TÉMA: ABLAK
MEGADOTT KEZDŐBETŰ: M
(legalább 4 szónak kell így kezdődnie)
RÍMKÉPLET: a b a b (KERESZTRÍM)
Czégény Nagy Erzsébet: November 13
Marcona szél ostorozza ablakom,
üvegén könny pereg, megdermed a lélek.
Mára már megszűnt az alkalom,
hogy sorsod félelem nélkül éljed.
Dobrosi Andrea: Érzem…
Az üveglapok, mint nyílt könyvfedél,
érzem, ahogy matat az arcomon
a mókás, márciusi kósza szél
s magam az égre montírozhatom.
Vermes György: Mire jó?
Mert még nem meséltem el soha neked,
Hogy mire szolgál minálunk az ablak?
A hideg és a meleg odakinn reked,
És mifelénk ez a célja, nem zab-lak!
Dobó Georgina: Majomkenyérfa
Majomkenyérfámat párkányomra ültetém.
Locsolom, táplálom, gondozom,
Mígnem egyszer arra járt a gaz veréb,
Fácskámat kivájta, árván maradtam, gondolom.
Varga Katalin: Lélek-ablak
Ahogy megláttalak, örök lélekablak lettél.
Mint szívünk, ha együtt dobban, közös az életünk.
Rögös utunk együtt járjuk, mert megérintettél.
Csak előre, csak ketten így közösen lépkedünk.
Dobrosi Andrea: Ablak
Szívem kitárom, mint egy ablakot.
Mássz be, te, a kóborló fénysugár,
mely valahol máshol, távol ragyog.
Megszépül így délelőtt, délután.
Mukli Ágnes: Mindjárt…
Feketén fehéren egy tábla: jövök!
A zsivaj megfagyott, mozdulatlan.
Púderpamacsok rúzsok a pult mögött,
hamis mosolyjelek az ablakban.
Dittrich Panka: Reggel
Kinézek az ablakomon
megint madár dalol a fán.
Versem gyorsan megalkotom
most leírom mily szép a táj.
Dittrich Panka: Délelőtt
Mit látok az ablakomon?
Egy méretes légy ott mászik.
Most máris kapjak az alkalmon:
Csapjak, vagy éljen sokáig?
Dittrich Panka: Munkahelyen
Most mosolygok az ablakban.
Múltban halt el megint az éj.
Mától távol szakadatlan:
Miért s kiért fénylik az ég?
Dittrich Panka: Otthon
Mállik a fény ablakomon,
a függöny ránca megremeg.
sosem áll meg és monoton
lágy szelíd szellő menetel.
Dittrich Panka: Este
Mikor a Hold éjnek éjén
már dereng az ég karzaton,
mámor-álom arany fényén
rajt mereng lélek-ablakom.
Dél Tamás: Mit látsz?
Amikor megnéztél, visszanéztem rád,
arcomon a fintor ne rémítsen,
olyan ijesztő kint a világ:
Ugye még maradhatok itt benn?
Jószay Magdolna: Naplemente
Mikor gyönyörű színeket fest a naplemente,
milyen csodálatos, minő pazar látvány,
ha ablakomon át tekintek a messzeségbe,
ott ülök merengve az ég palettáján.
Jószay Magdolna: Mesemaci
Van nekem egy réges-régi mackóm,
édes ízű gyermekkorból maradt,
megvetem a vackom, s jó barátom
ablakon kinéz, majd mesével elaltat.
Jószay Magdolna: Szél
Ablakomat morc szél verdesi,
morogja a kutya, de én sem
örvendek, mert az utat megleli,
fázni fogunk és kihűl minden.
Jószay Magdolna: Megannyi csillag
Megannyi csillag hinti aranyát,
ablakból nézveelhiszed, hogy
most élted életed legszebb napját,
mely véges, s mint az élet, fogy.
Kutasi Horváth Katalin: Csillag-emlékezet
Ablakból kinézve mérhetetlen mámor
vesz most rajtam erőt, kémlelem az eget,
megidéződik a balatoni tábor,
szerelemtől izzik csillag-emlékezet.
Kutasi Horváth Katalin: Zápszó
Morgolódok egyre, csak az ablak régi,
hagyjam őket békén, megzápult a szavam,
nem hallgatnak már meg, telefonjuk nézik,
békén hagyom őket, megkímélem magam.
Kutasi Horváth Katalin: A park
Ablakból szemlélem, ahelyett, hogy járnám,
megkívánom zöldjét, madárként repülnék,
megszállnám a parknak minden egyes fáját,
beszívnám illatát, odatelepülnék.
Kutasi Horváth Katalin: MTV
Ablak a világra: kedvelt műsor egykor,
érdekességeket sokszor dokumentált.
Megtudhattad azt is, hogy készül a meggybor,
hogyha nem is voltál italorientált.
Kutasi Horváth Katalin: Máktöltelék
Mákos patkó készül, forró még a töltet,
nem lehet még kenni, szétreped a tészta.
Az ablakba kerül, amíg kihűl szépen,
csak a mohó Marci ki ne szimatolja!
Kutasi Horváth Katalin: Összebogozódva
Marionett-bábként rég feladtam magam,
egyre csak rángatnak, kirakatban lógok.
Meglepődve érzem: meglazul a madzag,
ablakom feltárul, összebogozódok.
Jószay Magdolna: Mennyei naplemente
Mikor gyönyörű színeket fest a naplemente,
ablakomon át tekintek a messzeségbe.
Milyen csodálatos, minő pazar látvány
a vörös, narancs, lila, kék az ég palettáján.
Lénárt Anna: Mámor 2
Masni díszíti hajam,
mamám magához ölel,
boldogan mutatom magam,
a vízhang nekem felel.
Bubrik Zseraldina: Lebben
MAJSZI MUSKA fesztelen,
ablakom kitárom tágra.
MILLING jön hirtelen,
MINNO itthagy mára.
Bubrik Zseraldina: Ablakból
MAGYARMISKÁSAN nézett rám,
MÁNYA hangosan szólt:
MÁRFÁT viszek tán?
MUTUJ szavam volt.
Lénárt Anna: Mámor
Masni díszíti hajad,
mamád magához ölel,
boldogan mutatod magad,
a vízhang neked felel.
Koncz-Kovács Anna: A merengő matróz esete
Kitárul merengő vén matróz ablaka:
Sirályt keres szeme, messzire elrévedt.
Ablak előtt elszáll egy füles medúza,
Hajója lékes lett, tengerbe elsüllyedt!
Bubrik Zseraldina: MEGSZŰNÉS
MECSEKBE MESSZÜVE nézve,
lassan álmomból kilépve.
Némán ablakomhoz térve,
MEGMEGKOLLINT,szívemből kitépve.
Bubrik Zseraldina: Látván
Ablakpárkány MENTÉN,
MADÁRKA szállott rája,
MENEKÜL, féltve MERVÉN,
szárnyát tágra tárja.
Bubrik Zseraldina: Bénulva
MEGBÁNTÓ szavakkal,
fintorral MEGFŰZVE,
Szemben az ablakkal,
MEGÁLLOK MEGTŰRVE.
Bubrik Zseraldina: MEGHATÓ
MEGYEK az úton,
ablakot nézve,
MÉLY kúton
MADÁRKA ül félve.
Millei Lajos: Minden ablak bezárul egyszer
Ma már magányra tárul az ablakom,
még hogyha ki is nyílik néha,
múlt idő maró kacaját hallgatom,
magamra hagyott az a céda.
Petres Katalin: Ősszel, reggel
Milyen mesés csodára nyílik
reggel mandulaszín szemed?
A mogyoró bokor ott díszíti
ősz színeivel ablakkereted.
Lám Etelka: Az Ősz letűnt mosolya
Ezüstfelhő közeledik és téli havat hoz a zsákjába,
a metsző hideg szél jégvirágot varázsol ablakomra,
az őszi falevél is búcsút int már, lehullott az avarba,
a mesés téli erdőben fehér hópelyhek szálltak a fákra
Hanyecz István: Medvetánc
Ma morcosan meredek a megdermedt téli tájra
Jégkunyhó ablakán át figyelem, mackók táncát
Fagyott-tó jegén medvebocsok vadásznak halra
Messze északon csodálom kelő Nap horizontját