TEKNŐS
Bodó Csiba Gizella: Teknős menet
Úszni indult teknős mama,
vele a teknősök raja,
megbillent a kicsi fahíd
lepottyant nagyja, s apraja.
Bodó Csiba Gizella: Víztükörben
Teknős mama, teknős papa, teknős tesike,
izgatottan szurkol nekem, vízbe ugrom-e?
Lenézek a kék-zöld mélybe, bátor vagyok-e?
Víztükörben biztatva int egy kis teknős feje!
Kondra Katalin: Benő
Ismerősöm teknős Benő
Aprócska és tovább nem nő,
Mégis aranyos egy állat
De másokat ki nem állhat!
Kondra Katalin: Vízparton
Teknős család minden tagja
Fölmászott egy fadarabra
Elegük lett a sok vízből
Nem félnek a napsütéstől.
Molnár Szilvia: Teknőc mama tanítása 1.
A vízbe ha betekintesz,
Te vagy az, ki visszaintesz.
Teknős-lecke kezdődik,
ússzunk hát egy istenit.
Molnár Szilvia: Teknőc mama tanítása 2.
Páncélkádat bemeríted,
óvatosan, hogy ne fröcskölj,
teknőc-lábat kerekítesz,
persze úgy, hogy ne csak lögybölj.
Molnár Szilvia: Teknőc mama tanítása 3.
Amikor fárad a lábad,
gyere fűre, melegedjél
ladikodnak nap a párja:
teknőc-páncél növögessél.
Varga Katalin: Szívlakó leszek
Látod ugye, ki van itt, egy teknősbéka.
Néz rád nagy szemeivel, kíváncsiskodva.
Lomha jószág, futóversenyt nem nyerhetne.
De szeretni való, bejut a szívedbe.
Varga Katalin: Egy teknős vágya
Ez a kemény páncél arany szívet takar.
Ha majd megismered, megszereted hamar.
Teknősbéka lábaival lassan mászik.
Tudod ugye, szeretetedre pályázik.
Varga Katalin: Száz évig élek
Négy vaskos láb, páncél, meg kedves fejecske.
Teknősbéka vagyok, mondd csak, megismersz-e?
Tudod, gyorshajtásért a rendőr nem ír fel.
De száz év alatt én messzire jutok el.
Varga Katalin: Bölcs vagyok
Mondják, bölcs vagyok, de lomha a mozgásom.
Fajom teknősbéka, így élem világom.
Mit látsz belőlem, fejem, két vaskos lábam.
Kémlelem a világot, nagy kíváncsian.
Szabóné H. Anna: Teknősbéka
Kemény páncél rejti hátunk’
Teknősbéka család vagyunk.
Meglásd mindjárt fejest ugrunk,
mert fürödni mind imádunk.
Szabóné H. Anna: A napon
Napozunk egy keveset,
s nógatjuk a gyereket
ugorjon fejest bátran
teknősbéka-kádban.
Szabóné H. Anna: Nehéz páncélban
A víz felett sorban állunk,
ugorhassunk, arra várunk.
Teknőspáncél nehéz holmi,
nehéz benne gyalogolni…
Szabóné H. Anna: A bátor
-Engedjetek csak előre!
Majd megmutatom Emőke,
hogy ugrik egy teknősbéka
a fodrozó hullámokba…
Szabóné H. Anna: Biztatóan
-De gyerekek! Nem kell félni.
Tudunk mi a vízben élni.
Teknősbéka jól tud úszni,
ne tétovázz időt húzni!
Szabóné H. Anna: Nógatás
-Na, mi lesz már? Ugrás bátran!
Vissza vagyunk még jó páran.
Szeretnénk már vízbe érni,
teknősbéka vagy, nem kell félni…
Szabóné H. Anna: Hőségben
-Meleged van, ne is tagadd!
Ne légy gyáva, hűtsd le magad!
Teknősbéka vízhez kötött,
ott is tölt egy kevés időt…
Szabóné H. Anna: Tempó
-Tempósabban gyerekek,
öreg lábam megremeg.
Teknősbéka családnak
csak egy hidat csináltak…
Szabóné H. Anna: Felhevülten
– Ne napozz már olyan sokat,
vizezd be a páncélodat!
Ne légy gyáva teknősbéka,
hűs víz kell a kobakodra.
Szabóné H. Anna: Türelmesen
Gyerekeim úgy pesztrálom,
teknősbéka sort kivárom.
Fejest ugrik valamennyi,
hisz, van még időnk, tengernyi…
Szabóné H. Anna: Okítva
Tanuld meg a leckét Réka,
ükszülőd is teknősbéka!
Fejest ugrik, ha felhevült
és még mindig jól sikerült…
Szabóné H. Anna: Tömött sorban
Teknőc család ugrani készül.
A gyerek, időt húz csibészül.
Míg megtorpanva kapaszkodik,
a sor, békahátra torlódik…
Szabó Gitta: Piros fülű ékszerteknős
Piros fülű ékszerteknős vagyok én,
Teknősbéka óvodába járok én.
Óvó nénivel pancsolni indulunk,
Fahídon a társaimmal cammogunk.
Szabó Gitta: Csoport élén
Csoport élén, a fahídon,
Óvó néni parancsnokol;
– ne tülekedj teknős Béla,
Mind beértek ma a célba.
Szabó Gitta: Fürdőzés
Páncélunkat beáztatjuk,
Nyakunkat mind nagyra nyújtjuk.
Teknősbéka szeret úszni,
Tenger partján napfürdőzni.
Gősi Vali: Teknős Tóni
Teknős-család haza ballag, lassan, lankadatlan,
ha elfárad Teknős Tóni, apjára fölpattan.
Tojáshéj van még a hátán, kicsi még és gyenge,
de jövőre kemény páncélt süt a nap fölötte!
Hanyecz István (shf): Új otthon
Terrárium páncélos lakóit látod itt
a felvonuló népes teknős családot
most veszik birtokba az új otthont
eközben napoznak egyet a tó felett
Hanyecz István (shf): Teknős akrobaták
Teknős csoport cirkuszi mutatványa
akrobata bemutatók teknős módra
stabil fagerendán biztosan araszolnak
lassan halad a páncélos elszánt csapat
Hanyecz István (shf): Teknősök masíroznak
Betonteknő felett masíroznak a teknősök
szorosan most egymásba kapaszkodnak
Ötös fogatuk menetel s víz felett haladnak
fenyőgerendán biztosan előre araszolnak
Hanyecz István (shf): Teknős Benő
Vigyázz teknős Benő ne hogy félre lépj
szólt teknős Mama a gerenda közepén
mert ha félre lépsz, a teknő vizébe érsz
nem hallotta ezt a fiú s vizes lett a páncél
Hanyecz István (shf): Teknős úszólecke
Sebaj, szól teknős Benő a Mamának
úszni is tudni kell, kezdem hát első leckét
példát mutatva ezzel többinek a gerendán
elindult lefelé, hogy mielőbb a vízbe érjen
Szabó Kila Margit: Teknősbéka
Teknős vagyok,
Lassan járok.
Páncélruhám
Erős, látod.
Szabó Kila Margit: Teknőscsalád
Teknőscsalád
úszni megyen.
Hosszú deszkán,
Sorba készen.
Szabó Kila Margit: Teknős szeretet
Teknős gyerek
Mama, Papa.
Ölelkezik
Oda bújva.
Szabó Kila Margit: Kis teknős ugrik
Itt a deszka,
Itt a víz.
Teknősgyerek
Ugrik is.
Szabó Kila Margit: Csodálkozó
Hát ilyent ki látott?
Teknősbéka fára mászott.
Nem tudta a fát megfogni,
Le kellett a fáról pottyanni.
Szabó Kila Margit: Dicsekvő
Úgy-e milyen szép vagyok?
Páncélruhám úgy ragyog.
Nagyot fürdők a vízbe,
Teknősök örömére.
Szabó Kila Margit: Másik dicsekvő
Én meg fára mászok.
Van, hogy fejre állok.
Próbáld ki te is,
Teknős vagy te is.
Szabó Kila Margit: Harmadik dicsekvő
Szürke páncél ruhája
nincsen senki másnak.
Csak nekünk, a szép
teknősbékáknak.
Kovács Anna: Úszómester csobbanása
Kis falunkban sekély tó van, úszómester belecsobban.
„Vigyázz, teknőc, mert kiárad, hátadon van úszóházad!
Elázik a széked, kádad, puha dunyhás kis faágyad.”
„Nem ázik el, mert vízhatlan, itt lakom a páncélomban!”
Péter Erika: A sietős teknős
Nézd, de fürgén fut a teknős,
főként, ha a terep lejtős,
mindössze egy hónap alatt
hatvankilenc métert halad.
Golán Angéla Gabriella (Gambia): A teknősbéka
Teknősbéka a nevem,
a meleg vizet szeretem,
de ha hideg a folyó
hídnak jó lesz a palló.
Golán Angéla Gabriella (Gambia): Teknősjáték
Futkározna önfeledt,
de páncéllal nem lehet.
így hát a folyó felett,
teknősbéka ténfereg.
Golán Angéla Gabriella (Gambia): Teknős evős
Teknősbéka lassan jár,
s így ennivalóra talál.
A gyümölcsöt szereti,
s a salátát is megeszi.
Mentovics Éva: A védelmező
Teknős úr a parton állva
csemetéit patronálja,
terelgeti libasorba…
mindig tudja, mi a dolga.
Mentovics Éva: Takarásban
Milyen lehet teknős-testem?
Kerekded, vagy szeplős, keskeny?
Páncélommal takarom,
nem látszik az alakom.
Mentovics Éva: A büszke mama
Tavasz táján (teknős módra)
lehevertem a homokra,
tojást raktam: tizenkettőt…
azóta mind igen megnőtt.
Mentovics Éva: Téves információ
Úgy tudod, a teknősbékák
igénylik a legtöbb sétát?
Azt nem mondd, hogy futni láttad!
Szerintem csak úszni járnak.
Mentovics Éva: Csak megfontoltan
Tó medréhez tart a csapat,
minden teknős lassan halad.
Nem száguld és nem is csörtet,
bandukolni mégis könnyebb.
Mentovics Éva: A gáton
Sétálni volt teknős Réka,
és vagy négy-öt ivadéka.
Még a Nap is megcsodálta,
úgy mentek a keskeny gátra.
Mentovics Éva: Csak víz legyen
Nem tolat a gyerkőc hátra…
rám ne lépjél Teknőc Márta!
Csobbanj inkább, ne várj sokat,
okos kislány nem válogat.
Mentovics Éva: A lejtőn
Láttatok már teknősbékát,
amint épp a lejtőn sétált?
Most láttam ott, balra hatot,
amint épp a partra tartott.
Mentovics Éva: Inkább Malibu
– Hol bóklászhat teknős Olga?
M’ért nem jön a Belső-tóra?
– Fárasztó a tavi túra,
ezért jár csak Malibura.
Mentovics Éva: A zsémbelődő
Teknős Ödön emígy zsémbel:
– Mindenki a rönkön lépdel,
ahelyett, hogy csobbannátok.
Ott vár lenn a jó anyátok.
Mentovics Éva: Túl meleg
Teknőc Márta, Terka, Dóra
együtt járnak le, a tóra.
Jöhetne egy erős hátszél,
túl meleg a teknőspáncél.
Mentovics Éva: Az aggastyán
Páncélzatom hőtől véd meg,
többszáz évig is elélek.
Minden nyáron itt henyélek,
mint a teknős nemzedékek.
Mentovics Éva: Az ékszerteknősök
– Mennyi páncél, s mind egyforma! –
ámuldozik Kincses Olga.
Gyülekeznek sorra-rendre,
minden teknős tóra menne.
Mentovics Éva: Iszappakolás
A kíváncsi teknős Sára
egész nap az erdőt járta,
elfáradt az apró lába,
megmártja majd a tócsába’.
Mentovics Éva: A szűkös hely
Ne hidd azt, hogy viccnek szánom:
jött pár teknős (tizenhárom),
de amint a partra értek,
a hídra csak hatan fértek.
Mentovics Éva: Csapatosan
Hátán vaskos páncélt hordva
lassan ballag le, a tóra.
Teknős módon poroszkálva
követi a sok-sok lánya.
Mentovics Éva: Gyorsan, fürgén!
– Gyorsan, fürgén, pöttöm Sára! –
szólt Rézi a rönkön állva.
– Szaporázzad teknős-lépted,
mindenki a lejtőn lépked!
Mentovics Éva: A teknős-éden
Ami minden teknőst csábít,
hová szíve visszavágyik
az, hol a víz selymes fénye
szikrát szór a messzeségbe.
Mentovics Éva: Izgatottan
Izgatottan lép a fára,
úgy ballag a békabálba,
amit ott, a lejtőn szervez
nyaranta a teknősnemzet.
Mentovics Éva: A vén teknős
Ha netán a teknős-évek
nagyon lassan peregnének,
ne csodáld, ha erre téved,
hisz itt bátran elhenyélhet.
Mentovics Éva: Hogyha csobban
A teknős-út igen keskeny,
ne lökdösődj, baktass rendben,
ám hogyha a teknőd csobban,
kalimpálj te gyerkőc jobban!
Mentovics Éva: A tiszta
Nézzétek, a teknőm ragyog,
igen tiszta teknős vagyok!.
Minden délben mosni hozom,
majd a Napon szárítkozom.
Mentovics Éva: Feltorlódva
Úszni indul minden teknőc:
papa, mama, s egypár gyerkőc,
de amint a vízhez érnek,
feltorlódva dülöngélnek.
Mentovics Éva: Komótosan
Komótosan andalognak,
el is érik majd maholnap
teknőseink azt a tavat,
amerre a csapat halad.
Mentovics Éva: A fürdőhelyek
Fürdeni a tóra járok,
s van még néhány jó nagy árok,
ahol minden teknősbéka
áztatja a csontját néha.
Mentovics Éva: A vidám
Minden teknős vidám állat,
ha a vízre kimászkálhat.
Akkor bezzeg bosszús lenne,
ha a tóra nem mehetne.
Mentovics Éva: Séta közben
Folyópartra tart a séta,
meg-megállunk néha-néha,
főleg itt, a keskeny rönknél…
– Teknős Csilla, fel ne lökjél!
Mentovics Éva: Az elfoglalt
Családos lett teknős Olga,
neki van a legtöbb dolga.
Míg párja a gyepen trécsel,
ő sétál öt gyermekével.
Mentovics Éva: Mire vágyik?
Hát a teknős mire vágyik?
Ott egy tócsa, itt egy másik…
Semmi másra nincsen gondja,
naphosszat csak vízben lógna.
Mentovics Éva: Így született
– M”ért van teknőd, teknőc Sára?
Vidd el inkább a vásárra!
– Így van testem kitalálva…
úgy sem tudnám, mi az ára.
Mentovics Éva: Az álmodozó
Sosem láttam szebb teknőcöt,
mint aki itt megelőzött.
Ha meglátnám újra holnap,
elfogadnám udvarlómnak.
Mentovics Éva: Megnőnek
Ne szomorkodj, teknős Ernő,
egyszer minden gyerkőc megnő.
Elmondja majd, mi érdekli,
s nem kell folyton kísérgetni.
Mentovics Éva: A kis teknős
Izzó homok melegétől
tojásomból kikelek,
később növök, növekedem,
teknőspáncélt cipelek.
Mentovics Éva: Apró léptek
Aprócskák a teknősléptek,
de lassacskán odaérnek,
ahol a tó csalfa fénye
rákacsint a magas égre.
Mentovics Éva: A megfáradt
Ha nehéz a tekenője,
nem siethet legelőre,
Míg a teknőc bambán baktat,
vége lesz a vasárnapnak.
Mentovics Éva: A családfakutató
Teknős vagyok: Szikla Béla,
ősteknősök ivadéka.
Lerajzoljam családfámat?
Pingálhatnék vagy száz ágat.
Mentovics Éva: Közeleg a nagy nap
Izgatottak Teknős Pálék, közeleg a nagy nap,
úszóverseny lesz a héten, arra gyakorolnak.
Súlyos az a teknőspáncél, de a sok kis állat
fürgén edz, így reméli, hogy dobogóra állhat.
Mentovics Éva: A kópé sereg
Cserszömörce bokrok alól indultak el reggel,
teknős papa alig bírt a kópé kis sereggel.
Estek-keltek, lökdösődtek, kacarásztak folyton,
minden szomszéd elámult a sok huncut porontyon.
Mentovics Éva: Teknős-ünnep
Szép nap virradt teknősékre, csodálatos ünnep,
hiszen a kis ötös ikrek szülinapot ülnek.
Elfogyott a répatorta, meg az ízes sóska…
hancúrozni ballagnak le a napfényes tóra.
Szakáli Anna: Teknőc kaland
Fára mászott kicsi teknős.
Testvérek utána!
Jaj, mi lesz, ha vízbe esik,
vizes lesz ruhája!
Szakáli Anna: Sáros idő
Gyorsan, gyorsan szaporán,
mindenki föl a fára,
eső után ne legyen
sáros a teknőc lába.
Szakáli Anna: Teknős család pihen
Teknős család pihen,
meleg lesz a páncél,
napos folyó parton
árnyékot keresgél.
Szakáli Anna: Teknős család
Szépen sorban gyerekek,
másszatok a fára,
onnan csobbanjunk a vízbe,
teknősuszodába.
Szakáli Anna: Hosszú életű
Hosszú éltét, bölcsességét, sok mese idézi,
lábát, fejét, egész testét kemény páncél védi.
Számtalan sok faja között, egyik szebb, mint másik,
teknős tojást homokba rak, és vízben tanyázik.
Viemann László: Figyelem!
Figyelem! „Sétáló cimborák teknős-családja;
Látszat, a teknőn nincsen kerék amin gurulna,
Lomha lábak súlyuk alatt, mondva sem szaladnak,
Lássuk komáim! Sebes úton olyant gázolnak!”
A fenti versek itt letölthetők: http://poeta.hu/ingyen/KV04.pdf