Hol vagy?
Még hogy szerelem…
Csakis gyötrelem!
Én egyre csak várok,
Rád sosem találok.
Rám törnek az emlékek,
A gondolatok szépek.
A szél halkan súg fülembe,
Már könny szökik két szemembe.
Szívem vajon még minek örül?
Csak a csend és magány vesz körül.
Most nem tudni, hogy létezett,
Vagy nem volt más, mint képzelet.
Ülök a hegyoldalban,
A nap cirógat lágyan.
A hiányod oly nagy!
Én kérdezem: Hol vagy?
Reményem elhagy…
Szerelem, hol vagy?
Két szép gyermekem
Nézem képeken.
Unokák tán várnak.
Csak lebegnek vágyak.
Távolság még elrekeszt,
Megbéklyóz, el nem ereszt!
Illúzió minden álom,
Nem érem el, pedig látom…
Szívem szakad, hisz ölelnélek,
Majd csókolnálak, szeretnélek! –
Több határ is elválaszt még,
Ott vagytok, és én itt már rég.
Jó, ha hangod hallgatom,
Bár oly ritkán hallhatom!
Hiányotok az nagy!
Én kérdezem: Hogy vagy?
Válasz, hogy megvagy…
Gyermekem, hol vagy?
Drága Istenem!
Kösz’, hogy létezem!
Mivégre, nem tudom,
Sokszor kell botlanom.
Ha elesek, felállok,
Érted gyakran kiáltok.
Éltél, vagy élsz – még kétkedem,
De imára áll két kezem:
Ma is szánj meg sok-sok vétkezőt,
És még segíts számos éhezőt,
A vírust, járványt már söpörd el,
Minden, mi rossz, azt töröld el,
Vigyél bajt és bánatot,
Hálámat elvárhatod!
Szóljon hálaének,
Melyben majd dicsérnek!
Hiányod még nagy…
Istenem, hol vagy?!
(Domokos Edit)