Hemendex – 2020

Hemendex

Nagyot fognak csalódni azon olvasóim, akik most és itt egy csodás receptet akarnak látni. Sőt! Se tojásról, se sonkáról, de még evésről se lesz szó. Sima szimplán a hemendex, vagy angolosan Ham and eggsről lesz szó, a szóról.

Ezzel a szóval még az 1980-es évek közepe táján találkoztam, illetve akkor hallottam először.

Egyszerű, hétgyerekes családból származom, ahol apukám mozdonyfűtő volt a MÁV-nál, anyukám meg háziasszony, és a hét gyerekét nevelgette, tanítgatta a frissiben megszerzett tanítói diplomájával. Mert az iskolapadból egyenesen férjhez szaladt apukámhoz, ott hagyva a máramarosi hegyeket, a madéfalvi rokonokat, hogy hét gyermeket szülve csak anyuka legyen Magyarországon, annak is egy viharsarki szegletében, Mezőhegyesen.

Innen indultam én el akkora batyuval a vállamon, amiben rengeteg könyv ismerete, még több vers kívülről fújása és ezeregy dal, ének dúdolása elfért. Ha így nézzük, akkor én az akkori emberekhez képest is műveltnek számítottam, hisz ha valaki elkezdett egy népdalt, én máris folytattam. De így voltam a versekkel is és a szépséges mesékkel is. Egyet nem ismertem, az újkori műveltség szabályait, amibe egy csomó angol szó is beletartozott, így a hemendex, vagy igaziból a Ham and eggs ismerete. Sőt azt se tudtam, hogy az tükörtojás meg sült sonka egymásra pakolva.

De az is idegen volt számomra, hogy az akkori uralkodó osztály gyerekei, miután felnőttek és osztályvezetői beosztásokat is kaptak, amihez az iskolák megszerzésére korlátlan időt is biztosított a gyár, hozzá tartozik a népuralomhoz.

Történt velem, hogy a vezetőm, aki a város leghatalmasabbikának a gyereke volt, és a baráti köre, hogy ne csak csellengjen, elment angol nyelvet tanulni. Mi meg persze addig dolgoztunk, és még annál is jobban, mert tudtuk, hogyha megjön a társaság, akkor a mi munkaterületünkön is elidőznek, hogy nekünk, a kis dolgozóknak kicsit villogjanak az az napon tanultakkal. Márpedig akkor egy jó darabig nem figyelhettünk a munkára. Ment ám akkor a tündérke így, meg úgy, mert még véletlenül se vették a fáradságot, hogy megjegyezzék a nevünket, vagy megtiszteljenek minket, egy elvtársnő megszólítással. De a jópofizáshoz és a mulatsághoz hozzátartozott, hogy minket ugrassanak, akik közül volt egy-két gyerekes anyuka is, és menyasszony is, de ezeknél a úrfiknál ez másodlagosnak számított.

‒ Tündérke – fordult hozzám a szépreményű Károly –, tudja-e, hogy mi az a ham and eggs?
‒ Honnan tudnám? – miközben próbáltam jó képet vágni a röhögésükhöz.

Persze azért kioktatott a Károly a tükörtojásról meg az alapműveltségről, de mikor elmentek végre, egyáltalán nem volt kedvem utánanézni, hogy mit is takar ez a mostanság köznyelvben használatos hemendex szó. Ennek ellenére sokan, főleg a családom ismerte ezt a sztorit, és főleg a privatizálás után, amikor is a Károlyt letartóztatták.

Én meg a hosszú évek alatt le is diplomáztam, meg a gyerekeim is felnőttek. Egy alkalommal egy kirándulóhelyen egy vendéglőbe mentünk be reggelizni, ahol az egyik családtagom volt a pincér. Ott rendeltem egy adag tükörtojást, sültsonkát, amit pirítósra halmoznak…

Az egyik társunk odafordult hozzám:

‒ Miért nem egy Ham and eggset kérsz?
‒ Nocsak!? – néztünk össze a rokonnal és csak nevettük, csak nevettünk…

(Jártó Róza)