ŐSZIRÓZSÁK
01. Jószay Magdolna: Csendes időszak
Ősz ez az évszak, semmi kétség,
Százával hullnak a levelek,
Innentől már nemigen lep meg
Reggel, melyen sötétben kelek.
Ó, én szeretem ez évszakot,
Zsákokba gyűjtöm emlékeimet,
Álmodni is hűvösben kedvesebb,
Kell e megnyugvás… letisztult, csendesebb.
02. Jószay Magdolna: Egybefolyt évszakok
Őrzöm a nyár melegét egész éven át,
Szükség lesz rá télen, ha majd didergünk.
Igazán eloszthatná bódult melegét
Rosszabb időkre, amikor reszketünk.
Óráink eltelnek, hetek és hónapok,
Zsinóron rángatják az embert az évszakok.
Átalakul minden, néha még a tél is,
Kopár, csupasz minden, nincsenek mínuszok.
03. Jószay Magdolna: Őszirózsák
Őszirózsák, szépek, ti vagytok társaim,
Százával őrzitek fényes emlékeim.
Itt a temetőben, jó apám sírjánál
Remegő szirmokkal őrködtök álmánál.
Óriás hófehér krizantémszálakat
Zsenge, színes csokraitok ölelik
Át, s miközben imát mormolok csendesen,
Könnyeket érzek rajtatok, s lelkemben.
04. Sárossi Rózsa (rozetta): Színek, illatok
Ősz van.
SZeretem ezt az évszakot.
Ilyenkor kicsit magamba fordulok,
Régi időkről ábrándozom:
Ó, mennyi mindent megéltem már!
ZSizsegnek bennem az emlékek,
Álmomban újra fiatal vagyok, ám
Kertemben most másfélék a virágok…
05. Dobó Georgina: Sírodnál
Ősz van. Elmúlt a halál, eltűntél Nagyapám egyik telünk derekán.
Szerelmesen öleli át a Család sírodat, miközben semmit sem lát.
Illatod elkísér, a pöshedt ól szaga. Szerettelek, míg be nem csaptál Te is.
Rózsák borítják sírodat, ősziek. Mindig is azt szeretted. A forradalmat. Apám is akkor született, a nyár hevében.
Óvhatnám neved, de nem teszem. Nem tehetem.
Zsákszámra hull a virágok szirma fekete sírodra. Egyre ritkábban takarítják.
Állkönnyek áztatják aszott hamvaidat a Föld alatt. Ez a nyár is elszaladt.
Kedvenc kis unokád felnőtt, már nem szeret. Néha mégis hiányol. Hiányolja az ól áldott illatát, melyet gondoztál.
06. Czégény Nagy Erzsébet / Pendzsi: Kései ősz
Őrült táncot rop, kavarog a szél,
Szepeg az eresz, nyársiratót dalol,
Itt, földi ágyásukban, őszirózsa henyél,
Reped az ég, szarvas bőg valahol.
Ó, micsoda ősz vagy, – morcos öregember –
Zsarnokként jársz-kelsz. Nyílni már nem mer
Álomba zuhant, kábult virágok hada.
Karcos dombokon izzik a galagonya.
07. Diana Soto: Köszönöm
Őzgida suhan a réten,
szilaj agancsot villant.
Illeti magát a fényben,
rónák között hajnal pirkad.
Ódon dalt játszik a felleg,
zsákot foltoznak északon.
Álmosan éled a világ,
köszönöm, hogy én hallhatom.
08. Dobó Georgina: Ámor rumja
Őszirózsák szirmait hinti a rét és a mező,
Szerelmi bájitalt kever a tekergő.
Irma itta meg eme jól elkészített nedűt
Rózsásan is kezdte látni az új szeretőt.
Óhatatlanul csapdájába esett a gaz lovagnak.
Zsíros kenyéren élnek és a szép szavaknak.
Átkozott a perc, s átkozott az óra, mikor
Kis üstjében ezt a rumot bekavarta.
09. Dobó Georgina: Szerelemmel
Őt szeretem tavasszal és ősszel
Szerelemmel, szenvedéllyel
Imádkozom éjjelente csakis érte
Romokban az Élet, távolban a Végzet.
Ódon szobák, románcok, nászok.
Zsinórban vetnének gátat a Reménynek.
Álmodozom, hogy most szép lesz, jó lesz minden.
Kopogtat ablakunkon az ősz, rózsái hervadnak, pompáznak.
10. Mukli Ágnes: Csokrom
Őszre ébredő borzas virágok.
Szirombozontjuk kócos kalapban,
Ibolyaszín fodrok fehér ékkel,
Rózsa színű tűkkel tűzték,
Óvatosan fűzték össze.
Zsenge száruk erős csokor,
Álmokkal van összekötve,
Kibomlanak két kezedben.
11. Kutasi Horváth Katalin: Hervadás
Őszbe vegyült már hajam,
Szemem is egyre satnyul,
Idegenebb arcom: ráncba mordul,
Ridegebb a világ, erőtlenebb szavam.
Óhajaim halk sóhajokká fogynak,
Zsugoribb az élet, forgandóbb a sors,
Árnyékok közt járok, orrom alatt bors,
Kertemben őszirózsák hervadoznak.
12. Dittrich Panka: Őszi szerelem
Őszi napon egy ligetben a padon.
Szerelmes szívvel öleltél szabadon.
Integettek ránk sárguló levelek,
Rózsa kezedben, suttogtad: szeretlek!
Ó, az a csók, mily méz-finoman csattant!
Zsongó évektől szenvedélyünk csappant…
Ártatlan vágyunk szél-seperte köddé.
Keresem újra, hogy tégy örömöddé…
13. Dobó Georgina: Szerelmesen
Őszirózsák szirmai borítják a vörösön izzó kék eget.
Szerelem szárnyal a tovatűnő végzeten.
Irgalom és áldás a képzelet.
Riadok álmomból. Mi ketten? Te velem?
Órám zakatol, mégsem jár, nem hozza a várt szombatot.
Zsákszámra ömlenek a szerelmes igék az éteren.
Állok ész nélkül. Fel többet nem ébredek.
Kezem kezedben. Ez lesz vajon végső életem?
14. Sárossi Rózsa (rozetta): Bánatosak
Ősz-időben szirmot bontnak
SZínesek, de haloványak
Inkább szolidak, mint harsányak –
Rózsák ők, ám mégis másak,
Óvatosan, csak egymásnak
ZSongva súgják fájdalmukat:
Árvák, mindig szomorúak…
Kik ők, ugye, kitaláltad?!
15. Bubrik Zseraldina: Kopogtat a tél
Ősz haját fújja a szél,
SZép lassan megérkezik a tél.
Ingázó időjárás jön és megy,
Ránk rakja foltját, mint az anyajegy.
Órákon át tombolva és rombolva,
ZSémbes asszonyok átkukat vonszolva.
Ártanak fűnek, fának és a világnak,
Károgva kiáltanak a külvilágnak.
16. Bubrik Zseraldina: Rózsák Illata
Őrzöm még
SZívem lángoló tüzét,
Ingadozó jelenléted,
Ravasz szavaid dühét.
Óvj vagy védj meg
ZSémbes emberek átkától!
Álomból kilépve
Kitörök égető varázsából.
17. Kutasi Horváth Katalin
A Farkasréti temetőbe tartva
Ősz botorkál felém egyre,
Szellő segíti a hegyre,
Incselkedve fügét mutat,
Rendre csipkebogyót kutat,
Ódivatú kabátjának
Zsinóros a díszsujtása,
Ára van a színpompának,
Kezdete az elmúlásnak…
18. Jószay Magdolna: Áldj meg…
Őrizem az álmod, látod, anyám?
Szereted, ha melletted vagyok…
Igazából szemeidben látom:
Riadtságod vagy nyugalmad-e nagyobb…
Óvjon az ég minden fájdalomtól,
Zsongjanak lelkedben hárfadalok,
Áldj meg engem most és mindörökre,
Küldök neked őszirózsás álmot.
19. Czégény Nagy Erzsébet / Pendzsi: Őszirózsák Anyám sírjára
Őszirózsa-csokrot ölelek keblemre,
Szirmai közt sápadt fény ragyog,
Imákból kötöttem bokrétát köréje,
Rostál az eső, arcomra bú csorog.
Óvlak még mindig, bár karom erőtlen,
Zsarnok az elmúlás, meglopott, gonosz,
Árva maradt lelkem, elvesztette hitét,
Kérdem tőled Uram, mért vetted el, miért.
20. Petres Katalin: Édesanyámnak
Őgyelegnek körülöttem
Szűrt fényű emlékek
Imbolygó árnyként
Rebbennek elő a csendes
Órák ritka ajándékában
Zsonganak régi dallamok
Álom és ébrenlét határán
Kislányként újra játszom.
21. Mayer Zsó: Őszirózsák
Őrizem bájos foltját kertemnek
Szivárványszínben pompázó pamacsok,
Ihletet nyújtanak költőnek, festőnek
Róla, még lantok húrjai is regélnek.
Óh, csak zord dér ne csípné meg őket!
Zsibong körülötte méhek raja
Áhítattal bámulja rózsa, dália
Körülötte ősznek halkuló zaja.
22. shf/ Hanyecz István: Őszi hajnalon
Ő szi,deres,hüvös hajnalokra ébredem
Sz ínes faleveleket kerget a forgószél
I llatát mézédes virágnak hozza felém
R ózsabimbója még nyilik friss sirokon
Ó lomlábakon bandukol a felkelö Nap
Zs úfolt a hegyoldal, szüretelök hadától
Á brándozik a leány, legénynek csókjáról
K acagva álmodoznak hazafelé a bakon
23. Lám Etelka: Őszi holdfény
Ő szi holdfény sugara csillog a sima víztükör tetején
Sz irmai a fehérrózsának, halomba hevernek az út mentén
I llatos fenyőfák lombjai suttognak a sötét erdő szélén
R ejtélyes tündérként lebegnek a mélykék tó közepén
Ó vlak és féltelek, alvó tested rásimul az őszi avarra
Zs ámolyod aranypántja ráragyog hamvas acodra
Á lmod őrzöm, ezüst szelencémet hétlakatra zárom
K áprázatos szemed ébredő hajnalpír fényét alig várom
24. Kovács László (kovycs59): Őszi rózsából…
Őszirózsa szirmán harmatkönnyek gyűlnek,
Szerte a sírkertben a mécsesek égnek,
Imbolygó lánggal most búsan emlékeznek,
Rózsának szirmain ülnek az emlékek.
Ódon temetőben csendes már egy sírhant,
Zsoltárnak hangja szól bennem ott valahol,
Árva vagyok anyám, lelkem nálad barangol,
Kötöttem koszorút neked őszirózsából…
25. Dobrosi Andrea: Őszirózsák
Ő ket lóbálja kezemben a szél,
sz ívem is viszem a temetőbe,
i llatuk permete enyhülésem,
r ájuk zúdul a kép és a kőre,
ó arannyá zsugorodik a nap,
zs ákszám égnek kezekben a gyertyák,
á m virágok nélkül az ősz halott,
k edves emlékeim éjbe mártják.
26. Tóth-Hekkel Arany: Rózsaszirmok
Ő szök vérszagát máig őrző
Sz ázadok kínját itt felejtő
I dő: őszirózsák szirmain
R égi hadviselés romjain
Ó haj – sóhaj – vérzivatarok
Zs ibbadt elmék – kaszaél fájok
Á dáz vérhullajtó képmása:
K övül s tükröződ a szirmokba!
27. Tóth-Hekkel Arany: Rózsás kedv
Ő szülő határban
Sz üretnek havában
I rsai olivér –
R izling és bíborvér:
Ó ízű Othelló…
Zs enge hamvas őszi –
Á ldás nedüje csurg’…
K edvet rózsásra gyújt!
28. Gősi Vali: Őszi áhítat Anyámért
Őszirózsák, tarka, színes álmok,
Sziromkönnyeitek csillagok!
Imáimra áldásotok szálljon,
Reményt hozó, égi angyalok!
Ó, ha egyszer elhozzátok őt is,
Zsenge harmat fakad arcomon,
Átölelve tartom majd a drágát,
Kavicsok közt, virágszirmokon.
29. Holécziné Zsuzsa: Őszirózsák anyósomnak
Őszirózsák – ti voltatok anyósom kedvenc virágai!
Szirmotokban gyönyörködött miközben serénykedett a kertben.
Igazi nagymama kert volt az övé – egész évben mindig virágzott és termett valami.
Rózsaszín, lila, fehér és bordó virágú – óriásszirmú vagy apró, évelő őszirózsák?
Ó igen, ti voltatok a kert királynői, szorgos nagymamánk öröme.
Zsebkendőnyi kert őszirózsákkal: ez jutott végül a nyugdíjas otthon udvarán.
Áldott legyen a kéz, mely még ott is dolgozott, áldott az emléke – ki nekem jó társat adott.
Kegyetlen a sors: számára már csak a sírján pompázhattok!
30. shf/ Hanyecz István: Téli etetőnél
Ő zek békésen gyülekeznek erdei tisztáson
Sz áraz, finom széna várja öket az etetöben
I nnivaló is frissen csörgedez a kis patakból
R öfög a vaddisznó, érett makkot fal éhesen
Ó vatosan közelit egy barna mókus is a fáról
Zs ákmányol ö és elcsen egy-két diót a tálból
Á mul-bámul a vadász eme békés látványon
K özeleg hosszú tél,megfér állatsereg békésen
31. shf/ Hanyecz István: Őszapó
Ő szapó kopogtat a sokszinü tájon
Sz áraz avart szél kerget poros úton
I jedt gyik surran át a puha avaron
R ozsdás levelek gyülnek halomban
Ó bor érlelödik régi akós hordóban
Zs indelyes pincébe forr az aszubor
Á ldott nedüje hires Tokaj hegynek
K itünö képviselöje király boroknak
32. Petres Katalin: Anyám sorsa
Őt többször láttam
Szipogni kucorogva
Igazságtalan sorsán.
Rányitottam az ajtót
Óvatlan pillanatban.
Zsebkendőt gyűrögetett.
Álmélkodva néztem
Könnyek marta szemébe.
33. Petres Katalin: Őszirózsák üzenete
Őriznünk kell a Reményt
Szüntelenül konok
Irgalmatlan hittel,
Rendületlenül
Óvó szeretettel,
Zsugori önzés ellen
Állhatatos, végtelen
Kitartó türelemmel.
34. Petres Katalin: Fájdalom
Őrjítő fájdalom
Szívéig hatol
Igazságtalan bűnhődés
Roncsolt idegpályák
Ólom tehetetlenség
Zsibbasztó kétségbeesés
Áldatlan állapotban
Kapkod levegőért
35. Petres Katalin: Apámhoz
Ősszel távoztál örökre.
Születtél forró nyárban.
Irgalmatlan sorsod ellen
Rendületlen küzdelemmel
Óhajtottál békét, szeretetet.
Zsarnok idő széttépte
Álmaid kajánul nevetve.
Kegyelem töltse be lelkedet.
36. Diana Soto: Ellenállás
Őrjöngő, nyíló virág
szirmai hullanak le.
Itt állok, írnék talán, de
rám leselkednek.
Ónos hegyekből
zsebemet fosztják az
álnok emberlegyek, oh,
Kegyetlenek…
37. Kutasi Horváth Katalin: Számvetés
Őszintébb voltam, mint kellett,
Szívemből csak jóra tellett.
Igazat mondtam, vagy hallgattam,
Rémültem, ámultam, jajgattam…
Ócsároltak vagy bálvánnyá váltam,
Zsémbeltem, sokszor magamban jártam,
Átszíneződtek a letépett rózsák,
Kinevettek a szeszélyes Hórák.
38. Tóth-Hekkel Arany: Ószerelem
Ő zike szemű őszi éjben,
Sz erelem lángolt ereinkben.
I fjú láznak ékes csókja,
R ózsapírt csókolt arcunkra.
Ó szerelem: őszirózsás-
Zs olozsma: bájoló trillás-
Á mor: mámor ízét ontja,
K örbejár és szomjam oltja.
39. Tóth-Hekkel Arany: Szimpla – dupla
Ő szirózsák színpompája,
Sz erelmi tűz kavalkádja.
I zzik aranyló napágyon,
R eszket őszítő szélszárnyon.
Ó zonlyukas fagyos térben,
Zs ivány dérrozsdálta éjben:
Á lmod szimpla – dupla kalpagot…
K ósza ősszel tűnő tegnapot!
40. Tóth-Hekkel Arany: Hatvan évtized
Ő szirózsák szirmán feszül a gyász,
Sz ínük árnyán vérpecsét a halál.
I mába foglalt: Hatvan évtized –
R ohanó léptein elevened:
Ó don falon tátongó lövésnyom…
Zs ebkendős napok – őszikés halmok!
Á lnokság harci terén: Tankzaj…
K árhozottak baján éled a jaj!
41. Varga Katalin: Emlékezem
Ő sz hajszála még alig volt az Édesapámnak.
Sz elíden bókolt a piacon minden kofának.
I gazi rózsát vitt párjának télen hetente.
R égen történt mindez, megmaradt emlékeimbe.
Ó don temető kapujában sokszor megállok.
Zs ibongó szívvel, szüleimnek viszek virágot.
Á rvácska helyett viruló,sárga őszirózsát.
K ettőjük kedvencét, szerelmük bizonyítékát.
42. Dittrich Panka: Ha majd…
Őszinte szívem ha belehal az őszbe,
Szeretteim búcsúznak, temetnek földbe.
Isten óvja kiket magam után hagyok,
Rózsát ha ültetnek ott az én síromon.
Ó, de még ne lássam ki zokog utánam.
Zsarnok éltemért könnyek ne csorduljanak.
Áldhatom, hogy élek, és csendben viselem
Keresztem súlyát, mit értetek cipelek.
43. shf/ Hanyecz István: Őszi séta
Ő rnagy magányosan sétál az öszi parkban
Sz erteszét, sokszines levelek egy halomban
I smét újruhát ölt mára a jóöreg Természet
R eggelre ezüstfehér dér terül el a pázsiton
Ó cska megunt gúnyáját ledobja a Nyárnak
Zs ebes kabátban dió csörög a mókusoknak
Á gakon sok finom eledel lóg madárkáknak
K acskaringós erdei úton barátok találkoznak
44. shf/ Hanyecz István: Ábrándozom
Ő rzöm szép szemednek a mosolyát
Sz élben lobogó hajad finom illatát
I mádom magabiztos kitartó énedet
R eggel, remegö kezednek érintését
Ó lomlábon bandukol a felkelö Nap
Zs upfedeles tornácon darázs zsong
Á brándozom egy kicsit a tegnapról
K ezed a kezemhez ér és felébredem
45. Bubrik Zseraldina: Ősz szele
Ősz szele érintette arcom,
SZelinden átölelve mentünk az úton.
Ijedten éreztem, még mindig
Rágódom a réges-régi múlton.
Ó ha tudnám emlékeim
Zsákba rejtve hátam mögé hajítani,
Ártó gondolataim elhagyva
Kínzó fájdalmaim csillapítani.
46. Bubrik Zseraldina: Emlékeink
Őseink emlékére
SZeretettel tisztelgünk,
Idéző történetük
Révén tiszteljük.
Óvatlan pillanatban,
Zsúfolt életünkben
Átírjuk történelmünk
Kisikló tévhitünkkel.
47. Bubrik Zseraldina: Széllel szemben
Őrzőn vigyázva
SZívembe zártalak,
Igenlő szavaiddal,
Reménykedve vártalak.
Óvón vigyáztá
ZSúfolt helyektől,
Átölelve mentünk,
Kíméltél a szelektől.
48. Dél Tamás: Forradalom
Őszirózsás forradalom.
Szakadása, az
Irdatlan háborúságnak.
Reményteljes
Órák alatt, mi fizetjük meg
Zsákszám az
Árát egy fix, VIX-jegyzéken a
Köztársaságnak.
Ők is
Szabadságot
Írtak
Robespierrel.
Órára járt a guillotine.
Zsivaj kint a vesztőhelyen:
Álljanak meg az Urak!
Kiszabadít a Vörös Pimpernel.
Ő is
Szabadulhat!
Igazi
Rózsa
Ott a gazok között.
Zsivány, ki
Áristomban várja már a
Következő forradalmat.
Ősz van.
Szirmait hullatja,
Így méri az időt ez a
Rózsa-óra.
Odaadón
Zsong benne a sok virágének.
Áztasd meg vérben,
Ki forr a dalom!
49. Kutasi Horváth Katalin: Zsarátnokként
Őrlángom pislákol, alig fénylik,
Szüntelen elfojtják, felizzítom.
Irgalmatlanul kioltogatják,
Reményem tiporják, elföldelik.
Óhatatlanul elkárhozom,
Zsarátnokom kihűl, közel a vég.
Álmomban őszirózsa voltam,
Kajánul perzselt az őszi napfény…
50. Radmila Marković: Földünk
Ősködből, ami forró gáztömeg volt és forgott,
Szédítő világ, a végtelenül nagy bolygórendszer,
Iszonyú terjedelemmel, önmagából keletkezett.
Remélem, nem hiszi el Laplace-elméletét senki sem.
Óvón, féltőn, valahonnan fentről, az Úr felfigyelt.
Zsályaillattal, széppé teszek mindenféle élőlényt, Angyaloknak erejével mi teremtjük meg a Földet.
51. Lám Etelka: Álom és valóság
Ő rzöd-e még a távozó nyár finom illatát
Sz íkláról alázuhanó patak csobogását
I llatosan bólogató, színes mezők virágait
R ózsakertek késönnyíló hamvas bimbóit
Ó vatosan lépkedj az őszi száraz avaron
Zs ibong-csivitel vándormadarak serege
Á lom és valóság igy keveredik szívembe
K incsem megannyi, mind féltve megőrzöm