sodrásban a lélek útján – 2020

sodrásban a lélek útján

haragos hullámok közé
vegyülő vízcseppek ülnek
mint vénasszonyok a padra
fent viharfellegek gyűlnek

napernyők borulnak parton
ahogy durcás gyerek
lök fel sakktáblán bábukat
pedig csak a szél hempereg

így nyüzsög bennem is mi fáj
nehezülő napfényt láttat
távolodó önmagamtól
ólomszememmel a bánat

de anyám nevetni szült meg
mosollyal csókolta számat
azt akarná ellenálljak
mindig tenger viharának

(Dobrosi Andrea)