ÁRNYJÁTÉKOK
1. Dobó Georgina: Árnyjátékok a szélben
Á lmosan kergetőzik a falevél a télben, nem értem.
R iogat egy bagoly, hangjától rettegve félek.
Ny avajog a macska, hallom, visít néha, a kutya is csahol.
J átszik a szél, kergeti árnyékuk.
Á lmosan ébredek rémképed mellett, hisz nem lehetsz mellettem.
T ajtékzik az eső, unottan csepereg.
É jjelente látom gyengéd kezedet.
K ellenél, mégsem érlek el.
O kolom a kéklő eget, és vele minden ballépésemet, mert
K ikeletem többet nem felel, hisz érzéseim árnyjátékai tovaszállnak gyengéd lehelleteddel.
2. Kisznyér Ibolya: Rémület
Árnyak követnek sötét utcán, az éjszakában,
Rémképekké válnak zaklatott állapotodban,
Nyugalom nem fér már el a szívedben,
Jeges félelem, szorító érzés torkodban,
Áldozatnak képzeled már magadat.
Találkozol egy ismerőssel a házból,
Életre kelt, ijesztő árnyak tűnnek el,
Kínok helyét átveszi barátságos hely,
Otthonod ajtójában, mosolyogsz magadon,
Kipihenni magad, s békédre vágyakozol.
3. Kisznyér Ibolya: Szerelmesen
Álmodozva, szerelmemmel kézen fogva sétálok,
Ragyognak fenn az égen a hold és a csillagok,
Nyújtózkodik a lámpák fénye árnyékként.
Jóleső érzés járja át, testemet, lelkemet,
Álomszép, biztató éjszaka, sötétkék, a kezdet,
Telítődik a szívem, a csoda megérkezett,
Ébren és álmomban is járok föld felett,
Kívánom, hogy sokáig tartson az éjjel,
Olyan jó, szállni, repülni érzésekben,
Kék madár emel csillámló csillagokra fel.
4. Kisznyér Ibolya: Fantázia
Ábrándozva, gyerekkorban látod,
Rókát, kacsát, nyulat kézzel formálod,
Nyújtod, rövidíted, megteheted,
Játékod bármelyikben megtalálod,
Árnyék vetül a falra, neveted,
Tetszenek a formák, bővítheted.
Éjjel, mikor sötét lepelbe borul minden,
Kedved nem leled koromfeketében,
Oly gyorsan zárod pilláid szorosan,
Kívánod, álommanó hamar rád találjon.
5. Dobó Georgina: Álmosan
Á lmosan nézek ki fejemből, és tűnődök az Életen
R iadtan ébredek melletted, talán a telihold verte fel álmomat
Ny ikorog az ajtó, a macskabagoly sem alszik, tekereg
J ön a tél, árnyékod nem lelem ezen az ábrándos éjjelen
Á télem minden együtt eltöltött percünket, melyek nem
üdítenek többet fel
T ajtékzik a tenger, játszanak a falevelek a szélben
É jjeli árnyak kúsznak az ablakpárkányban, idézik ködös múltunkat
K elnék ágyamból, fagyos karod visszahúz; oszlatják ábrándjainkat
O ldódik a magány, mégis fáj néha a Lét
K islánynak lenne lenni újra jó, hinni a mesékben, hinni Benned, két Szemed kalandos tükrében, üveges nézésében.
6. Kalocsa Zsuzsa: Nyári éjben
Álmomban színes virág voltam,
Ragyogva, csillagokat láttam,
NYári éjben úgy illatoztam,
Játékos fényben megmártóztam,
Árnyként, az angyalokkal szálltam.
Távol, kócos felhők lebegtek,
Éreztem, csillagok követtek.
Két üstökös csóvát lövelltek.
Oly messze, kicsinek tűntek,
Kék mezőn, fénylő égitestek.
7. Buday Anikó: Késői szerelem
Állok a pályaudvaron,
Rád várok izgatottan.
Nyugtalan szívem oly vadul dobog,
Járkálok, hátha megnyugszom,
Ám, az izgalom nem enyhül, sőt!
Tébolyult ötlet volt, korholom magam,
És mégis oly izgalmas,
Késői szerelem lángjai lobognak,
Oly szép, mint az őszi táj,
Kedvesem voltál, s most ismét azzá váltál.
8. Buday Anikó: Álmodom
Álomvilág között lebegek,
Rám tört egy boldog érzés,
Nyugalmam szertefoszlott, s
Játékos izgalom vett rajtam erőt,
Átléptem az álom küszöbén, s
Tétován néztem, hol vagyok
Érdekes világba csöppentem,
Kezemet újra Te fogtad erősen.
Oly szép volt ez az álom, hogy nem volt
Kedvem már felébrednem, hogy veled maradhassak szerelmem.
9. Buday Anikó: Szírt tetején állva
Állok a szírt tetején,
Rám tört egy mély békés
Nyugalom, Istent éreztem.
Jéggé fagyott testemet
Átjárta egy forró, meleg érzés,
Testem mintha lebegne, és az
Ég felé emelkedem.
Körülöttem a csillagok lágy fénye ragyogott.
Oly mély volt ez az érzés, hogy láttam, ahogy
Körbe ölelnek játszva az angyalok.
10. Petres Katalin: Árnyaink
Árnyak gyakran vetülnek
riasztón létünkre,
nincs esélyünk csak napfényben
járni-kelni boldogan,
álmainkat, vágyainkat
tudatalatti erők
élesztik váratlan
képtelen alakokban,
olykor döbbenten
könyörgünk a fényért.
11. Varga Katalin: Fény es árnyék
Á lmmban szinházi rendezõ voltam , élvezfem .
R áaggattam kôtelre egy lepedõt szélesen
N yúlós árnyak cikáztak erõs lámpa fényénél .
J átékos manók tancoltak egy vidám zenénél .
Á rnyszínházamban minden életre kelt , táncolt .
T rapézon n a bohóc vidáman ugrált és viháncolt .
É letre kelt ott minden a libbenõ árnyėkbôl .
K italáltam mindent ôrômôm telt a játékbôl .
O lyan színes világ lett most a sôtét árnyakból .
K edvet kaptál tõlem ? Folytassad hat kis játékom .
12. Marosvölgyi Anna: Árnyalt realitás
Á•taludt jelenednek vagy Te a rémálma,
R•égi döntéseid vadásza és prédája,
NY•itva hagyott ajtaján dobbanó szívednek
J•utnak be a vágyak és mardosó félelmek.
Á•lom töri meg az állandó valóság
T•ér és idő által határolt mámorát.
É•g és Föld közti lét átmeneti átka a
K•etté vált egységű fény és árny világa.
O•k és sok okozat, tegnapok, holnapok…
K•érdezd meg Te ki vagy, s érezd meg ki vagyok.
13. Vitos Irén: Tudattalan vágy
Ásító unaloműzés
Rakoncátlan gondolatai
Nyüzsögnek, elevenembe hatolva
Jajgatva kérnek, hagyjam
Árnyék megelevenedésüket.
Tétova, monoton jelenet,
Életre kelt tudattalan vágy
Kezdetleges első lépései
Orromra koppintva magamhoz térítenek.
Kísértő felismerés ez!
14. Marosvölgyi Anna • Fentről a jelenbe
Á llj meg most egy percre,
R ohansz mint az idő…
Ny újtsd ég felé kezed,
J árjon át az erő.
Á tkarol a napfény,
T öltődsz, mint egy elem.
É lj úgy, mint a gyermek,
K it táplál a szerelem.
O ldódj fel a Most-ban,
K int harc, belül Rend van.
15. Kutasi Horváth Katalin: Körforgás
Áthallom párhuzamos létünk
Riadt szívverését a csendben.
Nyakamban liheg a múltad,
Jelenem rázihál nyomban.
Átkarolnálak – késő.
Tétlenül szemlélem árnyad.
Évtizedek koronáján
Kiütközik a járvány.
Oszthatatlan világunk
Körbeforog a zűrben.
16. Czégény Nagy Erzsébet: Bizarr képzelet az árnyékommal
Átjutottam egy bizonyos ponton,
Rangsort raktam magamon.
Nyerhetek, s nem veszíthetek,
Játszottam veled, mint kisgyerek.
Átfutott rajtam egy képzelet,
Te vagyok én, és én vagyok te,
Én tűnök el a végtelenbe.
Kikerülök a látóteredből,
Ott maradsz magadban egyedül.
Keresheted önmagad.
17. Mukli Ágnes: Kiderül…
Átüt az igazság minden hazugságon,
Rejtjelek hiába takarják, nem fedik.
Nyomok maradnak láthatatlan nyomok,
Jelenek nyűvik régmúlt blöffjeit.
Álnok cselszövésekben vádak,
Talmi kincsek, hamisan csengenek,
Éjfekete árnyként szállnak,
Köröznek sápadt démonok felett.
Oldalnézetből füstjelek talán,
Kalandoroknak vesztes házfalán.
18. Horváth- Tóth Éva: Talpam alól is én növök
Ágak alatt hinta lebben,
Rétek felett rigó reppen,
Nyújtóz’ az est, incselkedik
Jámbor teste hencseredik
Álmos füvek átölelik.
Tarka a táj, moccan árnyék
Ében színű, furcsa festék,
Kacér kedvű fürge játék.
Onnan is nő, nem is hiszed!
Kendőd alatt hazaviszed.
19. Holécziné Tóth Zsuzsa: Éjszakai képzelgés
Álmomban viszont láttam őt
Régmúlt szerelmem tárgyát,
Nyári estén jött felém, oly
Jó volt őt újra látni.
Árnyjáték volt csak, képzavar,
Távoli múlt kísért csupán.
Ébredéskor tudtam: nem láttam őt,
Képzeletem játszott csak velem!
Ott pihen, mint ahol apám,
Kegyetlen végzet rabolta el.
20. Klotz Mária: Madzagon
Átmosott, befolyásolt, felépített báb vagy csupán,
Rugalmas madzaggal rángatnak éveid folyamán.
Nyugalmad nincs, valami sejtelmes áll mögötted,
Játékfiguraként igazodsz, vigyázó őr van fölötted.
Árnyjátékban veszel részt, mozgásod korlátozott,
Titokzatos árnyékfények vakságában léted megváltozott.
Életed irányított, játéktered, önállóságod kevés,
Kutathatod lényed, szárnyalásod már feledés.
Otthonodban talán még azt teszed, amit akarsz,
Ketrecben vergődsz, árnyjáték vagy te magad.
21. Klotz Mária: Veszély
Árnyjáték a vidám bábszínházban,
Rajcsúr, káosz a nagyvilágban.
Nyárutóban megjelent a járvány,
Jajgathatsz, ha megfertőz a vagány.
Átjár a madzagos báb-effektus,
Testedet szórakoztatja a vírus.
Életed jaj, óriási végveszélyben,
Kapaszkodj a vakító rivaldafényben.
Otromba, csúf játékot űznek veled,
Kitalált árnyak között fel-alá lebegsz.
22. Gáthy Emőke: Nő az árnyék
Álmosan ásítozik Vörcsi a teraszon
Rozsdabarna levelek hullanak a fákról
Nyárvégi nap sugarai nyaldossák bundáját
Jóillatú nyársonsültek csiklandozzák orrát
Áfonyaszósz nem csábítja Kókusz hűlt helyét lesi
Tüzesvérű féltestvérét kopott kalapka rejti
Étekfogo kínálgatja mit a család alkotott
Kékesszürkén közénk kúszik az augusztusi alkonyat
Olvadozni kezd a jókedv sötét gyanú kuvikol
Konok COVID álnok vírus leselkedik valahol
23. Mayer Zsó: Alakok
Á lltunk, majd hajladoztunk nevetve
R ingó szél, s nap tűzének heve
Ny alogatta izzó testünket,
J ártányi kedvünkkel bolondoztunk
Á rnyékunkkal lomhán játszadoztunk,
T étova alakok mozogtak mögöttünk
É deni állapot, árnyékok játéka
K örbe táncolt bennünket vigadva.
O ly’ sötéten festett alakunk, mint éj palástja,
K örülöttünk derűnk és alakunk árnyéka.
24. Kovács Ádám Máté: Szem-táj-ék
Álmomból riadtam fel éjszaka,
Rideg, téli fény szűrődik kintről,
Nyugtalanná vált lelkemnek szava,
Játszik az Ördög, térek a hitből.
Átkozott legyen ördögi játék,
Talapzatán állva félelmeknek,
Én gondolom így, vagy csak szemtájék
Képzelete ágyaz meg jeleknek?
Ostoba képzelgésem elvetem,
Kérlek, erősíts engem Istenem!
25. Szörényi Vanda: Lomha fényszóró-csíkjaim
Á tkaroltam éji csendet
r ommá taposva álmaim,
ny űglődve lestem a plafont,
j ajom szaggatta rácsait.
Á rnyakban számoltam percet,
t űnt idők mint suhannak el,
é s mit mond fényével a hold,
k üzd-e még a lámpatesttel?
O dabújtam kispárnámhoz,
k ormot lehelt kint a város.
26. Szabó Eszter Helka: Kórházi emlék
Álmos szemét kinyitja: itt a nővér.
Rakja az újabb infúziót a tartóra.
Nyirkos érzés a hátán: éjjeli veríték.
Jelzi kezével, hogy nem kér semmit.
Árnyék kúszik paplanára, amorf dolgok.
Télen vetődtek otthon a falra figurák.
Éledt a tűz és ontotta a fura alakokat.
Keringtek körbe. Aki kitalálta, győzött.
Odabújik paplanához, bámulja új árnyait.
Kívánja, hogy maradjanak: addig is él.
27. Vitos Irén: Káprázat
Ábrándokból táplálkozó
Remények
Nyújtanak vigaszt.
Játszik a képzelet, s hagyom, hogy
Áttetsző árnyak óriásra nőtt árnyékai
Tegyék a dolgukat a falakon.
Érzéki csalódásom megnyugtat, s a
Kép, a hiú ábránd tápláléka
Okoz boldog pillanatokat.
Kápráztassatok még!