A FANTÁZIÁT BEINDÍTÓ KÉP:
Petres Katalin: Színpompás pávaszem
Hivalkodón kacsint,
ördöngösen tekint,
színre színeket hint,
a káprázat megint
szemdörzsölésre int.
A tobzódó minta, mint
lepke szárnya, legyint.
Szivárvány játék-szint
rímre rímekkel beint
csodás valónk szerint.
Kutasi Horváth Katalin: Emésztetlen bánat
Mindent látó szemek: őserdei isten?
Legyezőnek tolla? Elvarázsolt pikkely?
Bagoly huhog alant, verdesi a szárnyát,
Keresi az élet örök igazságát.
Létünk barlangjában denevér hunyorog,
Agyunk kriptájában sok kérdés nyomorog.
Vibrálnak a fények, figyeld csak a hatást,
Az eltiport lélek nem látja a varázst.
Tükröződő gyémánt látszat boldogságunk,
Beszippantja erőnk tölcséres világunk,
Feltörnek a lángok, küzdünk egyfolytában,
Háborog a szívünk, s csalódunk a mában.
Szempillák hullanak, mind levelet várunk,
Nem jön a kék madár, nem kopog postásunk.
Örvénylő vértenger, feltörekvő láva,
Kígyó bendőjében emésztetlen bánat…
Bodó Csiba Gizella: Tűz-létra
A tűz láttatni engedte
A vörös ördögöt
Tested kapujában,
Egy pillanatra!
A békét kérő mantra
Indián tollakon
Fokról-fokra lépkedett,
Hogy csigolyák ős-fájának
Telt bimbóiról
Megetesse a gyermeket!
Kühne Katalin: Vöröslő kékben
vöröslő kékben izzik szívem
égkék megnyugtató békéje
őseimtől kapott értékek
vérköreimben igaz hitem
Istenemhez felemel engem
mindkét színben a teljességet
láthatom két-pólusú élet
forrong majd elcsitul lelkemben
levegő a tüzet éleszti
emberek agyát felébreszti
szabadság reményét érezzük
múlik kín gyötrő félelmünk
festett pávaszem-szimmetria
egy irányba néz anya s fia
sors ajándéka megőrződik
múlt jelen jövő így kötődik
Varga Katalin: Volt egy színes álmom
Volt egy színes álmom, szép festményt láttam benne.
Két örvénylő kékséget, pazar színekben.
Mint egy mandala, úgy ragyogott az a kép
Festésre késztetett nappal ez az egész.
Mindenki mást láthat benne, ez így igaz.
Mandalák meséje,gondolatot fakaszt.
Kavargó színek, vad, buja örvénylése
Minden egybe lesz, tudom, ezen a képen.
Tóth-Hekkel Arany: Színek és fények
Fény festette színvilág
az én világom
varázsálom, imádságom
kottája izgató
lelkem húrját ringató
szerelmetes fényár fürdő
játszadozó szívszédítő
komponáló fények árja
árnyalatok mázolója
színek és fények kavalkádja
lélekfürdő a fényárban
Te is érzed? Megérint-Ő
dédelgető szerető!
Dobrosi Andrea: Szemmetria
Magam ikreként vagyok, tükröt tartva
létezem, lesek izzó lángvörösben,
pávatollas, cifra képzetek között,
gerincét keresi az ép köröttem.
Gázlángú szemgolyók, jobb híján üveg,
vagy a merevített pixel, rám égnek,
hisz minta kell, valami evilági
bájital ragyogtató tüneménynek.
Ezt kaptam örökül, a szemmetriát,
mit generációk belém vetít’nek,
muszáj istápolnom a múltat, gyógyítom,
carpe diemmé szentelem, mint vizet.
Jövőm fáklyájával középen állva,
én vagyok a kettő az egyben bogárka.