Unokatestvérek – 2020

Unokatestvérek

– Megint hoztam egy intőt.
– Mert biztosan megint fociztál a szünetben. És megint a fiúkkal.
– Nem. Illetve igen. Betörtünk egy ablakot. Te persze tizedszer is elmondtad óra előtt a Mátyás anyját.
– Igen. És csillagos ötöst kaptam rá.
– Én hármast a magyardolgozatra. És otthon megint megkapom, hogy semmi nem lesz belőlem.
– Mint ahogy én, amiért nem tudok úgy fésülködni, mint te.
– Hagyd már el! Mindketten tudjuk, a te vékonyka hajszálaid teljesen alkalmatlanok rá. Ahogy én alkalmatlan vagyok a kötelező olvasmányok elemzésére.
– A pirosat vagy a kéket választod a két egyforma szabású kardigánból?
– Nekem teljesen mindegy.
– Akkor én a kéket. Remélem, nem lesz megint balhé belőle.
– Miért? Nekem a kék is jó.
– Hát ez az. Mert nekem inkább csak a kék.
– Ne légy már ilyen kötekedő!
– Téged egyáltalán nem zavar, hogy teljesen eltérő testalkattal 18 éve mindig teljesen egyforma öltözékeket kell viselnünk?
– Nem.
– Gyere, vegyünk egy fagyit!
– OK. Csoki – vanília.
– OK. Eper – citrom.
– És ha van időd, egy kazettát is.
– Csajkovszkij?
– Fúj! Még mindig és egyre inkább Beatles!
– Akkor ott nincs rám szükség.
– De igen.
– Miért?
– Érdekel a véleményed.
– Már mondtam. Csajkovszkij.
– Én is. Beatles.

Epilógus: Végül vanília-, citrom- és csoki-, eperfagyit, és egy Csajkovszkij-kazettát vettek. Meg egy Beatlest is.

(Gáthy Emőke)