Álom – 2020

Álom

Egyenes derékkal jöttem / onnan, hol nőnek a pálmák.
Eltévedek naplementés dombok hajlatában, aztán nagy,
sötét folyó partján bolyongok, de nem találom a révészt.
Ablakomon jégvirág a részvét. Csillagfényből rám nevetsz.
Nyúlnék érted, de hiába. Csokimázból a horizont
a törtarany tó fölött. A pillanat morzsáit nem szedem össze.
Isten keze egy barlangba söpörte az egész látványt.
Aztán köddé válok. Meztelen zokogásod végighullámzik
az égen. Fertőtlenítenek bennünket, hogy kivégezzenek.
Keresem macskaszemed az éjszakában. Nincs itt.
Aztán felébredek a karanténban. Nyúlok a kapcsoló után.

(Szabó Eszter Helka)