TÉMA: HÓESÉS
MEGADOTT KEZDŐBETŰ: SZ
(legalább 4 szónak kell így kezdődnie)
RÍMKÉPLET: a b a b (KERESZTRÍM)
Keszy-Harmath Dániel: Vidámság a hóban
Szeleburdi kisdiákok kimentek a hóra,
sok vidámságot keresgélni szombat délután,
úgy fordul most mindenféle szomorúság jóra,
hogy kacarászva szaladgálnak kicsikét sután.
Dittrich Panka: Szeretem a telet
Fényes szőttes ez, a tiszta hófehér,
huzatos szélben lelt meleg áldomás,
szertelen ölel, pillanatra enyém,
ahogy száz hópihe kabátomon hál.
Dittrich Panka: Hóesés
Ezer hópihe táncol a szélben,
benne vidám gyerek kacaja száll.
Írnám, szavakat keresek éppen
milyen szép a világ, a havas táj.
Kühne Katalin: Hókristályok szikráznak
Szerteszórja sugarát a nap
szélben szállongó hókristályok
szikráznak Rigócsőr-királyon
bronz-aranyban csillog a farka
Mayer Zsó: Halihó
Szálingózó pelyhes hóban
Szánkózni kettecskén csuda jó!
Szórakozó fiúk, lányok a fákat
Kerüljétek, őket ölelve szomorkodtok!
Szeles György: Havas táj
Szépen szállingózik, szemerkél a hó,
Szánkó száguld a sziporkázó havon.
Szivárvány színével befagyott a tó,
Szerelmesek korcsolyáznak a tavon.
Dobrosi Andrea: Hóesésben
Láttam szakadni a leplet,
ahogy a pelyhek szelíden
– mint szeszkazán – ténferegtek;
azóta szemem a díszem.
Gősi Vali: Tavasz-ébresztő
Szakad a hó, és az égről
mintha fátyol szállna rám,
álmodik szép hóesésről
szirmát bontó ibolyám.
Csordás Barbara: Szarvas-szánon
Szökken a szánom a hóban,
vágtat a szarvas a réten,
szállnak a pelyhek, a jó dal,
roppan a léptem a télben.
Kutasi Horváth Katalin: A kamat
Pelyhek hullanak, nem számlálom,
szabadon személem a havat.
Szűzi fehérségét csodálom,
majd szikrázva csillog a kamat.
Kutasi Horváth Katalin: Az őz
Szelíden előbújik, havas az orra,
szimatol, kicsi szíve szaporán verdes.
Nem szalad el, nem is figyel a vándorra
– dércsípte bogyóra esik a hó -, vemhes.
Kutasi Horváth Katalin: Hótorta
Szárnyra kelt a kicsi pihe, Holle anyó szórta,
útnak eresztette bátran, célját így betölti.
Szülinapját szervezgeti, hóból lesz a torta,
ám a gúnyos napsugárka csak a nyelvét ölti.
Kutasi Horváth Katalin: Kellékek
Szaporázzák lépteiket a növekvő hóban,
szívesebben néznék bentről, szállingózik-e még.
Megvárnák, míg jól eláll, majd szaladnának nyomban,
fazék, répa kikészítve: hóemberhez kellék.
Mukli Ágnes: Havazás
Havat szitál a tél megint,
szelíd dombokra , szántókra, nyurga fákra,
szürke tájra fehér takarót terít,
hó csipkét fodroz bokrokra templomra, házra.
Petres Katalin: Hópihék tánca
Szemem káprázik,
szívem zakatol:
szállnak, cikáznak
szerte, mindenhol.
Petres Katalin: Hóhullás csodája
Hópihék szépsége,
százféle mintája,
szertelen szeszélye:
téli világ csodája.
Tóth-Hekkel Arany: Hósorsú szerelem
Hósorsú szerelem
Vivaldi szerenád
Hópihés szememen
Szentesült folyammá
Tóth-Hekkel Arany: Hósipkás szelídség
Hósipkás szelídséget csent
Hóillatú vén szeretőm
Hólepellel szórt be mindent
Szélsebesen rázta kendőm
Tóth-Hekkel Arany: Sikló szán
Jégveretű szélkaréj
Sikló szán lucskos havon
Sármaszatos tél szívén
Szélrózsa pírlik arcon
Tóth-Hekkel Arany: Hócsillám szemafor
Szélfutta saroglyán
Gyermeki szólamok
Lovasszán szakaszán
Hócsillám szemafor
Tóth-Hekkel Arany: Hókucsmaszerteszét
Szeretett csaliton
Hókucsma szerteszét
Ladikom szabadon
Szélmalom harcoslét
Gősi Vali: Hóesésben
zúzmara szikrázik a fákon
szánkónk szalad a szélben
színezüst takaró a tájon
szerelem szunnyad a télben
Gősi Vali: Remény(kedő)
Szivárványos, zöldellő tájra,
szerelmes tavaszra ébrednénk,
de égből szitáló hófelhő-nyájra
eszmél szunnyadó szívünk még.
Hanyecz István (shf): Szertelen Természet
Szűnni nem akaró téli napsütésben
sziklás kertnek szép déli oldalában
színes krókuszok tavaszi köntösben
szoborként állnak e szertelen világban
Hanyecz István (shf): Szerencsés horgász
Szikrázó, fagyos téli napsütésben
szarvasgida szökdel a friss hóban
horgász, szunyókál a jegesszélben
száz halat fogott a befagyott tóban
Varga Katalin: Puhán száll
Puhán száll, kavarog, csendbe von, szép égi áldás.
Menyasszonynak öltözött szűzíes fák látványa.
Puha, földeket takaró, víg, játszi szikrázás.
Mégis meleget ad, leplet borít a világra.
Czégény Nagy Erzsébet: Havas bérceken
Hó szitál a büszke bérceken,
szikráznak a széljárta hegytetők.
Szűz-csend honol, dallama végtelen.
Katonák a szilfid tűfenyők.
Czégény Nagy Erzsébet: Vajúdó tél
Szisszen, roppan, hólepel alatt
nyafog, szajkóz a vajúdó tél.
Szüli a tavaszt, hírnöke szalad,
hóvirág szökken, ágyából kikél.
Czégény Nagy Erzsébet: Téli kép
Hó-paplan alatt szűköl a város,
ablakon jégvirág, szűzi-fehér.
Reccsen egy faág, szédülten-álmos
madárka szökell, vánkosa ledér.
Varga Katalin: Mint a porcukor
Háztetőkön ülnek a felhők, terhük szűz fehér
Puhán szálló hókristályok lágyan földet érnek.
Ünneplőbe öltözött fák, porcukrot hint a szél.
Szikrázik most a nap, lágy csillogást ad a dérnek…
Gősi Vali: Az első szűz hóvirág
Szitál a hó, álmodik a téli táj még,
szendereg a fagyos, hófehér világ,
megremeg, de szemlesütve, némán vár még
szirmot nyitni az első, szűz hóvirág.
Hanyecz István (shf): Szunnyad Földünk
Békésen szunnyad Földünk a hópaplan alatt
Friss hólepel hullott alá magas szürkeségből
szarvascsorda gyülekezik havas fenyők alatt
szomjas, éhes vadaknak jut az erdei etetőkből
Hanyecz István (shf): Északi zord szél
Szikrázik, csillog az esti fény a havon
vígan cikázik jégen az északi zord szél
száguldva söpri a friss porhavat az úton
szakaszonként, szétolvad a februári Tél
Hanyecz István (shf): Sziklakertekben
Szunyókál még a Tél sziklakertekben
színes orgonasíp csüng jégcsapokból
szoborcsoport csillan meg a szirteken
elragadó szellemvilág készült a hóból
Hanyecz István (shf): Száguldó síelők
Szeretem a csillogó hópelyheket
szívet melegítő, szikrázó napsütést
sípályákon tova száguldó síelőket
száz gyerek élvezi az esti síelést
Mukli Ágnes: Közeledben
Hófehér hópihék szakadatlan szállnak,
sűrű pelyhek táncán, lengve földre hullnak,
születnek fagyban, fénylő napsugárban,
szép arcod selymén arcomhoz simulnak.
Mayer Zsó: Utolsó tánc
Szürke földre dunna szakadt
Pihéi keringőzve szálltak szerteszét,
Alóla krókuszok fejükkel bólogattak:
– Utoljára szórakozik a tél!
Hanyecz István (shf): Hó és jég szobrok
Szépségnek szobra, jégből és hóból
a Télnek színes visszatérő fesztiválja
szobrász ifjak versengnek tudásból
a szobrok büszkén állnak Szibériába
Hanyecz István (shf): Jég-fesztivál
Szibériában, jégszobrok fesztiválja
szép Heléna friss fehér hófátyolban
sok szobrász utazott a zord tajgába
színes versengés, hó birodalmában
Hanyecz István (shf): Téli Napsütésben
Szellő simogat a téli napsütésben
kisdombom siklik szépen a szánkó
száz gyerek csúszkál téli hidegben
szabadságnak érzése, ily boldogító
Hanyecz István (shf): Cirógat a szellő
Szép napsütésben cirógat a szellő
hegytetőről indul el most a szánkó
sok gyerekszereti a telet, jól síel ő
vidám kacagásuk szűnni nem akaró
Hanyecz István (shf): Szundi és Szende
Szundi és Szende a téli hóvilágba
száguld a két törpe szélsebesen
széltébe-hosszába a havas tájba
szlovák lejtőkön síelnek ügyesen
Hanyecz István (shf): Erdö lakói
Friss hóval borított szép kis erdei tisztáson
etetők szemes maggal színültig megtelnek
szelíden lakmároznak itt a terített asztalon
szürkegalamb, szarka együtt szemezgetnek
Golán Angéla Gabriella: Téli táj
Fehér havon szánkó száguld,
szellö reptetit dalom.
A téli táj megszilárdult,
s szikrázik a hó halom.