Élharcos 04.

TÉMA: FORRADALOM

01. Dobó Georgina: Forradalom

Forrong a Világ, s forr benne a lelkem,
Szerelem égeti szívem.
Bolyong az ezredes, kezében kardja,
Eközben Petőfi a Nemzeti dalt szavalja.
Kormos az ég alja, a nap ma lomhán mozog csak.
Szeretnék hazamenni, de nem lehet,
Ássák a gödröt neked, s nekem.
Forrong a világ, s forr benne a lelkem,
Szerelmed szétmarta a testem.
Kopott széken ülök, akár a deszka, mely köteledet tartja, oh, Szabadság.
Elszakad minden, az Életnek vége, mit követ a Vég, a zord Halál.

02. Varga Katalin – Harcolunk

Tankkerekek dübörögnek a macskaköveken .
Ma emberek gyülekeznek némán a tereken .
Felbátorodva, mert igazságukért harcolnak .
Kezek fegyvert fogva hittel , hogy győzni fognak .
Sorban áll a sok ember az üres boltok előtt .
Titokban szerzik sokan most a napi betevőt .
Családok szakadnak szét, mert talán máshol jobb lesz .
Nagy álmok serkentik őket,  bíznak abban , hogy győznek .

03. Tóth Lászlóné – Sok ez nekem

Sok évet együtt éltünk
Sok mindent megbeszéltünk
Sok problémát legyőztünk
Sok betegséget túléltünk 
Sok dolog volt mitől repültünk
Sok mitől gyötrődtünk
Sok mindent  kibíró kapcsolat
Sok fájdalom elveszíteni társadat
Sok a csend mióta nem vagy velem
Sok a hiány amit hagytál nekem

04. Kisznyér Ibolya: Eltévesztett Szabadság

Történelemkönyvek lapjain, régmúlt idők,
hőseinek küzdelme, csatazaj megelevenedik,
nemes eszmékért folyó harcok, kard villog,
elesettek, elbukottak, magukat megbuktatók.
Kevesek, kik elérték céljaikat, tán jobbítást,
szép szavak, tettek, lelkesítők, felemelők,
véres megtorlás, fiatal holttestek elrémítők.
Magyar forradalmak története bús, dicső,
magyarként olvasol róla, ma is megrendítő.
Francia forradalom, mi az egész világra,
máig ható jelszavával méltán híres,
megcsúfolása lett a vég, saját elveinek,
az orosz, amit az egész világ megjegyzett.
Ma már nem karddal vívnak harcokat,
s hiába a technika tájékoztató csodái,
a hatalom és pénz urai rég bevált módszert,
a „cirkuszt és kenyeret” és az „oszd meg
és uralkodj” elveket, kifinomultabb módon,
hitetik el a többséggel, „ezt akarod”, „ez
kell neked,” így biztosan boldog leszel,
hisz készen kapott célok, oly kényelmesek.
S az „Istenadta Nép”, nem látja rabláncát,
nem érzi porhintést szemébe, szabadságnak
véli, távirányítója gombját, szórakoztatását.
Dicsőség hát a régi hősöknek, kik életüket
adták, szebb jövőért nemzetüknek.
Tisztelet minden népnek, ki ma küzd jogáért,
kenyeréért, hazája emelkedéséért.
Szomorú kép a ma élő emberekről,
mily közönnyel nézi a többi nép,
mikor fellázad a másik, elnyomott,
nem ismeri fel az egységtudatot.
Azt gondolja sasként szárnyal az égen,
valóságban idomított galamb, ketrecében,
elfogadja helyzetét, nem lázad,
szabadságról alkotott képe elveszett,
belenyugszik, méltóság nélküli létébe.

05. Klotz Mária: Vízió

Forrongó lét dacos makranca,
Ostromló erők aljas harca.
Robban a fájó gyűlöletbomba,
Rokkan a lét parányi atomokra.
Alakuló piszkos játszmák özöne,
Dagadó pazar pénzvilág közönye.
Apadó tettek sivár embertelensége,
Lappangó szabadság kínos kétsége.
Okos huhogók közönyös dala,
Morcos élet forradalmi hangja.

06. Kalocsa Zsuzsa: Diagnózis

Forrong, támad újra a vírus
nem kímél fiatalt és időst.
Borzong a legyengül szervezet.
Rohanva száguld és fut tova,
zuhanva esünk áldozatul.
Reánk telepszik, kínoz-gyötör,
tehát, otthagy a gépek között.
Diagnózis: krónikus beteg,
dózis: a sűrített levelegő.
Harcol a tüdő, de hiába,
habzsol a vírus, a test gyengül.
Borzalmas betegség, ő az úr,
harcos és győzedelmeskedő!

07. Szörényi Vanda: Mikor az eredeti jobb

Kockahasról álmodott a farkas,
de hogy eddzen sehogy sem akarta,
kockasajttól undorodva hátrált,
betolt egy adag bumfordi bárányt.
Étkezni tud ő magától,
minek a szűkebb gatyából,
vétkezik ő csakazértis,
mint egy arab vagy üzbég is.
A rókát is beoltotta,
a medvével sem volt gondja,
nyalókát vett neki a nyúl,
a menyét meg cigiért nyúlt.
Forradalmár lett a farkas,
maradt löttyedtnek az alhas,
dobta a lájtos álmokat,
szakadtan úgy is sármosabb!

08. Holécziné Tóth Zsuzsa: Gyermekünk jövöjéért

Mikor az elnyomás már nem tűrhető, 
Mikor a nemzet forrong, a nyers erő. 
Ha van ki ilyenkor bátor, s élre áll, 
Ha szent ügyért a nép hadrendbe áll, 
Nekünk győznünk kell, vagy meghalunk! 
Megyünk előre míg el nem bukunk. 
Szent ügyünk a szabadság, egy új világ! 
Lent vagy fent? Más nem létezik, 
Igy vagy úgy – ez a nép megmérettetik. 
Kik vagyunk? A harcban majd megmutatkozik. 
Igen, forradalom lesz, s tán egy szebb jövő, 
Milyen? Töled is függ, harcolj velünk! 
Kell nekünk biztatás, remény és kitartás, 
Gyermekünk boldogabb jövője a tét! 

09. Gáthy Emőke: FORRADALMI  DAL

Forradalom
Forr a dalod
Ha engedi
a hatalom

10. Horváth-Tóth Éva: Korlátok

Szállhat-e a madár, ha nincs levegő?
Szárnya föld sarában, mert mint ág, letört.
Bonthat-e szirmot a vadvirág bárhol,
hogyha ő máshogy látja a világot?
Élhet-e csók nélkül a száj, szív nélkül
a lélek? És van ima hitetlenül?
Szólhat-e szép ének a szabadságról,
ha sose járt a dal kívül a rácson?
Áldozat-e igazán adni mindent
lázasan forrongva, csak egyet nyerve?
Tudtad-e, hogy bármid van, nem ér semmit,
ha madár vagy dallal a kalitkában?

11. Kovács Ádám Máté: Lelki őrület

Lelkem feszültségek közt él minden percben,
Terhe egyre inkább agyonnyom már engem.
Sokan vakon bíztak, őket hagyták cserben,
Forradalom kell e lelki őrületben.

12. Kutasi Horváth Katalin: Lázongás

Forrong az indulat olykor bennem,
Horgonyt a szárazföldön vetnem
Feleslegesnek tűnhet még ma,
Gyermeteg hajós nem érhet célba…
Hánykolódjak hát szilaj vizeken,
Átkozódjak tán, mint egy idegen?
Megváltoztatom a cudar rendet,
Nem kárhoztatom a nyugodt csendet…
De világgá kiáltom sóhajom,
Nem bírnám hosszan mentőcsónakon,
Zátonyra vezetném inkább hajóm,
Lázongva keresném tiszta valóm…
Hamuvá porladok földön csúszva,
Tanúvá válok karóba húzva…

13. Szabó Eszter Helka: Tömegpszichózis

Kirakat az ég: Isten elrendezte a csillagokat. 
Kidagad hitem, mint a tüdő a fazékból. 
Sodor a lendület, bár eddig nem is létezett. 
Motor a tömeg, ahogy felbúg a hangja. 
Igaz szavak, követelések buknak fel mélyről. 
Vigasz, hogy az én mantrám sem magányos. 
Élni úgy, mint eddig, alvajárón, képtelenség. 
Félni már nem fogok, hogy újra eltipornak.