ZÁRÓ MONDAT:
OLYAN SZÉP VOLT MINDEN,
DE CSAK ÁLOM VOLT CSUPÁN.
1, Szabóné Horváth Anna: Csodás álom
Szikra-pillantásod
Villámként csapott belém,
Tán vágysóhajtásod
Pillangója ült mellém.
Vágyam vágyaddal szállt.
Versenyeztek hevülten.
A tudat félreállt,
S csak öleltünk önzetlen.
Nem volt más, te és én.
A pillanat sem pisszent,
A szoba peremén
Most szemlesütve pihent.
Nagyon boldog voltam,
S te is az voltál velem.
Fellegekben jártam,
S rút magányban ébredtem…
A mesékben hittem
A méz-édes éjszakán.
“Olyan szép volt minden,
De csak álom volt talán.”
2, Dobó Georgina: Szép lehetett volna minden
Olyan szép volt minden,
De csak álom volt csupán.
Fogtad erősen kezeim,
Ölelted lágyan vállaim.
Számra puszi, majd csókod
Került.
Az a forró érzés, mely átjárt
Minket, nem lehetett valós.
Égetett minden érintésed,
Minden pillantásod,
Szemeid tükre.
Égetett, de sosem égtünk el.
Gondolataimmal játszadozva
Még mindig úgy van sajnos,
Mint versem elején:
Olyan szép volt minden,
De csak álom volt csupán.
3, Dobó Georgina: Kötődés
Te vagy még mindig a levegő az Életemben. Te vagy a nyári szellő ereimben. Te jelented a boldogságom, s minden fájó szenvedésem. Te vagy könnyem, és mosolyom, érzem. Szeretlek. Búm, bánatom, az érzés mit adtál, akkor is, ha néha fájt.
Szeretném eltépni a szálat, mely Hozzád vezet. Szeretném megtörni a kötődést, mely sokáig a Végtelenséget jelentette számomra. Tiéd a szempár, mely örökre tönkre tette, s megszépítette Létemet, ki értelmet adott nekem. A te hangod ésesítette meg napjaim csendjét mindaddig, míg ajkad érintett és szólította nevem.Olyan szép volt minden, de csak álom volt csupán.
4, Dobó Georgina: Rómeó és Júlia mesébe ágyazva
Egyszer történt, hogy faluhelyen egymásba szeretett egy lány és egy fiú: név szerint Romeó és Júlia. Szerelmük egy álarcosbálban vette kezdetét, mikor még nem tudták családjaik ellentétét. A bál hamar véget ért, az álarcok lehullottak hamar.
Keseregni kezdett a pár, mitévő legyen.
Elkezdtek harcolni szerelmükért, ám hiába, erősebb volt a hozzátartozók büszke, békülésre nem hajlandó rigolyája.
A pár így titokban próbálta teljesíteni szerelmét, ám nekik csak pár boldog óra jutott, semmi egyéb.
A levelet elkeverte sajnálatos módon a posta, a frigy nem valósulhatott meg.
S a szerelmesek tragikus halálával végződött az eset.
Nagy tanulsága a mesének, hogy békülni sokszor érdemes, hisz a gyűlölet jót nem szül.
Azóta is beszélik a környéken, hogy ” Olyan szép volt minden, de csak álom volt csupán”
5, Bernáth Csaba: Elbocsátó, csúf üzenet
tökéletlen kapcsolat
tökéletes befejezése,
ez az, amit akarok,
boldoguljanak ezentúl maguk
a rideg-kék csillagok,
hajnalhasadáskor
némák maradjanak a csalogányok.
immár harmadszor fekszem egymagam,
a Hold nem világítja meg nyitott ablakom,
homály fedi azt, örökös, szüntelen,
isteni ítélőszék előtt térdelek bűntelen,
kevésre szűkült örömömbe
befészkelte magát a camus-i közöny.
s már magam sem tudom igazán
miből mit és mennyit akarok,
számból naphosszat kifolynak
az unott, elcsépelt mondatok,
dadogok, fázom s tudom,
holnapra mindenképp elkárhozom.
beállok én is a sorba,
no nem a korosokéba,
s talán így lesz a tökéletlen kapcsolat,
mely második arámmal fojtogat,
tökéletesen méltó befejezése.
bánatos bokrok, bánatos fák,
bánatos szemeid tekintenek rám,
nem tudod hol vagyok, messze lehetek,
birkalepedős ágyadba többé nem fekhetek.
Olyan szép volt minden, de csak álom volt csupán.
6, Szabó Eszter Helka: Ellennék itt veled
Négy éve tartott már a kapcsolatuk. Karel a barátnője, Jitka kedvéért tanult magyarul: Jitka anyja ugyanis magyar volt, az apja szlovák, Karel meg cseh. Pardubicébe, Karel városába is eljutott a Debreceni Nyári Egyetem híre, ahol minden évben intenzíven tanítják a magyart külföldieknek. Úgy volt, hogy ketten mennek Jitkával, de a Pozsonyban élő lánynak sok gondja-baja akadt: a nagymamája kórházba került, az anyja szemét nemrég műtötték, ezért a cipekedést, a házi munkákat Jitka látta el. Karel úgy érezte, a lány valamit elhallgat előle. Az utóbbi időben nagyon megváltozott. Folyton rohant valahová, szétszórt volt, s ami leginkább idegesítette a fiút, hogy kerülte a tekintetét. Bármi történt is Jitkával, most Karel kénytelen lesz elmenni egyedül Debrecenbe, mert már befizette a részvételi díjat. Jitka is biztatta, hogy menjen. A közös életüket már eltervezték Magyarországon. Jitkával még tavaly nézegették a lakásokat Győr és Pest környékén, sőt, a fővárosban is. Karel villamosmérnök. Ő e két nagyváros valamelyikében biztosan találna állást. Közelebb lennének így a szüleikhez is. Az új hazát meg nem árt alaposabban megismerni: menjen hát Karel Debrecenbe, tanulja a majdani közös nyelvüket, na és az sem árt, ha egy kicsivel többet lát az országból.
Igen ám, de hol fog megszállni a tanfolyam ideje alatt? A kollégium drága a cseh bérekhez, továbbá spórolni is kellene. Ekkor eszébe jutott Karelnek a Pasporta Servo, az eszperantisták önkéntességen alapuló és ingyenes, szinte az egész világra, így Magyarországra is kiterjedő szállásadó szolgáltatása. Igaz, ő talán tizenöt éve beszélt utoljára eszperantóul, amikor még Jarmila tanfolyamán, kamaszként tanulta a nyelvet. Könnyűnek találta. Talán nem lesz nehéz újból beszélni. Megkéri majd a szállásadóit, hogy csevegjenek vele magyarul, hiszen azért jött ebbe az országba, hogy az ő nyelvüket tanulja. Az is jó lenne, ha a háziak tesztelnék a nyelvtudását: alap-, közép- vagy felsőfokon tud-e? Ez azért érdekes, mert Debrecenben a nyelvtudás szintje alapján osztják be a tanulókat a csoportokba, s ő ennyi tanulás után nem szeretne a kezdők közé kerülni! Igen ám, de a ragokat még most is eltéveszti. Na, majd kiderül! A családnak bepakolt néhány prospektust Pardubicéről, mert illik a szállásadóknak valami apró ajándékot adni, bár már olyasmit is hallott, hogy valaki egy cetlire csak annyit írt: „Dankon!” – Köszönöm! A https://www.paportaservo.org oldalra beütötte, hogy Debrecen, s íme, lőn szállás! Szerencséjére szívélyesen fogadták, majd a középkorú szállásadó – mint utóbb megtudta, egy kiváló magyar eszperantista – megnyugtatta Karelt, hogy biztosan a haladó csoportba kerül, annyira bonyolult nyelv a magyar. Így is lett.
A tanárok már-már kötelezővé tették az esti szórakozóhelyek, rendezvények látogatását. Karel egy debreceni, nyelvésznek és középiskolai magyartanárnak készülő sráccal, Csongorral beült egy kellemes presszóba a debreceni Víztorony első emeletén. Csongor elmagyarázta Karelnek, hogy ez a debreceni egyetemisták törzshelye, bár ezt Karel is gyanította. Jitka váratlanul felhívta a mobilján. Karel hallgatta egy darabig, majd remegő kézzel némította el a készüléket. Csongor jó házigazdaként megkérdezte tőle, mit rendeljen. Karel pezsgőt kért. Csongor visszakérdezett, hogy miért éppen azt?
– A lányomra … bocsánat: a barátnőmre emlékez… – folytatta, de elnyelte a ragot, mint a franciák szokták egyes szám 1-3. személyben. Bizonytalan volt a műveltetés kifejezésében.
– Azt akartad mondani, hogy most a barátnődre szeretnél emlékezni? Vagy a pezsgő őrá emlékeztet?
– Igen, őrá emlékeztet – ismételte meg Karel – immár helyesen – a mondatot. Mindössze egyetlen ragtévesztéssel, de elmondta, hogy a barátnője is szereti a pezsgőt, továbbá Magyarországon akartak élni. Már néztek házat, lakásokat. Csongor feszült figyelemmel hallgatta újdonsült haverját. Ő sem maradt adós a saját életével. Bevalotta azt is, hogy slam poetry-verseket ír és elő is adja, továbbá nagy álma, hogy megnyerjen egyszer egy ilyen versenyt. Karel most hallott először a slam poetry-ről. Végül kissé kótyagosan és fáradtan indultak haza. Csongor egészen a szállásáig kísérte Karelt.
Nyár volt. Karel és Jitka kézen fogva sétáltak Érden. A Hivatalnok utca sarkán állt egy kis ház.
– Nézd, drágám! Ez éppen jó lenne kettőnknek! Ellennék itt veled – szólalt meg a fiú.
– Ezen még rengeteg munkánk lenne! Erősen felújításra szorul. Azért a 20 milláért Csepelen, Békásmegyeren és még ki tudja, hol, felújított lakást kaphatnánk. Igaz, emeleten és panelt, de legalább induláskor nem kellene költeni rá – érvelt Jitka.
– Lehet. Az állásom legalább már megvan a cégnél, meg neked is a multinál. Most még kihúzzuk az eszperantisták szállásán, de a türelem véget ér. Egy hónapon belül lakást kell találnunk! Próbálkozzunk Kelenföldön! Ott hirdetnek egy tetőtéri garzont.
– Oké, irány Kelenföld! – kiáltotta vidáman a lány, majd karját a fiú dereka köré fonta.
A tetőtéri szoba olyan volt, mint a mesében. Rá lehetett látni a Kelenhegyre. A szobát kifestették. Ragyogott a tisztaságtól. Otthagyták a kényelmes, bonelrugós heverőt. A beépített szekrényeket mindketten praktikusaknak tartották. Az apró konyhában minden a kezükre állt. A zuhanyozót és a WC-t a mennyezetig kicsempézték. Megállapodtak a tulajjal, egy kedves, almaarcú öregasszonnyal, hogy megveszik. Karel boldogan beletúrt Jitka szőke hajába. Olyan szép volt minden, de csak álom volt csupán.
7, Kutasi Horváth Katalin: Idill
Egy fájdalom nélküli világban jártam,
Hol rám mosolyogtak az emberek!
Nem volt ott betegség, káröröm, bánat,
Megrozsdásodtak a fegyverek.
Élénken zöldellt moha és páfrány,
Mezítláb futottam boldogan.
Aranyágon csücsült ezernyi sármány,
Feledhettem véges voltomat.
Szeretet, belátás hajtott mindent,
Ez volt a csodás üzemanyag.
Könnyedén kaptam minden kincset,
Nyúltam a gyümölcsért, s ölelt a nap.
Bő termést hozott az agg diófa,
Meg is becsültük árnyékát.
Nem lett hát belőle akasztófa,
Bízva néztük a felhők játékát.
Ne hagyd, hogy szemedre por is hintsek,
Inkább egy csonthéjas vágjon kupán,
Nyugalmas, békés, oly szép volt minden,
de – jól érzed – csak álom volt csupán!
8, Varga Katalin: Csak bízni kell
Elhatároztam , elmegyek egy állat- menhelyre.
Állatszerető vagyok , már készültem erre .
Odaérve üresek voltak mind a kennelek
Bizony nem láttam síró , gazdira váró ebet.
Egy portástól kérdeztem kíváncsian , mi van itt ?
Elvittek minden kutyát , cicát , jöttek új gazdik..
Nem akartam hinni a fülemnek ez hogy lehet ?
öremmel mondta , mert megváltoztak az emberek .
Egy kutya van még , ha akarom , haza vihetem .
Így sikerült hát amit én mára elterveztem
Ébresztő óra csörgése hasított a csendbe.
Sajnos így jártam,” Olyan szép volt minden
De csak álom volt csupán”
9, Sági Klári: Elveszett élet
Látta magát négy évesen, amikor életében először lépte át a balettiskola kapuját. Ekkor még bájos, törékeny, mosolygós leányka, aki erősen szorította édesanyja kezét. Rácsodálkozott a számára hatalmas, csillogó tükrökre, a falak mentén a gyerekek méretéhez igazított rudakra, a speciális szőnyegre. Nem sokáig bámészkodott, csinos kis dresszében hamarosan egy tükör elé állt. A mester szó nélkül egy apró elemi mozdulatot mutatott, amit a leányka pici balettcipős lábacskáival hiba nélkül leutánzott. Néhány próba figura, és a nagytapasztalatú oktató bólintott, majd szinte érezte, ahogyan megsimogatta a fejét és a többi kiválasztott fiúcska és lányka mellé ültette. A sorsa eldőlt.
Újabb kép, saját tizennyolc éves alakja tolult elő emlékeiből. Sokat fejlődött, tisztában volt az összes láb- és karpozícióval, ismerte a tánc sajátos nyelvezetét, megtanulta a lendítéseket, forgásokat, uralta testét. Kitartóan, elszántan és örömmel dolgozott. Céltudatos és érett táncossá vált. Nagy reménységnek tartották, színpadi szerepeiben tündökölt. Mozgásában teste és lelke összefonódott, képes volt érzelmeket kifejezni és közvetíteni. Sikeres, szép jövő előtt állt. Már-már nyúlt a kép felé, amelyen a fátyolos ködből egyre közeledik muszlin tütüs piruettező alakja.
Később a homályból egy érett, felnőtt, huszonéves nő képe bontakozott ki. Pörgött-forgott, ugrott, emelték, dobták, repült, szállt, sugárzott. A balettművészetben már múltja volt, karrierje egyenesen ívelt felfelé. Épp úgy tudott klasszikus, mint modern, akár elvont koreográfiákat végig táncolni. Szerepet kapott a balettirodalom legismertebb darabjaiban, táncolta Júliát, a Hattyúk tavát, a Csipkerózsikát. A karácsonykor elmaradhatatlan, csodálatos Diótörőben kicsiként egérke, majd Marika szerepében varázsolta el a nézőközönséget. Most Mária hercegnő táncára készült. Boldogságát csak fokozta, erejét megsokszorozta az a meghívás, amely a világhírű moszkvai Bolsoj Színház társulatától érkezett.
A szerelem is rátalált, minden csodálatosan alakult körülötte, egészen addig a pillanatig…
– Anya, kérlek, segíts – hallatszott egy halk, fájdalmas sóhaj.
– Jövök, itt is vagyok tündérkém, szaladt a mama azonnal a szobába.
Átkarolta, megemelte a szeretett, törékeny, magatehetetlen testet, majd az ágy mellé állított kerekesszékbe ültette. Az asszony lélekben régen megkeményítette magát, csak titokban siratta gyermeke elveszett életét. Tudta, hogy ő az egyetlen támasza leányának, erősnek kell tehát maradnia. Nem érzett haragot a zebrán gázoló, figyelmetlen, ittas sofőr iránt sem.
– Jól pihentél? – kérdezte, miközben megsimogatta gyermeke izzadságtól nedves fejét.
– Igen anya. Sok csodálatos pillanatban láttam magamat. Olyan szép volt minden, de csak álom volt csupán.
10, Császár József:
Álomkép
Feltűntél a semmiből, sejtettelek mér.
Azonnal hittem benned, ó én vén szamár.
Távolból néztelek, élt bennem a remény,
álom voltál, lebegtél, mint légi tünemény.
Elmentél, itt hagytál, mit higgyek ezután?
„Olyan szép volt minden, de csak álom volt talán?”
11, Klotz Mária: miért?
ábrándozom
mi lehetett volna
ha sikerül a vágyunk
ha teljesül az álmunk
úgy tűnik
sötét felhők jöttek
terveink messze elgördültek
jó ez így?
még el sem kezdődött
de máris vége
nem kergetőzik két színes virág
egymás illatát keresve
boldogságban lengedeztünk dalolván
olyan szép volt minden, de csak álom volt csupán
12, Klotz Mária: csalódás
te is hazudtál
boldog jövőt daloltál
forró szerelem helyett
rövid álmunk férges lett
megérintett egy nem várt csoda
még feldereng arcod mosolya
kínok között őrlődöm
már nem könyörgöm
elszáradt a sárga tulipán
olyan szép volt minden, de csak álom volt csupán