A FÉNYKÉP, AMIRE A MŰVEK SZÜLETTEK:
01. Petres Katalin: Hidegfronttól dideregve
Fejtetőre állt, megkopasztott világ
bámul be bambán párás ablakomon,
homályos, ködös foltok az üvegen,
az elmúlás kopogtat hidegen,
a reményt meleg paplanba tekerem.
02. Szabó Eszter Helka: Eső után hazafelé
Látom az esős estéken a szervizúton
a kifordított eget és a fákat.
Változatosságot csempész a tömbmagányokba,
mint meg nem született játszótársak.
A kockaházakat két gyerekre méretezték.
Néhol már a fa az egyetlen vendég.
Némelyik kőris a nyolcadikig is felér.
Az eső élesre mossa kontúrjaimat.
Bár láthatnám a pocsolya tükrében arcodat!
03. Szabó Eszter Helka: Egy fotó margójára
elnézem a pocsolyákat ahogy az ég optikája
a vízre rajzolja a fák bolyhos fejét csupaszon is szépek
a nyakamat se kell nyújtogatnom hozzá hogy lássam
az ágcsúcsokat mindig kettészeli valamilyen beton
most ez az oszlop a mobil a kezemben megremeg
mellettem elhúz egy teherautó a látványba rondít
odébb már semmit sem látok a tömbházaktól
ma sem engedi Isten hogy meglessem a titkait
04. Holéczi Zsuzsa: Párizsban
„Párizsba beköszöntött az ősz”, de nem csak a „Szent Mihály útján suhant nesztelen”, hanem a Szajna parton is. November volt, amikor ott jártunk – életünkben először ültünk repülőn a párommal – egy ötnapos jutalom utat nyertem a bankban, mely nagy-nagy örömömre házaspáros volt. Nagy izgalommal és nagyon boldogan szorítottuk egymás kezét a fel és leszállásnál – életünk egyik legszebb útja volt.
Igaz, előtte volt egy kis izgalom, mert egy Erdélyből áttelepült törtető kolléganő szerette volna elérni, hogy a férjem helyett őt vigyem (!), képes volt szólni az igazgatónőnek, hogy neki élete álma Párizs, és ha már ő a biztosítás értékesítési termékmenedzser, hagy jöhessen ő velem. Az igazgató asszony oda is küldte hozzám, hogy beszélje meg velem, lemondanék-e a férjemmel való együtt utazásról az ő kedvéért? Én viszont úgy gondoltam, mivel ő ezért az útért egyáltalán nem dolgozott meg, ezt nem várhatja el tőlem, így nemet mondtam. Ezután írt a biztosító vezetőjének (amelynek a megbízásából a banki biztosításértékesítést folytattuk), hogy ő menni akar Párizsba. Nem tőle tudom, hanem a biztosító értékesítési főosztályvezetőjétől, hogy azt válaszolták neki: előbb talán dolgozzon meg érte – mivel a neve egyetlen biztosítási terméken sem szerepel, mint értékesítőé. Nem mondhatom, hogy felhőtlen volt ezek után a viszonyunk – sőt azt is mondhatom, hogy részben miatta fogadtam el két évvel később a budapesti állásajánlatot. Most utólag azt kell mondanom, hálásnak kellene lennem neki, hiszen ha ő nem tör a pozíciómra, valószínűleg otthon maradtunk volna, és nem lennék most Verslista tag.
És hogy miért jutott mindez eszembe egy őszi fotó láttán, melyen egy fémkeretes ablakon át a folyó vizében visszatükröződő ágakat látom? Mert a párizsi program részeként a Szajnán hajókázva is vacsoráztunk – méghozzá szakadó esőben – és így a város fényeit nem, csak a parton sorakozó fák csupasz ágainak tükörképét láttuk a vízben, de azt is csak akkor, ha a párát – épp úgy mint a fotón – letöröltük az ablakról. A városnézést tehát ki kellett hagyni, de azért a vacsora jó volt, és vendéglátóink mindent megtettek, hogy a 25 fős csoport jól érezze magát. Volt revüműsor is kán-kánnal a végén, amely során a táncos lányok megkerülték az asztalokat, és az egyik kis hölgy váratlanul a piros stólájával megcsiklandozta az egyetlen kopasz útitársunk feje búbját – mindannyiunk nagy-nagy derültségére.
Milyen érdekes, hogy húsz év távlatából épp ez a momentum maradt meg legélesebben az emlékezetemben a párizsi útról… és azaz érzés, ahogy ott a vízen ringatózva a páromhoz bújtam, és miénk volt a világ!
05. Klotz Mária: Eltorzult tükörkép
sajnálattal hallom
felfordult a világ
már ritkán nyílik virág
nem számít jog, törvény
lehúz az örvény
fájdalommal látom
felfordult a világ
özönlik a tömeg
akarod, vagy nem
bárhová jöhet
gyötrelemmel szemlélem
felfordult a világ
férfi férfit kíván
nő nővel hál
gyermeket hogyan vár
köd lepi el a tájat
ború veszi körül a várat
háztetőket szél fújja
fák ágait szétzúzza
a világ felfordult
a tükörkép eltorzult
06. Varga Katalin : Faágak vágya
Házak ablakán nem csillan már a pajkos napfény.
Hűvösek a hajnalok , a madárdal is emlék .
Ágaim levelei avarként élnek tovább
Mi lett belőlem , csupasz , szél tépázta barnaság .
Benézve egy hunyorgó ablakon, magány fogad .
Napfényt várnék , meleget , és dús lombú álmokat .
Madarak énekeljenek ágaimon , újra .
Zizegjenek leveleim, ,ahogy a szél fújja .
07. Kutasi Horváth Katalin: Vonatra várva
Fedél alól nézem
Siklását a létnek,
Talpfák meredeznek,
Fénylik a peron.
Esőmosta világ
Szürkéllik előttem,
Rozsdamarta oszlop
Támasztja hitem.
Villanydrótok hasítanak
Borús fellegekbe,
Valóságdarabkák
Tükröződnek rá.
Kopaszodó fáknak
Girbegurba ága
Lemélyed a múltba,
Visszaréved rám.
Felfordult már minden,
Rászárad jövőmre,
Majdnem itt ragadtam,
De befut vonatom…
08. Győri Nagy Attila: Inverz
reverz képű pocsolya
vág huncutul arcomba
mint kolduson a korona
megzavarja világomat
szédült képek ellentett
közben mégis ugyanaz
valóság ez, emberek?
minden a helyén maradt
gyökerek nőnek az égig
balra ez, vagy jobbra?
tűnődöm rajt én is
mintha hazugság volna
egy, kettő… itt van minden
kipipálódott leltár
jelentem, hiányzó nincsen
igazolást adó szempár
akkor mégis mi a furcsa,
mitől oly lassú a kép?
az agyam kicsit lusta
de már közel a cél
mint egy megvilágosodás
áll minden a helyére
a király újra koronás
a koldus pedig henyélhet
09. Czégény Nagy Erzsébet / Pendzsi: Fordított világ /haiku/
Dércsípte már az
égből kapott ígéret.
Nem versz gyökeret.
10. Ságiné Szűcs Klára Mária: Fordítva jó
Víz-tükör kép-írás,
Víztükör, tükörkép, íráskép, tükörírás.
Fa-lomb-víz,
Fa a vízben, úszik a lomb a tükörképben.
Játszik a fény a víztükörben.
Írástükör- írójának képe,
Tükörírás a trükkösök műve.
Kép, mely csaló, fordítva jó.
Lám, most megfordult, fejre állt a világ,
Álom talán?