EVEZŐM
01. Keszy-Harmath Dániel: Menekülés emléked elől
Elemekkel küszködve, széllel, árral, viharral,
Vitorlám most felhúzom, indulok nagy robajjal,
Elutaznék messzire, menekülnék előled,
Zord idők járnak itt most, segíts, szél, nehéz így ez,
Őrült, ki azt elhiszi, menekülni egyszerű,
Magamba – jajj – fojtani, lenne tán csak nagyszerű.
02. Diana Soto – Madárdal küldetés
Elvesztem a sodrásban, nem találok kiutat,
Vállam szegve réz iránytűt, nekem ki mutat?
Eveznék, de a tenger fülembe szavakat súg,
Zajra éhes lények vették meg ősi háborúnk.
Őriznem kell a világot, mert csak emlék maradt,
Madárdallal kell letörnöm a felhúzott falat.
03. Mukli Ágnes:Evezőm
Engedelmeskedj két gyönge karomnak,
Viharvart átkok naponta vernek,
Erővel feszülnek, vadul csapdosnak,
Zúgva tűnnek legyőzhetetlennek.
Őrült játék evezni szembe széllel,
Mielőbb csöndes partot kell érnem.
04. Bornemisza Attila: Evezz a tudás tengerén
Elvezetlek Téged a tudás tengerébe
Vigyázz, mert ha ide tiszta szívvel lépsz be,
Evezővel tudsz csak csónakon bemenni
Zöld vizű tengeren egyedül evezni
Önmagadban leszel, a csodák tengerén
Magadba zárhatod a tudást és a fényt.
05. Radmila Marković Énekelj nekem
Egy régi dalt szeretnék tőled hallani!
Valami kedveset, amivel magadhoz tudsz ölelni.
Egyedül te voltál, aki bódítón szárnyalt velem.
Zöld erdő felől mókus nevetve integetett.
Őzike csodálkozva megcsókolta forró kezem.
Magányos éjjelem! Kettőnk dalát suttogd a fülembe.
06. Dobrosi Andrea: Kék múzsák
Elmerülhetnél, hisz a csónak felborult,
végeláthatatlan itt a tó vize,
egy tükröződő róna, a végtelen út,
zafír cseppjein azon a szél sem zizeg.
Őrzőm itt a kék, de azt te is rajzolod,
most meg, hogy kapálózol, benne tested mozog.
07. Bornemisza Attila: Evezz szerelem
Evezz a szívembe csodás szerelem.
Valami hatalmas, édes vágy legyen.
El ne eresszen hajadnak fonala
Zörgess a szívemben, evezz csak oda.
Őrjárat legyél, s ezért ezer Csoda.
Magamba zárhatlak szerelmem Asszonya
08. Diana Soto: Őszirózsa
Elvették fagyott énem,
Vele vérző tagjaim.
Elszállt fuldokló reményem
Zúgó orkán habjain.
Őszirózsa vált a vízből,
Maradásra buzdított,
Elégették vele az élőt,
Világvége pusztítót.
Eltemették evezőmet
(Zsenge földbe porait),
Ősi létét ősi rönknek,
Mulandó szív sorait.
09. Kutasi Horváth Katalin: Örvényben
Ellapátolnék messze, délre,
Vádló tekintetedtől félve,
Elkavarva a zúgó örvényt,
Zárd ki a szívedből a törvényt!
Őrizz meg tiszta emberségben,
Matuzsálemi tisztességben!
10. Dittrich Panka: Menny-be…
Egy foszló felhőben mártózzon meg a jövőm.
Vetkőztesse le, nesztelenül az én időm.
Egyről a kettőre, ahogy minden összedől.
Zúzza testem porrá, ha élni már nincs erőm.
Őrizzen hogyha kell, az Isten színe előtt.
Menekültté válva, földi gyarlóság elöl…
11. Szabó Edit Irma: Vízpart
Elrejtem magam a világ elől,
Vízparti csendben, mint hullámredő.
Este a stégen szúnyoghad támad,
Zizzenő nádas menedéket ad.
Ősköltészetem csónakban evez,
Magányos szilfa szemrevételez.
12. Jószay Magdolna: Egynyári
Előre sejtem,
Védtelenné válhatnék,
Egynyári lennék…
Zúgó viharban
Őmiatta virágként
Mégis indulnék…
(Két összefüggő haiku)
13. Petres Katalin: Örök aggódás
Engedetlen, forró vére
veszélyes vizekre hajtja,
evező merül túl mélyre,
zűrös, kétes rém-habokba.
Őérte szól minden ima,
mentőövként a távolba.
14. Dobrosi Andrea: Megállt a kezemben…
Estjéért hullámzik a nádas,
Vadkacsák szelik a kék vizet,
Egy csónak ringatozik rajta,
Zőldel a távolban egy sziget,
Őrzi a táj csendes magányom,
Mintha nem mondaná senkinek.
15. Petres Katalin: Vadvízi hajós
Erősen marokra fogja,
verítékezik homloka,
evezőjével hasítja
zúgó, sebes folyam vizét,
ő még csak nem is gyanítja,
meddig viszi az ár, s miért….
16. Petres Katalin: Nyári dilemma
Embert a ladikba!
Veronika kiáltja.
Evezőt kezébe!
Zúgolódva kérve
Őnagyságát végre
mikor veszik észre…
17. Petres Katalin: Az Élet vizén
Eveződ fogd marokra!
Vidd mélyre a habokba!
Emeld föl a magosba!
Ziháló mellkasod
Őrzi meg örök harcod,
Mikor eléred célod.
18. Petres Katalin: Vakmerő csónakos
Engem nem riasztnak hullámok.
Velem nem űznek haláltáncot.
Előre tekintve dacolok.
Zivatarok, fényes villámok,
Őselemekkel csatázok.
Meddig? Miért? Nem tétovázok.
19. Petres Katalin: Kérdés
Elhajózok titkos vizekre.
Velem nem lesz ott majd senki se.
Egyedül szorítom lapátom.
Zeném hullámain álmodom.
Ősi igazságok szigetén
Megtalálom-e örök békém?
20. Petres Katalin: Bizonyosság
Egyszer utamnak
Végül vége lesz.
Erőm majd elhagy.
Zökken csónakom.
Ősök honában
Múltról álmodok.
21. Petres Katalin: Összetartozás
Egy csónakban csatázunk,
Végtelen hullámokon
Együtt csak átsuhanunk.
Zord szelek szemből fúnak.
Őrizzük szép álmunkat
Mámoros csillagokkal.
22. Petres Katalin: Két álom közt
Eszméltem fel két világ közt
Végtelen véges határán
Evezőm darabokra tört
Zord valóság szikláján
Ős törvénnyel szembesülve
Mormolom esdeklő imám
23. Mayer Zsó: Vihar
Erős izmaim feszülnek
Vihar tombol, égig ér a tó vize
Erőm fogytán, evezőm ernyed.
Ziláltan kapkodom levegőmet
Őrzöm fáradt nyugalmát testemnek,
Már csak Isten kegyelme segíthet.
24. Lám Etelka: A Szél
Elragadó Szélanyánk lila ruháját fuvalat fodrozza
Vidáman a nevető holdat magához csalogatja
Elbűvölő szemével kacsint a síma víztükörre
Zúg a kispatak, Hold fénye világít evezőmre
Őserdőn suhan át a lágy hajnali szellő,
Mikor a felkelő nap hajnalban feljő
25. Czégény Nagy Erzsébet / Pendzsi: Ki menekít?
Elerednek már a felhők könnyei,
Vihar közeleg, indulnak lábai,
Egyre közelebbről hallik morajlása.
Zajló folyóban megrekedt holnapom,
Ősi két evezőm hiába forgatom.
Merülő csónakomból mondd, ki menekít?
26. Czégény Nagy Erzsébet / Pendzsi: Megoldás
Enyhe a szellő. Félkarú óriás a
Vitorlám, bágyadt, útja a sehova.
Evezőm, jer, fogjalak erős karomba,
Zendüljön vihar, szóljon a harsona,
Ősi erőm vigye megfeneklett csónakom,
Minden súlyos teher mélybe húz. Kidobom.
27. shf-Istvan Hanyecz: Meghalunk
E mbertelen egy gonosz világban élünk
V érszivó embercsepészek közt evezünk
E zreket megtévesztve, újvilágot igérnek
Z engjen harsona a félrevezetett népnek
Ő rült aki nem hallja, e bombák ricsaját
M eghalunk ,eltört evezőm, kiáltok vivát
28. shf-Istvan Hanyecz : Hullámok hatán
E gy csillogó, tükörsima ,kék tengerben
V igan ,dalolva evezünk hullámok hátán
E gyedül lágy szellö simogat e csendben
Z enéje halk, tova száll haboknak taraján
Ő rült vihar támadt , ostorozva a tengert
M egfékezném hajónk ,de evezőm eltört
29. shf-Istvan Hanyecz : Eszmék ostora
E vezünk a vadviharos élet tengerén
V éresre törte már kezem az evezöm
E zer veszély fenyegetett, jött vizözön
Z ord idök járnak erre felénk a Földön
Ő rült eszmék ostora csattant börömön
M egtört evezőm,kudarcba fulladt énem
30. Gősi Vali: Áradó
E lvetélt remény a szeretet, mondják,
V ajúdva születik mégis újjá terheink alatt,
E sengő imáink hívják életre vad viharokból.
Z ápor-könnyeimtől sorsom folyója bár árad,
Ő seim szent hagyatékában váró evezőm
M erülő fuldoklók ladikjához tereli a fényt.
31. rozetta (Sárossi Rózsa): Evezős
Engem kérdeztek, hogy vagyok, a csónakom merre megy?
Van-e velem társ, aki, ha fáradok, átveszi tőlem evezőmet?
Ezekről a dolgokról inkább hallgatok…
Zord időkben a tomboló vihar, máskor lágyan ringató hullámok
Őrzik a titkomat: útirányomtól semmi el nem téríthet:
Messzi az én szigetem, markolom evezőmet – egyszer partot érek.
32. Kovács László: Elvesztett vers
Evezek a közhelyek viharvert vén tengerén,
Vergődik rajta sok régi elszabadult mondat,
Elszaladt a hullámokon néhány ép gondolat.
Zátonyra futott a vers, leszakadtak a rímek,
Őrzöm én, de a víz elnyeli, betűk süllyednek,
Ma ismét elvesztettem; egy régen megírt verset.
33. Petres Katalin: Párosok törvénye
Egyedül nem megy!
Veled kell mennem.
Egyszerre húzzuk
zöld, vad hínárok,
ős akadályok
miatt súlyos múltunk.
34. Petres Katalin: Kívánság
Emlékek hűs, hullámzó
víztükrén ring csónakom.
Evezőm pihentetem.
Zengnek csodás dallamok:
őrei Szent Szeretetnek.
Maradni itt akarok!
35. Kutasi Horváth Katalin: Kiszakadás
Elveszek lassan volt-világomból,
Valami készül, rám vicsorít…
Elmenekülnék, messze eveznék!
Zárdába zár most az új, zord muszáj.
Őrzöm a múltam, álommá szépül,
Maradni vágyom, de örvény kap el…
36. Diana Soto: Egy őrült éjszaka (után)
Elvesztettem megint. Már meg sem lepődök.
Velem feküdt, pont itt volt, de most helyét sem találom.
Ez történik, amikor a szívemre hallgatok.
Zavarodott kislány egy felnőtt testében, mint
Őzike egy sodródó tutajban.
Mintha egy őzike evezni tudna…
37. Diana Soto: Hagyaték
Eleségért kuporgató királyok,
Vezekléstől menekülő szellemek.
Evezőstől vízbe fulladt testek,
Zömök, petyhüdt fergeteg.
Őseink sírjánál könnyezik a gyermek.
Mulandó… Hát tovább vezekelnek.
38. Varga Katalin: Talán
Elmerengtem,vajon mi lesz a mi közös sorsunk?
Veled élni, remélni,hogy mi egyet akarunk?
Evezőnket ketten fogni,lám,sokkal könnyebb.
Zarándok úton elhagyni már a nemlét völgyet.
Őrizni a szerelem csodáját,együtt kelni.
Menni, csak előre,ketten,s örökké szeretni.
39. Jószay Magdolna: Eltávozott…
Eltávozott messze földre,
Vonat vitte, hajó vitte…
Elment talán mindörökre,
Zordon táj maradt mögötte.
Ősi dobok, gitárzene
Minden útján elkísérje.
40. Jószay Magdolna: Megúszom-e?
Evezőm a vízbe csúszott,
Víz árasztja csónakom,
Egyedül vagyok a folyón,
Zápor csapkodja arcom.
Őrködjetek, sötét felhők,
Megúszom-e – nem tudom…
41. rozetta (Sárossi Rózsa): Akárhol ne köss ki!
/A boldogságért többet kell lapátolni/
“Evezz, evezz az élet tengerén, stb…”
Valaha ezt írták bele csaknem minden
Emlékkönyvbe, hogy óvják, védjék vele
Zord, fájó történésektől a kislányokat –
Őket, akik nem is értették még, hogy
Miért a bánat szigete volna közelébb
42. Dobó Georgina: Haragosan Annának
Evezőlapátom nem fékezi haragját tomboló szívemnek.
Veled?! Nélküled!
Elég a szóból, múzsám elhagyott.
Zargatsz, zaklatsz. Én Tőled csak azt hallgatom: Írjál!
Őrzöm köteted, lelked titkát.
Menekülök, mert már nem megy az írás!
43. Jószay Magdolna: Elengedtelek
Elengedtelek, simán és gond nélkül.
Volt, amikor úgy gondoltam,
Ezt veled soha nem tehetem meg.
Zavarni nem zavar, hogy nem tiltakoztál,
Ősrégi bizonyíték ez arra, hogy
Most szívfájdalom nélkül elengedhetlek.
44. rozetta (Sárossi Rózsa): Csere kizárva!
Evezni nagyon szeretek
Vízi túrára veled megyek
Egyetlen kérésem van csupán:
Zsebre ne vágd az evezőmet!
ŐT tőlem el nem veheted!
Megértetted?! Fogd, itt a tied!
45. rozetta (Sárossi Rózsa): Kire-mire számíthatok?
Elmélyülten forgatom lapátom
Vígan suhan ladikom, míg
Egyszer csak felocsúdok:
Zord a folyó, ismeretlen
Őrzőangyalom elhagyott?!
Magamban és evezőmben bízhatok…
46. rozetta (Sárossi Rózsa): Útitárs
Evezőm a leghűbb társam
Velem van minden utamon
Emelem, vízbe teszem
Zsinórban ezt ismétlem
Ő meg tűri, hagyja
Mindenben egyet ért velem
47. shf-Istvan Hanyecz: Sárgult fotó
E zeregy szállal hozzád kötődöm
V alami csodálatos ez a vonzalom
E lmerengve nézem a sárgult fotót
Z ongora hangja töri meg a csendet
Ő rzöm a szemed csábos mosolyát
M aradnék itt, de az örvény elsodort
48. shf-Istvan Hanyecz: Olympián
E vezös sportnak sok szerelmesei vannak
V ad vizen lányok szorgalmasan evezenek
E lsö helyért küzdenek,verejtékkel fizetnek
Z eng a Ria..Ria…Hungaria az Olympián
Ö rség tiszteleg,zászló leng, Himnusz szól
M agyarok állnak a dobogónak felsöfokán
49. Jószay Magdolna: Ólomlét
El kell viselnem e zűrös időt,
Változik minden és zavaros…
El kell mondanom végre azt is már,
Zombiként ez idő eléggé viharos…
Őrjöngve élni túl azt, mit nem lehet,
Mert támasz híján a zivatar alámos.
50. rozetta (Sárossi Rózsa): Evezőket a magasba!
Evezős feladatot kaptunk
Verseltünk, mindenki
Emberesen helytállt
Zörögtek-pörögtek evezőink
Őserővel tört fel 50 után
Mindannyiunkból a VIVÁT!
51. Holéczi Zsuzsa (Zsanna): Hazatérés
Elindultam útra, hogy világot lássak
Velem volt a párom igaz útitársnak
Eljutottunk messze, hosszú utazással
Zord hegyek, nagy folyók ijesztő sodrással
Ősszel keltünk útra, tavasszal megtértünk
Mert ez itt a hazánk, nekünk itt kell élnünk.
52. Petres Katalin: Álomkép
Erszényem dús, dagadt.
Veszek egy csónakot!
Evezőst fogadok!
Zománckék ég alatt
Őrangyalommal még ma
Messzire távozom.
53. Petres Katalin: Rémálom
Egyetlen csónakom
Viharos vizeken
Evickél szüntelen.
Zivatar, mennydörgés,
Őrlődő szenvedés
Morajlik lelkemben.
54. Kutasi Horváth Katalin: Kizárva
Elvesztem a múlt hónapban.
Vadul kerestem önmagam.
Elmerengtem, hol maradtam.
Zörrent a kulcs, kizártam magam.
Őszi folyón ha visszatalálok,
Még tán felismerem, s beengedem magam.
55. Dél Tamás: „Jöjj, légy a követőm!”
Elképzelni olyan erőt, mely
Vízbe nem hálóval merít?
Erre! Erre!
Zárt körben tartva,
Összezárva a halakat
Markunkba hajtja.
Evezzetek
Velem
Előre!
Zihálva,
Összeszorított foggal
Megteszem.
Elfelejtem
Vívódásom
Egész éjjel.
Zilált gondolataim:
Ővele vajon
Mehetnék-e?
Eredménytelen
Visszatérés lenne
Ez is.
Zokszó:
Őket ki fogja
Megelégíteni?
Ez az erő tud csak
Visszatéríteni.
Ekkora halfogás.
Zokon ne vedd tőlem Mester:
Összezavarodott, bűnös vagyok.
Miért lenne ez kifogás?
Ezután
Velem
„Embereket fogsz ki élve.”
Zavar tán, hogy arra kérlek:
Őrizd meg a
Mesterséged?
56. rozetta (Sárossi Rózsa): Ugyan mi juttat most haza?
Egyszer gondoltam egy nagyot:
Vettem egy csónakot –
Ennek a csónaknak motorja is volt!
Zajosan száguldtam a folyón fel s le vele
Őrjöngőn-esztelen a habokat szelve,
Mígnem a motorból a benzin kifogyott…