LEVELIBÉKA
Bodó Csiba Gizella: Béka vagy király?
Miért fordítasz nekem hátat Béka Úrfi?
Így aligha tudlak megcsókolni,
S akkor hogyan tudom meg mi vár,
Titok marad, hogy Benned él a várvavárt szép Király?
Gősi Vali: Az időjós
Levelibéka a fák tövén meglapul zölden,
s rejtekén néhanap furcsa dalra kél.
Vajon a vihart jósolja meg,
vagy párjának kuruttyol szerelmeset?
Ábrahám Istvánné: Levelibéka
Levelibéka rátapad a levélre,
nehogy véletlenül leessen fenékre!
Mert ha mégis fenékre huppanna,
akkor bizony levélre ki tapadna?
Szabóné H. Anna: Parányi
Akár egy apró bross,
kuporog mélázva
a brekegéstől hangos
kis levelibéka.
Szabóné H. Anna: Jóllakottan
Zöld a bőröm, guvad szemem,
ugrik, úszik izmos lábam.
Levelibéka a nevem,
épp legyecskét lakomáztam…
Szabóné H. Anna: Éhesen
Zöld ruhámban elbújok.
Ülök, és nem mozdulok.
Légypecsenyére várok.
Levelibéka vagyok…
Szabóné H. Anna: Félénken
Szemem forog körbe-körbe.
Ha valaki rám találna,
beugrom a víztükörbe,
levelibéka-szunyókára…
Szabóné H. Anna: Ínyenc
Levelek árnyán szúnyogot lesek.
Ebédre jó kövéret keresek.
Forgatom is kerek, éber szemem,
fenem rá levelibéka-nyelvem…
Szabóné H. Anna: Erőben
Izmos lábam kapaszkodik,
ha baj van, elrugaszkodik.
Búvárruhám jó tengerész,
levelibéka úszni kész…
Szabóné H. Anna: Jókedvűen
Zöld a hátam, zöld a lábam,
zöld levélen esőt vártam.
Énekeltem a felhőknek,
levelibéka-fürdőnek…
Szabóné H. Anna: Figyelmesen
Zöld levelibéka vagyok,
a szemeim kerek-nagyok.
Amikor a gyomrom korog,
eleség híján háborog…
Szabóné H. Anna: Naivan
Levelibéka számat csukom,
hisz, szememen már ring az álom.
Lapulok, hogy észre ne vegyél,
s csókoddal királyfivá tegyél…
Szabóné H. Anna: Biztató
– Ne félj tőlem, nem bántalak!
Körülnézek, és itt hagylak…
Árnyas lombot kutat szemem,
levelibéka a nevem…
Szabóné H. Anna: Vadászaton
Levelibéka lennék, kérem.
Kövér szúnyog vadász-bérem.
Arra lesek, de ha légy száll,
azt is bekapja e nagy száj.
Szabóné H. Anna: Gazdagon
Zöld ruhám úgy ragyog rajtam.
Nem csoda. Most zuhanyoztam.
Sütkérezem fénylő smaragdon,
levelibéka-csend-birtokon.
Kovács Anna: Vendégség
Leveli Réka ugrál Athénba,
Vendégül látja Leveli Béla.
Réka és Béla két kicsi béka:
Rotyog a szúnyog már a fazékba.
Kovács Anna: Időjóslás
„Nézd csak, te Réka! Befőttben béka!”
„Mire jó, Bertold? Ebédre kompót?”
„Nem látod, Réka? Ott az a létra!
Felmászott: jósolt napfényre záport.”
Varga Katalin: Álruhás királyfi
Álruhás királyfi vagyok, egy levelibéka.
Ha megcsókolsz, láthatod így történik a csoda.
Rút békából neked én majd átváltozok hamar
Lovagod leszek, mert külsőm arany szívet takar.
Varga Katalin: Örökös békalovag
Hangosan brekegek én, tán nem kap be a gólya.
Kicsi ebihalként belekerültem a tóba.
Levelibéka vagyok, látod, szemeim nagyok.
Csókodtól királyfi leszek, örökös lovagod.
Varga Katalin: Kétéltű ugri-bugri
Áruld el, ugye te nem a szépségemért szeretsz?
De kapsz tőlem egy érző levelibéka szívet.
Kicsi, zöld, kétéltű, ugri-bugri béka vagyok.
Szeretlek téged, de a gólyától óvakodok.
Varga Katalin: Időjárás jós
Tóba ugrok, zöld levélre mászok, kuruttyolok.
Egy érző szívű, kicsi levelibéka vagyok.
Ebihalként kezdtem földi pályafutásomat.
Tudod, egy béka, időjárást is jósolhat.
S. Farkas Zsuzsanna: Békasors
Béla, a zöld levelibéka,
bársony-fű közt lapult,
s kipurcant egy napon,
mert rálépett az Éva.
S. Farkas Zsuzsanna: Béka-csók
Egy levelibéka – Csókolj meg! – brekegte.
Királyfivá válok! Ugye ez kell neked?
Dülledő szemekkel nyelvét öltögette.
Mohón csókoltam őt, de csak nyálas lettem.
Viemann László: Levélbéka
Béka, béka levélbéka csókot kérő béka,
Ha megkapod változzál át varázs királyfinak,
Tedd boldog tündérré a szegény leány csókolód,
Viszonoz majd szerelmet, kérdezd meg a jósolód.
Máté László: A béka nyelve
A fa alatt lustálkodott a levelibéka,
s bár ásítozott, körbe lesett néha.
Óriás szúnyog repült éppen arra,
Ebédért a nyelvét ölti, majdnem két araszra.
Máté László: A béka nyelvvizsgája
A levelibéka utálta a gólyát,
mert az mindig csak bántotta egóját.
Gondolt egy merészet s kelepelni kezdett,
gólyanyelvből télen nyelvvizsgát szerzett.
Máté László: Herceg brekeke
Egy leveles brekeke, fejedelem gyereke.
Kegyetlen ellenfele, elveszejtve delejezte.
Csecses gyermek meglelte, sebesen lenyelvelte.
Herceg lett eme brekeke, csecses gyermek meg neje.
Máté László: Békaiskola
A levelibéka nyitott egy sportiskolát,
erdei tó partján bentlakásos tanodát.
Ebihalak oda jártak, láb nélkül csak uszodáztak.
Később ugrálni tanultak, nyár este meg dalárdáztak.
Czégény Nagy Erzsébet: A láthatatlan levelibéka
Én vagyok a levelibéka,
Zöld kabátom érdes, és ha
Beleolvadok a környezetembe,
Kutathatsz szemeddel, nem veszel észre.
Czégény Nagy Erzsébet: A pórul járt levelibéka
A levelibéka gondolt egy nagyot,
a levélről, szaltóval fejest ugrott.
Jól le is huppant a fekete földre,
Arra járt a gólya, bekapta a csőre.
Szabó Kila Margit: Béka király
Brekegek és kuruttyolok.
Én a levelibéka vagyok.
Engem választottak királynak,
Parancsolok minden békának.
Szabó Kila Margit: Nagyot ugró
Levelibéka ugráncsi,
Falevélen szokott aludni.
Nem tudjátok könnyen megfogni,
Mert nagyokat tud ugrani.
Szabó Kila Margit: Időjós
A ruhám nedves, tapadós
Levelibéka időjós.
Kuruttyolva beszéllek,
Kicsi lyukba beférek.
Szabó Kila Margit: Ebédel
Fogtam legyet ebédre,
Pókot eszem estére.
Ha jó laktam, táncolok.
Levelibéka vagyok.
Szabó Kila Margit: Dicsekvő
Ugrok egyet, fán vagyok.
Többet ugrok, lent vagyok.
Kuruttyolok kedvemre,
Levelibéka énekre.
Szabó Kila Margit: Hol vagyok?
Most keress meg, hol vagyok?
Kutty- kurutty, most itt vagyok.
Most meg vagy levelibéka!
Kiabál a kislány társa.
Szabó Kila Margit: Ebihal
Úgy-e milyen furcsa?
Ebihalból béka.
Ha felnőtt lesz, mint az anyja.
Ő lesz a levelibéka.
Szabó Kila Margit: Félősen
Ni, ni! Ott egy levelibéka!
Rikoltozik Jancsi, Julcsa.
Zöld színű és nagyot ugrik
Félősen a lyukba bújik.
Szabó Kila Margit: Fáradt
Most jól elfáradtam.
Ma sok legyet fogtam.
A pókot, legyet, szeretem,
Levelibékákkal eszem.
Szabó Kila Margit: Daloló
Kis testemmel fán elbújok.
Ha nem vigyázol, rád pottyanok.
Mindig jókedvűen dalolok,
Vidám levelibéka vagyok.
Szabó Kila Margit: Kecses
Az én lábam hosszú és színtelen.
A kecses lábujjam tapad könnyen.
A rokonaim teste kék, meg barna.
Több színű lehet a levelibéka.
Szabó Kila Margit: Vízben
Szeretek a vízben úszkálni.
Gödrökben, árkokban hüsselni.
Ke-ke-ke-ke hangon beszéllek,
Levelibékákról éneklek.
Kondra Katalin: A név kötelez
Az én barátom egy levelibéka,
S állítom ez nem valami tréfa.
Délceg legény a maga nemében,
„Leveli”egy rang a becses nevében.
Kondra Katalin: Neveletlen levelibéka
Egy neveletlen levelibéka
Erős fűszálba kapaszkodva
Átkukucskált a szomszédba,
S majdnem beesett a kútba.
Schvalm Rózsa: Én levelibéka vagyok
Én levelibéka vagyok,
zöld levélről nagyot ugrok.
Ha a gólya erre szállna,
fölugranék a szárnyára.
Schvalm Rózsa: Ha én madár lehetnék
Ha én madár lehetnék,
oly szépen énekelnék.
De csak brekegni tudok,
levelibéka vagyok.
Schvalm Rózsa: Egykor szép királyfi voltam
Egykor szép királyfi voltam,
fehér lovon lovagoltam.
Most levelibéka vagyok,
egy boszorkány elvarázsolt.
Schvalm Rózsa: Mikor az ősz jön
Csak egy szegény levelibéka vagyok,
mikor jön az ősz, én csak szomorkodom.
Mert minden fa szép színes új ruhát kap,
de szegény béka, sosem kaphat újat.
Máté László: A béka álma
Egy kicsinyke béka álma, békalány ki
párja lenne néki. Ám a gólya csőre
koppanása, végzetét jelenti, s érzi
földi léte véget ért, reményt veszítve.
S. Farkas Zsuzsanna: Eső után
Menj ki a kertbe friss zápor után!
Nézz körül, ne félj, keress békát!
Lapul a fű között, nehogy meglásd,
levelibéka kedvesen kacsintgat rád.
S. Farkas Zsuzsanna: Tóparton
Kék tó partján jólesett a séta,
a nádasból rám ugrott egy béka.
Ijedtemben beestem a vízbe,
kis levelibéka nevetve figyelte.
S. Farkas Zsuzsanna: Tudod ki ő?
Zöld a színe, mint levélnek,
szeme guvad, s kissé méla.
Kuruttyol leszálló éjben…
Ha nem tudnád: ő a béka!
Mentovics Éva: Az ínyenc
Béka vagyok – leveli -, ki a hasát szereti.
Várnak rám a levélhegyek, ízes legyet ebédelek.
Jöhet minden, ami repül, mi a tónál elém kerül.
Kedvelem az ínyencséget, partidra is hívj meg, kérlek!
Mentovics Éva: Az időjós
Tudtátok-e, hogy a béka – akkor is, ha leveli –
vízben szeret lubickolni napközben, ha teheti?
„Ke-ke-ke-ke” – szól a kórus. Esőt jósol, azt mondják.
Ha nem akar bőrig ázni, vigyen ernyőt, asszonyság!
Mentovics Éva: Várjatok csak!
Én vagyok a rét vendége, béka nemzet ékessége.
Zöldes gúnyám drága pompa, rátapadok nádra, lombra.
Dongók, pókok, kis legyek – várjatok csak, míg megyek!
Ráérek, a jómód megvár, kedvencem a dongólekvár.
Mentovics Éva: Talán herceg?
– Brekk, brekk – szól a békanóta. – Leszökdelnék rég a tóra,
ha ott, a rét irányába nem jönne egy királylányka.
Ám a szép lány azzal henceg, itt várja egy gazdag herceg.
Csókolj csak meg, hátha mégis deli herceg vagyok én is!
Mentovics Éva: A varázslat ereje
Réges-rég egy gonosz banya átkot szórt a fejére,
zöld békává varázsolta szépségéért cserébe.
Mesebeli idők óta vágyakozik a csókra,
ám egyetlen királylány se kószált erre azóta.
Mentovics Éva: Aki kevély, megjárhatja
– Ke-ke-ke-ke – így a béka (leveliék ivadéka).
– Én vagyok az úr a réten, engedjetek útra kélnem!
Retteg tőlem pók és dongó, nem lehet a gyomrom korgó. –
s átszökellt a langyos vízbe, ám egy gólya nyakon csípte.
Mentovics Éva: Békasors
Tavi nádas rezgő karján apró békák ugráltak,
ám egy gólya arra lépdelt, s fel is csípett úgy hármat…
örvendett, hogy mind a három halványzöldes – leveli.
Buzgón falják majd a kölykök, ezt az összes szereti.
Mentovics Éva: Békaszerenád
– Kutykurutty és brekeke – szól a békanóta.
– Gyere kedves, gyere le a Hold-járta tóra!
Próbáld fel e papucsot, úgy látom ez jó rád!.
Ilyen késő éjszaka nem járnak a gólyák.
Mentovics Éva: Hol lelek egy levelet?
Van itt béka temérdek, békanyelven zenélnek:
– Brekekeke, brekeke, de mély a tó feneke!
Ám egy kicsi leveli kanapéját keresi:
– Úszkáltam már eleget, hol lelek egy levelet?
Mentovics Éva: A rosszhírű vendégek
Odalenn, az Aranyparton – legalábbis úgy mondják –
rengeteg a gólya-vendég, túl nagy már a zsúfoltság.
Minden béka reszket tőlük – kivált, hogyha leveli -,
átszökdel a búvóhelyre amikor csak teheti.
Gősi Vali: Zöldfülűeknek
Mi mozog a fa tövén? Talán moha sétál?
Zöldfülű, ki nem nevet egy nagyot e tréfán!
Azért nő az erdőben a moha és a páfrány:
sátor legyen, s fűtakaró a levelibékán!
Molnár Szilvia: Napimádó
Mért zöld a levelibéka?
Mert faágon van hajléka.
Leveleken tanyázik,
élesen gurgulázik.
Péter Erika: A levelibéka dala
Zöld levelibéka Gregor,
hangja szép lírai tenor,
a Levéláriát fújja,
békakottából tanulja.
A fenti versek itt letölthetők: http://poeta.hu/ingyen/KV06.pdf