CSILLAGOK
01. Diana Soto: Utolsó ölelés
Csiklandoznak a búsan vérző planeták,
Imbolyogva rázzák hidrogénruhájuk,
Lila ködben szállingózik ott az átok.
Lassan játsszák el az utolsó muzsikát.
Alant fekszik az örök beteg földbolygó,
Gonddal megtűzdelt arca újra hófehér,
Ontja emberi szemetét a kék egén.
Károgva búcsúzik tőle az utolsó.
02. Bubrik Zseraldina: Kisded játék
Csacskán csivitel a kisgyermek,
Ingadozva próbál elindulni.
Lábait rakja jobbra-balra,
Lépked kis cipőjében össze-vissza.
Akadályok vannak útközben nála,
Galambokat lát, az ablak hajlatában.
Odaérve már egyedül marad,
Kiáltana ő, de inkább csendbe marad.
03. Jószay Magdolna: El nem hangzott szó
Csupán egyetlen szót vártam tőled,
Igazat, biztatót, édes-kedveset,
Láttad odafent a csillagokat?
Lelkesen festettek pompás hátteret…
A szó viszont soha nem hangzott el,
Gombócba gyűrve némán zsebkendőmet…
Oly mélyre temettem el esztelenségem, s
Kértem a csillagoktól lelki békémet.
04. Holécziné Zsuzsa (Zsanna): Kiégett szívvel
Csillagok hullását,
Időnek múlását
Lehet megállítani?
Lázas boldogságot,
Arany ifjúságot
Görcsösen visszatartani?
Otthonom mélyén most ezen merengek,
Kiégett szívemmel csak ezen kesergek.
05. Holécziné Zsuzsa (Zsanna): Hazafelé
Csaba boldogan rohant végig a bekötő úton hazafelé – előre örülve a viszontlátásnak – hiszen három hónap óta most először engedték haza a katonaságtól.
Ilonára gondolt, ki otthon várja jó vacsorával és frissen sült kenyérrel – és a gondolatra forró vágyakozás öntötte el a szívét.
Lázas igyekezetében nem nézett a lába elé, és egy gödörbe lépett, melybe lába megszorult, és óriási reccsenéssel eltörött a bokája.
Liluló, és cipónyira duzzadt bokával ült az árok szélén a csillagos ég alatt – de csillagokat sajnos lehunyt szemmel is látott a lüktető fájdalomtól.
Arra gondolt, mit tegyen, vajon hogy jut most haza egyedül?
Gondolkodott, és végül térden kúszva indult el, maga után húzva málhazsákját a szekerek által vájt földút porában.
Otthonuk elérhetetlenül messzinek tűnt az éjszakában, és Csaba csendben átkozta magát türelmetlenségéért, mellyel ekkora bajt okozott.
Kedvese ott állt az ajtóban, szemével az utat kémlelte, majd kétségbeesetten rohanni kezdett feléje, hogy két karjával felemelve magához ölelje: az elgyötört fiú arra gondolt, mégis szerencsés csillagzat alatt született, hogy ilyen felesége van.
06. Kutasi Horváth Katalin: Lélekvándorlás
(Janus Pannonius sóhaja)
Csillagok izzanak, pulzálnak az éjben.
Igaz hát a mese: köztük vagyok, érzem!
Lázadok: ha újra lent leszek a Földön,
Legyek bármi egyéb, csak ne ember, kérem!
Az se baj, ha állat, bár növényként még jobb,
Gondolom, hogy könnyebb ismeretlen átok…
Oktondi és durva, érzéketlen fajunk,
Közömbös, szívtelen, ez okozza jajunk.
07. Mukli Ágnes: Csillagomhoz
Csorog izzó tüzed, az álmos égre.
Igéző szépséged messzi- sejtelem.
Létezünk együtt, az időtlenségben,
Látom fényedet, hozzád emelkedem.
Adj útirányt, hazátlan tévelygőknek,
Gazdátlan embernek csillagpalotát.
Oltalmazz, óvj idegen üldözöttet
Karjaiddal, vezesd a Föld vándorát!
08. Gősi Vali: Arannyal átszőtt fájdalomból
Csillaggá csókoltam lényedet,
Igéző, távoli fényvarázs!
Lepelként óvó bűvöletben
Lehullsz, mint vigasztalás.
Arannyal átszőtt fájdalomból
Gazdagon termő bölcselet
Oltalmaz, érleli könnyemet;
Könnyű álomból ébredek.
09. Czégény Nagy Erzsébet / Pendzsi: Olyan vagy…
Csillogó diadém vagy szívemen.
Illatod keresem, kutatom, vágyom
lenge szélben, tenger fodrában,
liliom tüzében, nyugtalan éjszakáim
anima* meséiben, hol megjelensz.
Gondtalan arcodon fény ragyog.
Olyan vagy anyám, mint telihold,
kit körül ölelnek ezernyi csillagok.
*lélek
10. Bornemisza Attila: Kedvesem, csillag vagy, drága
Cs illagok ott fent világítanak!
I stennek csodás kokárdái.
L átom a szemeden drágám:
L ehunyod, nyitod édes pilláit.
A nyakadon csillogó csodás érem,
G ombodon angyalok tánca.
O dahajtom fejemet Hozzád,
K edvesem csillag vagy drága.
11. Petres Katalin: Augusztus
Csörgedező gondolataim csendjét,
illékony békémet ünnepli
lágyan rezdülő éji szellő,
lábamnál durmol két kutyám,
augusztusi hulló csillagok
gurulnak hancúrozva alá,
olyan távol a taposó malom,
kozmikus feloldódás.
12. Petres Katalin: Csillagos ég alatt
Csillagpor alkotta testünk
ijesztően romlékony.
Lehet-e oly fényes, ragyogó
lebegő, mindent sejtető
anyag ilyen mulandó?
Gáz és por tömörített fénye
oszlik el: voltunk, s mi végre?
Kérdő sóhaj száll fel az égre.
13. Petres Katalin: Csillagképek
Cinkos csoportokban
sorakoznak a fekete éj
irgalmat sejtető, bársony
leplén, megvilágítják
lelkünkben a reményt.
Angyali rajzolatok
Göncöl szekerén
olyan utasok intenek,
kik meglelték a békét.
14. Petres Katalin: Dimenziók közt
Csillagpettyes köpenyét
ismét rám teríti az éj,
legendák, ősi mesék
lopakodnak felém,
arany fényű álmaim,
gigászinak vélt harcaim
oszlanak végtelen,
kavargó varázs-köddé.
15. Petres Katalin: Nosztalgia
Csintalan, apró fénypontok,
illanó, huncut mosolyok,
lobbanó, fürge tűzfoltok,
letűnt, halk, kis kacajok:
akkor lehettél boldog.
Gézengúz kis csillagaid
ott húzkodták folyton
kötényed biztos fodrait.
16. Kutasi Horváth Katalin: Föntről
Csillagok közt jártam,
Idegen, rideg világban.
Ledermedtem, fáztam,
Lombok közé vágytam.
Alattam óceán, egy
Golyónyi, kényes porcelán, a Föld…
Ostobán szemlélem.
Küzdök, s még remélek.
17. Győri Nagy Attila: Csillagok
Csillagok, csillagok
Izzó fényű arcotok
Látom a távolban
Leszek én még óriás
A nagyok között is
Góliát az álmomban
Olyan, mint ti, bálvány
Királyok közt császár
18. Győri Nagy Attila: Fénylő
Csodát láttam az égen.
Istenek szemébe néztem?
Lángoló volt, tüzesen égő,
Látóhatáron túl is fénylő.
Angyalok játéka tán
Galaxis túloldalán?
Olyan, mint a gyémánt,
Kristálytisztán, némán.
19. Győri Nagy Attila: Állócsillagok
Csúcsra juttatott sztárok
Ingrid Bergmannal hálok
Lentről nézek a hegyre
Lollobrigidának keble
Angyalok és démonok
Greta Garbón tűz ragyog
Olykor táncolnak a vágyaim
Kim Basinger lábain
20. Hanyecz István: Csillagos éjen
Cs endes, csillagos, meghitt nyári éjjelen
I gyekszem én megtalálni a kedvesem
L evendula friss illatát hozza a szellö
L ágy hullámain ringatozik csónakom
A zon gondolkodom , most merre vagy
G ályám merre tartson csillagos éjszakán
O tt fent szépen vezérel fénylö csillagom
K öszönöm Istenem , hogy utat mutatsz énnekem
21. Lám Etelka: Csendes éj
Csendes éjben összehajol az ég és föld
Illatát küldi a nyári eső, gyors zápora felüdít
Lábuhegyen nesztelenül köszönt az esti szellő
Lassan ballag a hold, udvara ezüstfényt sző
Apró csillagok fénygyöngyei átölelik az univerziumot
Gondolatok szárnnyalnak velem örömmel, aggódással
Olyan nagyon féltem eme gyönyörű bolygónkat
Könnyü légies álom volt, melyet józan ébredés követi.
22. Bornemisza Attila: Csillagként szeretlek
Cs ókom a pecsétje szerelmünknek.
I mígyen a szívünk nem sérül meg.
L ehajtod fejed, arcodnak pírján,
L eheletnyi sokszínű szivárvány.
A dod a szád, hogy megcsókoljalak.
G ondolatban már örökre maradsz!
O dasúgom: „csillagként” szeretlek.
K utatom titkát a szerelmünknek…
23. Jószay Magdolna: Belső menedék
Csendülhet ezer harang,
Illatozhat száz virág,
Libbenhet csodás, színes
Lepke, csilloghat a világ,
A lelked számít úgy is…
Gazdag vagy, ha a béke
Ott rak fészket benne.
Külső szépség csupán nem lehet menedéke.
24. Jószay Magdolna: Aranykacajok
Csörgedező kispatak
Itt a falu végén,
Lubickol az aprónép
Lágyan szűrt napfénynél.
Aranylik a mosolyuk,
Göndör a kacajuk,
Olyanok a fényben, mint
Kicsiny kis angyalok.
25. Dittrich Panka: Ragyogás
Csak csellengtem már a cudar évek fölött.
Idegen hajnallá vált reménytelen jövőm.
Lejárt életúton, bukott nehéz időn,
Leplezve kacagtam bár sok minden meggyötört.
Aztán az ajándék mégis megadatott,
Gigantikussá nőttek velük a tegnapok.
Ontja rám fényét, várva minden új napot,
Kis unokáimtól az egész világ ragyog.
26. Mukli Ágnes: Csillaghullás
Csillagkönnyeket hullat a fény teli éjjel,
Illanó tündöklés, halk tücsökzenével.
Lángok, vakító villámok nyári csatáján,
Lobbanó szerelemre ébredő ábránd.
Apró trombitavirágok, aranyló kürtök,
Gomolygó sötét zuhanásba szédültök.
Onnét fentről földünkre csillámporba értek,
Kéjesen keringve, kísértés karjaiban elégtek.
27. Petres Katalin: Nyári idill
Csillogó tó tükrében
igazítja ékeit
lengén az éjszaka,
lágyan dúdol a szél,
a Hold ezüstösen
gerjeszt titkos vágyakat,
otthonra lel minden pár,
kit a varázs elragad.
28. Hanyecz István: Kedvesem
Cs erebogár csiripel csillagos éjben
I zenget-hivja éji szerenáddal párját
L ágy szellö suhan át a sürü lombokon
L evelek közt tova surran riadtan a gyik
A mott egy üstökös suhan át a horizonton
G ondtalan alussza most álmát kedvesem
O ly bályosan mosolyog ö szép álmában
K acsingat csábosan az ezüstös Holdra
29. Kutasi Horváth Katalin: Fanyar humor
Csillagokat rúgnak mesebeli táltosok,
Idegenben járnak elkergetett vándorok.
Lerázzák ők néha hosszú útnak porát,
Lassan megértik tán bujdosásuk okát.
Akárhogy is vágynak, nem mehetnek haza,
Garantált a sorsuk, minek hát a strapa?
Ostoba, ki lázad vagy változtatni akar,
Küzdelme dőreség, humora meg jó fanyar.
30. Kutasi Horváth Katalin: A kárvallott
Csalódottan nézi, haloványabb máma.
Igaz, nincs oly sötét, világít sok lámpa.
Leselkedik egyre, hol van választottja,
Lehet, hogy az éjjel egyik kárvallottja?
Alighanem úgy lesz, órák óta várja,
Gondolhatná végre, hogy haragszik párja!
Ostoba volt délben, más leánynak bókolt,
Kedden is lehet, hogy másik lánykát csókolt…
31. Czégény Nagy Erzsébet / Pendzsi: Csalfa csillagok
Csalfák vagytok ott fent, hunyorgó csillagok,
Innen, lentről nézve, hiába ragyogtok.
Lila ködbe burkolózva járjátok
lassú, időtlen, csábító táncotok.
Angyalokat hiába keresek köztetek,
gigászi térben tébolygok, elveszek.
Oly nagyon vágyom angyal érintésre,
karomat nyújtanám gyengéd ölelésre.
32. Bornemisza Attila: Szemeid tavában
Cs illagok fürdenek szemeid tavában.
I detelepedik a csend körénk.
L eoltja a Holdat is szerelmed.
L egalább most legyen sötét.
A ludj a keblemen, hajtsd ide szép fejed.
G ondolatomban is mindig velem maradsz.
O ltalmam örökre szíved körül kering.
K öszönöm szerelmed, mely öröknek maraszt…
33. Petres Katalin: Fohász
Csillagok, szépen ragyogjatok!
Igaz utat megmutassatok!
Legyetek e ködös kételyben
Lámpása megtartó erénynek!
A Tejúton célunkhoz érve
Galaxisok útvesztőjében
Olyan várt csodára találjunk,
Különbbé tehessük világunk.
34. Diana Soto: Égi kertészet
Csobbanva merülök el a Tejútban,
Illata részegítő harangár.
Lakni édes homályában
Látomásként szaladgál.
Alagutat ások a Vénusz mélyén,
Galamblelkéből készítek fegyvert,
Oltalmazom a gyermek Földet,
Kikapálom a burjánzó embert.
35. Diana Soto: Király
Csalóka homály kering a semmibe,
Illően magát haptákba vágja
Libegő csillagok óriás királya.
Lehet mégis van kitől félnie.
Alkonyathoz öltöznek a bolygók,
Gurulva foglalják el helyüket,
Olvadozva hunyva le szemüket.
Kövekből kaviccsá omlók.
36. Dittrich Panka: Csillagos este
Csordul az este, bársony a teste.
Itt van a beste, csendem kileste.
Lankad a pulzus, ima kezembe:
Lépked a virtus visz fellegekbe.
Ablakom nyitom némuló tájon,
Gáttalan parton csordul az álom:
Oldódik bennem fényteli csöppje:
Kihalt napjaim férceli össze.
37. Hanyecz István: Ezer csillag
Cs illagos csendben csermely csörgedez
I ndiánok idegeneket ijesztgetnek ijakkal
L ándzsás lovagok lóháton lármáznak
L evernek lázadást lelkesen, lobogójuk leng
A ranyhidon a Nap alkonyatkor alábukik most
G öncölszekéren csillagok gyúlnak az égen
O lyan szépen világit az ezüstös Hold sugár
K igyullad ezer csillag ott fent a sötét éjben
38. Hanyecz István: Csinos Kisleányka
Cs inos kisleányka édes csókja csábit
I llatos nyárban sok csillag hulláskor
L ágy szellö simogat az esti csendben
L ángvörös a Tüzgolyó a Balaton felett
A ranyos hidon tovatünik a horizonton
G ondtalan este lámpások gyúlnak égen
O lyan meghitt az este kedvesem ölében
K ósza üstökös tünik fel a csillagos égen
39. Kovács László: Fénycsokrot kötök…
Csillagok fényét leszedem magoknak,
Illatával az elbúcsúzó nyárnak.
Lent elhintem azt szerteszét a Földön,
Legyen fénye a szentjánosbogárnak.
Azután megkötöm mint a virágot,
Gondolatban majd átnyújtom azoknak,
Odaadom, hol a fényre szomjaznak.
Kicsit hadd lássuk őket is boldognak!
40. Varga Katalin: Augusztusi éjszaka
Csendben ültünk egymás mellett kedvesemmel este.
Itt járt a hold, kíváncsian, vágyait követve…
Lágyan szólt a dal, voltak szép csillagok, remények…
Lett is nagy fényesség, záporoztak kósza fények.
Akkor már tudtam, szerelmet kívánok, égi jelt.
Gigantikus messzeségben a hold csillagra lelt.
Ott fent a magasban, vad égi csókban egyesültek.
Kívánni nem lehetett kettőnknek ennél szebbet.
41. Dobrosi Andrea: Augusztus éjjel
Cs endem
i llan,
l obban
l ágyan,
a zúr
g ödrös
o kker
k ádban.
42. Dél Tamás: Üstökös
Csillagpor a szemekbe.
Igaz vagy sem?
Leimádkoznak az égről.
Látom hát a szív belsőt,
Az igazi ént
Gátak nélkül; mely
Ott van, minden pohár borban
Kívánság-teljesítőnk.
Csak egy pár napig
Isten EKG-készüléke
Lehetek.
Lemérem az
Alkoholszintedet.
Gigantikus lelkiismeret.
Okokat látok meg egyből;
Kérdésekre, feleleteket.
Csak jövök újra.
Igazságod hordozója; gyűrött
Lapokat simítok ki
Leírt naplódba.
– Akkor még akartad!
Gondolod, csak neked fáj,
Odaállni Isten elé, hogy ez egy évszázados
Kifogás?
43. Keszy-Harmath Dániel: Tűzijáték
CS akrák és aurák beleborzonganak,
I jedt állatok az égre pillantanak,
L áthatóvá válik az égi karnevál,
L elkes Magyarország boldogságban ugrál,
A ugusztus huszadikát ünnepli a nép,
G randiózus égboltunk gyönyörűen szép,
O lyan, mintha este az égben bál lenne,
K i-ki a szerettére újra rálelne.
44. Hanyecz István: Rio-i Olympián
Cs illagok hullanak sorba Brazilia egén
I smert nevek tünnek el a Rio-i Olympián
L enyügözö versenyek hosszú éjszakákon
L ehetsz nyertes, lehetsz vesztes a páston
A ranyérem a jutalmad dobogó felsöfokán
G ondtalan éjjel a Cukorsüveg árnyékában
O koznak sok örömet a lelkes szurkolónak
K öszönet Tinéktek aranyos Olympikonok
45. Hanyecz István: Csillagot számolunk…
Cs alogat, csábit a csillagos nyári éjjel
I gérettel, izgalommal teli csöndben
L evendula illatát hozza a nyári szellö
L eányka haját fodrozza az esti fényben
A ranyos Naplemente tükrözödik a tóban
G ályák vitorlája feszül messzi horizonton
O kosan lovagolnak a tarajos hullámokon
K edvesemmel számolunk csillagot a csöndben
46. Sárossi Rózsa (rozetta): világlott a hold és a …
/giccs-vers/
cs endes nyár-éjszakán
i llatozó rózsák között
l opott csókot a
l eánytól a legény
a ztán elrepítette őt
g öncöl szekerén
o da, hol a szerelemnek
k ertjében örök a fény
47. Kutasi Horváth Katalin: Kullogó szekér
Csendem a békétlenségé.
Ingerültségem nem osztom.
Lüktet a szó, nyelvemmel félretolom.
Lelököm, de visszakacag.
Aligha szabadulok bogáncsától.
Gabalyodik egyre, tapad, nyomaszt.
Odafentről gúnyol választott csillagom,
Kullog Göncölszekerem muszájom után.
48. Dobrosi Andrea: Átváltozás
Cs iszolt kis gyémántok fényes, nagy hada,
i domított,sok-sok rezgés-orgia,
l égi-égi sárga szoknyás vitézek ,
l ibbenek-lobbanak, életre kelnek,
a ggastyánná válnak az arany nappal,
g örnyedeznek fejem felett ráncos arccal,
o lyankor mégis, mint egy Főnix-madár:
k ölykökké lesznek, pont ahogy estre jár.
49. Lám Etelka: Kéz a kézben
Cs illagfényben felragyog szemednek írisze
I bolya virágnak illatát körbe lengi az elmúlás
L ebegnek vízirózsák kecsesen a tónak hullámain
L ágy szellő simogatja szirmait csillagos éjben
A ndalgunk mi kéz a kézben az esti csendben
G erle pár szépen turbékol, moraljik a tónak víze
O lyan kurta volt ez a gyorsan tova tünö nyár
K edvesem szemében öröm könnycsepp csillant
50. Dittrich Panka: Hogy 50
Csakhogy ötven fénylő csillag ragyogjon
ilyen olyan versben égjen szerényen
legyen hát és nézzük nyitott ablakon
látva épp teli a Hold most az égen
annyira gazdagodjon, olyan szépen
gurultak rímek több göncöl szekéren
olvassák verslistán, még több oldalon
ki hogy érzi a csillagot az éjben.
51. Hanyecz István: Választunk csillagot
Cs illagok kigyúlnak a Göncölszekéren
I llésnek szekerén idegenek csücsülnek
L ebukott a vöröslö Nap a horizonton
L eányka levett lábamról az esti sétámon
A lakja elbüvölt a szürke félhomályban
G azdagon ajándékoz csókjával ma este
O lvadok el én rögtön itt a boldogságtól
K utatva választunk csillagot magunknak
52. Mukli Ágnes: Kéretlenül…
Csillagot gyújt a kék esti ég.
Illatot csalnak csalóka estikék,
lankák borulnak árnyba,
leszáll a sötét, a szunnyadó tájra.
Akkord a tűnődő tücskök zenéje,
gondűző szellő száll virágzó rétre,
ott elringat minden virágot,
kéretlenül fest, könnyeikkel álmot.