzá napsugarat,
s ha szürkébe öltözött az ég,
hópelyhek cifra fehér köntösét;

egytől egyig mindent kiállanak.

Az élet nem szokott bemutatkozni,
tőled vár pukedlit,
mire lábrugdosás helyett
hálával válaszolhatsz itt.

Mert az ember
szeretne rég önmaga lenni,
de sehogy se bír:
szorgos kis kezével
máig koporsóba ver szeget,
magának nekrológot ír.

(Dobrosi Andrea)