A GONDOLATOKAT ÉBRESZTŐ ÁSVÁNY:
Kutasi Horváth Katalin: AmeTISZTánlátás
Tisztának látszol, ártatlannak,
Majd beléd csepeg a méreg.
Megfesti könnyed, áttetsző lényed,
Lassan szivárog benned
A gőgnek kecses fölénye.
Itatós módjára jársz el:
Muszáj beszívnod minden cseppjét,
Nem pergetheted le úgyse magadról!
Magadhoz bűvölsz szépségeddel,
Elevenebbé varázsolsz engem,
Rád kell csak néznem, átlátlak,
Mégis magaddal ragad a lényed:
Virággá nyílhatsz széjjel szememben,
Nem tudom, mi lehet
Szépen letisztult titkod.
Orgona bújt meg benned?
Vagy csak színeit elkoboztad?
Fürtös gyöngyike lelkesített?
Vagy tán ibolya tintája folyt szét nálad?
Indigó járta által a szíved?
Liliom, jácint játszik kristályaiddal?
Rideg, szabályos
Formákba rendeződtél,
Nem férek legbensődhöz,
Nem engedsz igazán magadhoz.
Vitrinben megcsodállak,
Ám nem áraszt meleget már
Szívemben kimért előkelőséged.
Más illik hozzád, s hozzám,
Megőrzöm hát magamban
Azt a gyönyörű képet,
Ami alapján rád esett
Választásom.
Holécziné Tóth Zsuzsa: Az én nyakékem
Ha emlékezetem nem csal, tizenkét éves volt a fiam, amikor egy Karácsonyi ajándékcsomagban egy nyakéket és egy vékony karkötőt kaptam tőle. Már maga a tény, hogy a fiam ilyen ajándékkal kedveskedik nagyon meglepett, hiszen addig csak maga készítette, jelképes ajándékokkal köszöntött bennünket. A nyakék és a karkötő középső része lilás színekben pompázott, a folytatása pedig apró fekete ónix kő volt. Eleinte azt hittem, a férjem segítségével vásárolta, de mint kiderült: nem! Az történt, hogy pár héttel korábban ő hozta fel a postát, és meglátott egy reklám levélkét, melyben a közelben újonnan nyíló ékszerüzletbe csábították a hölgyeket 10% nyitási kedvezménnyel kecsegtetve – és ő ennek a reklámnak a hatására megszámolta a biciklire gyűjtött spórolt pénzét, és elballagott az ékszerboltba.
Mint utólag elmesélte, az eladó néni komolyan vette az ifjú vásárlót, megérdeklődte tőle mennyi pénze van, és ennek megfelelően odakísérte egy tárolóhoz, melyben számára megfizethető ékszerek voltak. Robim tekintete azonnal megakadt egy lila ékszeren – ma már tudom, hogy ametiszt volt, mely erősen védelmező kő, és viselőjének segít kivívnia jogos igazát, a Halak jegyben születettek szerencseköve, és mivel ő ebben a jegyben született, valószínűleg nem véletlenül vonzotta őt.
A kiválasztott ékszer szettben állt a tárlóban: karkötő, nyakék és fülbevaló – és bizony az együttes ára meghaladta azt az összeget, ami az ő kis pénztárcájában rendelkezésre állt. Elkeseredetten állt a boltban, hiába mondta neki az eladó, hogy válasszon másikat, már nem tetszett neki semelyik sem. Ahogy a hölgy a férjemnek utólag elmesélte: lassan, lehajtott fejjel elindult kifelé, nagy kék szemében gyűltek a könnyek, de ő megsajnálta és visszahívta: azt ajánlotta fel neki, vigye el csak a nyakéket és a karkötőt, és ő megígéri neki, hogy félreteszi a fülbevalót, amíg annak az árát is összegyűjti.
Így aztán teljes volt a boldogság: az én kis lovagom száguldott hazáig az ajándékkal, a munkából éppen hazaérkező apukáját majd feldöntötte a lépcsőházban, és boldogan mesélte, hogy hol járt és mit vásárolt. A férjem ezután megkereste a boltot, arra gondolva, hogy megvásárolja a hiányzó fülbevalót, de az eladó – miután elmesélte a vásárlás részleteit – azt mondta a páromnak, az a fülbevaló nem eladó, mert ő visszavárja Robikát, akinek ígéretet tett rá, hogy addig vár, amíg a kisfiúnak pénze lesz.
Elmúlt a Karácsony, és a párom segített a fiának pénzt gyűjteni: együtt vitték vissza az üres üvegeket és a felújításból kimaradt csempét, és „feleztek”. Így aztán február közepén, a névnapomon megérkezett a fülbevaló is, és három héttel később – amikor eljött Robi születésnapja – nagyszülői segítséggel az áhított kerékpár is ott állt reggel a gyerekszoba közepén.
Szabó Eszter Helka: Balatoni reggel
szél borzolja az ezüstrétet a türelmetlen vizet
belekap az orgonába tartja magát lilája
mint az ametiszt konokul őrzi múltját a táj
hiába húzzák fel a medencés villákat
a kőzet szemcséiben ott csillog a nagyapák könnye
a kőrózsa sötétlila árkai rejtik az ősök álmait
azokat nem fejti meg semmilyen kutató
Varga Katalin: Lila ragyogás
Mint törékeny szirmú lila virág , annyira szép.
Áttetsző, halvány színű, ásvány, egy gyönyörűség
Földnek mélye ritkán rejt magában ilyen csodát
Nem győzök betelni vele, nézném órákon át.
Megnyugtat, vigyáz rám, mert gyógyító hatása van.
Ékszerként varázslat, vele kényeztetem magam.
A fenti írások itt letölthetők: http://poeta.hu/ingyen/GA05.pdf