SZÉLMALOMHARC
01. Farkas Erzsébet: Szélmalomharc
Szeretnék boldog lenni
És a sötét felhőkkel küzdeni
Lehetetlen a harcban győzni
Még próbálkozom, tán megéri
A délibábot kergetem
Le fog győzni, úgy érzem
Olyan erősen harcolok
Majd bele szakadok
Hogy tudnám elérni álmaim?
A félelem legyengíti a lábaim
Régóta küzdök már az álmaimért
Célom nem adom fel semmiért
02. Holécziné Zsuzsa: Távol a cél
Szélmalom harc az élet.
Ép ésszel néha túlélni nehéz!
Lassan belátod: te sosem győzhetsz.
Mindig jön egy újabb megmérettetés.
Alattomosan közelít megint.
Leülnél néha megpihenni?
Otthonod ölés sem nyughatol!
Malmod tovább forog, könyörtelenül.
Harcolnod kell míg forog a kerék.
Aztán ha megáll: melléje rogysz.
Rádöbbensz: vége, ennyi volt!
Célod csak csábít, el nem érheted.
03. Sárváry Mariann: A szélmalom szabadsága
Szélmalom a patak partján
Éles szélben
Lassan fordul,
Megfontolja a mozgást.
Addig-addig
Lamentál,
Oly körülményesen
Mozog körbe-körbe,
Hogy elunják, majd leállítják.
Azóta csak áll és vár.
Retteg, nehogy munkára fogják.
Cicázhat vele végre a szél.
04. Mukli Ágnes: Bűnbocsánat
Százszor mondta, vagy ezerszer:
Élni kell, nem meghalni,
Limlomok árán, aranyért.
Mímelve olcsó gazdagságot,
Alamizsnát, úgy, hogy ne kérj.
Lopd meg a boldog holnapot!
Olcsó ruhád ha szakad,
Majd foltozd újra magad,
Ha hánykolódsz a bűnökön.
Arcod tartsd az égre fel,
Reménnyel mondd, nem vétkezel,
Cinkos akarattal!
05. Diana Soto – Cérna életek
Szökött könnyek
És világok ütköznek össze.
Lehajolnak hozzám,
Magukhoz húznak,
Aztán kikötöznek.
Lakott övezetek szélein
Olvasztják össze
Magas kijárataikat.
Hiába harcolok,
Akkor dobnak vissza, mikor
Rájövök az értelemre végre:
Cérna életükre.
06. Kutasi Horváth Katalin: Eltörölve
Szánalmas a vágyam,
Éltemet kacagják.
Leomlik légváram,
Múltamat tagadják.
Alacsonyan szállok,
Lehúznak a földre,
Oltalomra várok,
Magasabb körökbe.
Helyemet betöltik,
Arctalanná válok,
Reményem kitörlik,
Celebködben járok.
07. Petres Katalin: Hiábavaló
Százszor megfogadtam: NEM,
értelmetlen, mert mégis
lehetetlen betartanom,
mert látom és hallom
a gúnyos grimaszt, kacajt,
legyőzhetetlennek tűnő
ordasok diadalmas
mámorától zeng
harsog ez a kor;
az ártatlanokért
rohanni muszáj a malomhoz,
Cervantes nyomán.
08. Petres Katalin: Miért?
Szivárványok tündökölhetnek
égig érő fák felett, angyalok
lebbenthetik szárnyaikat,
minden csoda megelevenedhet,
akkor sem hiszi el, ha
látja saját szemével az
ostoba, hasznot hajhászó,
money-t imádó korcs,
hogy nem lesz más bolygó,
ahol lobogtathatja majd
ropogós bankjegyét,
cihányit sem ér.
09. Mukli Ágnes: Sötétben
Színtelenné lett minden,
Éj kék takarja csillagom.
Látomások alakoskodnak
Megbékélések között,
Alattomosan, fájdalommal telten,
Lélektelenné kínozva, verten.
Olthatatlan vágyak foszlanak
Merengő tengerek habjain.
Hullámok mohón mormolnak,
Aláfestésként keserű zenét,
Rontások közt lépdelek,
Cédrusok fekete árnyán.
10. Győri Nagy Attila: Harc a betűkkel
Sz ínes szavak szövevénye,
É rtéktelen életképek,
L ázas lendületben
M egírom, mert
A karom az akrosztichont.
L eírva lám lesz
O lyan ostoba,
M int majmok mentora,
H atökrök hivatala?
A z alapszabályt
R endületlen, rímmentesen
C élozva caplatok célba.
11. Győri Nagy Attila: Szélmalomharc
SZ erelmünk végtelen lehetne,
É lhetnénk, mint a galambok,
L eginkább ezt kívánom.
M iért nem kellek?
A dnám, mi adható,
L elkemből kikaparható,
O lyan sűrűn, ahogy kívánod.
M iért mondassz ellent?
H a akarod, harcolok
A z óriásokkal is, küzdök
R endületlen, míg el nem jutok a
C élig. Akarod?
12. Varga Katalin: Ha harc, hát legyen harc
Sz ilánkokra törött lelkemet ki gyógyítja meg ?
É lni ,így oly nehéz, ki sérült,, tán átérzi ezt.
L átni mások szemében a bántó sajnálatot.
M egélni, elviselni a diszkriminációt
A kkor sem adom fel, mert én most vadul harcolok
L egyőzők minden akadályt,, csüggedni nem fogok.
O lyan leszek, mint ki harcot vív a szélmalommal.
M eggyőzök mindenkit, van merszem, a tarsolyomban.
H a kell, bátran hallatom szavam, én is itt vagyok.
A djatok rá lehetőséget , én bizonyítok.
R ájöttök majd, mennyi erő, kitartás van bennem.
C élomul tűztem ki, ezt a harrcot fel kell vennem.
13. Petres Katalin: A középiskolai tanár dilemmája
/vérrel írva/
Szüntelenül agyalni
érdeklődést felkeltő,
látványosan fejlesztő,
megvalósítható és
agyserkentő feladaton,
látástól vakulásig
oldalakat javítani,
megérteni gondjukat,
ha mégis lebiggyesztett
ajkukkal tudatják:
reménytelen küzdelem,
célt vesztett igyekezet.
14. Dobrosi Andrea: Istálló blues
SZ okatlan ez a csend bennem
É s egyre bénít, felspanol
L ehengerel s kábít engem
M agyarul azt, ki nem spanyol.
A lám feszül valami láz,
L obban, fel is robban lángja
O ly hatalommal zaboláz,
M intha a fejembe látna.
H ucul vagyok, pannon ló csak,
A pró, s nem aprója senkinek,
R ocinante-ét vigye csónak,
C eleb, ki kalandozni megy.
15. Czégény Nagy Erzsébet / Pendzsi: Szenvedélybetegség
Szenvedélyed előbb vagy utóbb
Életed rövidíti, ezt te is tudod.
Lemondani, lemondani, zakatol
Mámoros pillanataidban
Agyadban a megmaradt tiszta tudat.
Látom, hiába kérlek, magadba ragadsz,
Olyan árván, mit soha nem akarhattál.
Míg karjaid koordinálatlanul
Harcolnak démonaiddal,
Arcodon lassan kiül a semmi.
Riadtan veszem tudomásul, hogy
Cellád ajtaját bezártad előttem.
16. Mráz Erzsébet Irma: Nem érdemes!
SZélmalomharc életem,
Én ezt nem szeretem.
Lehet, talán, kellene,
Mert az élet ilyen!
A harc kell, ha van cél,
Lehetőség a győzelemre.
Olykor el is durvul,
Megsebezhet egész életre.
Ha nem győzhetünk, nincs esély,
A harc céltalan, felesleges.
Ránk rakja nagy terhét a sors,
Cél nélkül élni nem érdemes!
17. Mráz Erzsébet Irma: Ősz
SZél fúj, nyargal a dombokon,
Éles hangja szinte fáj.
Lombos fákon madárfészek,
Már lakója messze jár.
Az ősz itt, a kertek alatt,
Látom kezében az ecsetet.
Olyan szépen, művészien
Mindent átfest, amit csak lehet.
Holnap már arra ébredünk,
A lomb piros, barna, sárga.
Rácsodálkozunk: Gyönyörű!
Cinege száll egy faágra.
18. Mráz Erzsébet Irma: Szellő
SZellő leng a lombokon,
Érinti a homlokom.
Langaléta árnyék mászik,
Ma odakint éjszakázik.
A Hold fénye élteti,
Lám, csak ennyi kell neki!
Olykor a Holdat felhő takarja,
Meghal rögtön, pedig nem akarja.
Harcol, hogy élhessen még,
Az kell, de most nem elég!
Rámordul a szél, tombol, dörög,
Cibálja a felhőt, dübörög.
19. Mráz Erzsébet Irma: Győztem!
SZeretnék kicsit boldog lenni,
Élni még egy keveset,
Látni az unokám felnőni,
Megfogni a kezedet!
Az idő rohan, lejár, tudom,
Lassacskán közeleg a vége.
Oly félelmetes a gondolat,
Megborzongok, nem riaszt mégse.
Ha átgondolom az életem,
Azt tettem, amit kellett, hiszem,
Rengeteg sorshoz van közöm,
Cibált az élet, de győztem.
20. Mráz Erzsébet Irma: Felhők
SZellő borzolja hajam,
Énekel a sok madár,
Levél legyezi arcom,
Meleget hozott a nyár.
Az ég kékjében felhők,
Libeg ruhájuk fodra.
Olyan báli hangulat!
Meddig? Senki sem tudja.
Ha megharagszik a szellő,
Akkor vihart kavar,
Rázza, töri, dönti a fát,
Cibál, felhőt zavar.
21. Kutasi Horváth Katalin: Meghasonlás
Szederjes lett arcod,
Élesebb a nyelved,
Lidércekkel harcolsz,
Megtagadod elved.
Alamizsna-jussod
Lopva felemészted,
Oktalan virtusod
Maradandó részed.
Hatalmas óriás
Avítt ellenfeled,
Romokban hever már
Céltalan életed.
22. Szabó Eszter Helka: Ami kimaradt
SZáz dolgot álmodtunk együtt
Élénk színekkel festett napokat
Lányunknak, az egyetlennek. Bekormozódtak.
Másik gyermekünk a nemlét alagútjában
Arra várt, hogy négyen lehessünk.
Látod, a négyzet stabil. Nem inog.
Ott toporgott a küszöbön sok-sok tervem.
Már megint a kifogások. Minek?
Hittem az álmaimban. A valóság
Arcát odatartotta. Nem vágtam pofon.
Régóta tudom: hiábavaló a küzdelem.
Céljaink félig elszívott cigaretták.