Képversikék 07.

FEKETE HATTYÚ

Black Smile: Induló

Hogy hová indult a szép család?
A Hattyú bálba ugye bár?
Fekete hattyú fekete ruhája,
nincs is szebb a társaságba.

Black Smile: Nyáron

Fekete hattyú családját óvja, védi,
kis gyermekeit a napra tereli.
Hogy a nap sugara melegen simogassa,
Szép tollát a szellő finoman cirógassa.

Black Smile: Kikelet

Itt a tavasz, várva vártuk,
Fekete Hattyú családot is végre látjuk.
A tojásokat Napocska már melengette,
Anyuka meg szépen kiköltötte.

Black Smile: Szórakozó hattyúk

Fekete Hattyú gyönyörű felesége,
van már neki hat kicsinykéje.
Altasd el a kicsiket mama,
és menjünk el a hattyú bálba még ma!

Black Smile: Készülő

Anya szoknyája puha, meleg,
oda bújtak a fekete hattyú gyerekek.
Gyertek gyerekek apához,
anyátok már készül a fodrászhoz!

Varga Katalin: Hattyú hűség

Nincs hűségesebb madár a fekete hattyúnál.
Örök hűséget fogad, ha egyszer párra talál.
Szeretetben nevelik fel fehér fiókáikat.
Együtt úszkálva, így töltik el a napjaikat.

Varga Katalin: Illedelmes fiókák

Fekete hattyú pár kecsesen úszik a vízen.
Mellettük hófehér fiókák, oly illedelmesen.
Papától, mamától, ők most jó modort tanulnak.
Na nagyok lesznek, növesztenek fekete tollat.  

Varga Katalin: A büszke szülők

Hófehér tollú, pelyhes, pici hattyúfiókák.
Nézzétek, mennyire figyelik a mamát, papát.
Fekete hattyú lesz belőlük, majd ha felnőnek.
Reménysége, öröme a két büszke szülőnek.

Varga Katalin: A nagy csoda

Hát ez meg hogy lehet, mondjátok el, kérem szépen?
Egy fekete hattyú pár élt nagy szerelemben.
Tojásokból kelt ki a sok kis fehér fióka.
Nézzétek, hogy úszkálnak, ez aztán a csoda.

Kovács Anna: Sakkmatt

Víz tükrében kockás tábla látszik,
Nád tövében hattyúcsapat játszik.
Lépdelnek, majd sakkot, mattot adnak
Feketék a fehér tollúaknak.

Golán Angéla Gabriella (Gambia): Csodálat

A parton fészkelnek a hattyúk.
Őket bámulja hat tyúk,
s gondolja mind magában:
Mit tesznek ezek álruhában?

Szabó Gitta: Fekete hattyú család

Fekete tollú hattyúpár, trombitál a vízpartján,
Sok kicsi, pelyhes fióka, szerteszéjjel szaladgál.
Ha jő a délidő, s a hattyú bébik éhesek,
Hattyú papa ebédre, halat hoz a csőrében.

Mayer Zsó: Kérdés I.

Kicsi hattyú megkérdezi:
Miért vagyok szürke bébi?
Nem leszek szép, ha nagy leszek,
Szépségversenyre hogy’ menjek?

Mayer Zsó: Kérdés II.

Hattyú család tanácskozik,
A túlpartra hogyan úszik? 
Papa hátán vigye kicsi fiát?
Mama úszni tanítsa leányát?

Mayer Zsó: Kérdés III.

Hattyú mama fejét töri,
Családját hogyan eteti?
Kenyér darabkát hoz Pisti,
Begyüket jól tele tömik. 

Schvalm Rózsa: Hattyúk dala

Fekete hattyú pár vidám dalát
kicsike, pelyhes hattyúk hallgatják.
Hegyezve fülüket alig várják,
hogy a hattyúk dalát megtanulják.

Schvalm Rózsa: Nézd csak ott a szép, zöld fűben

Nézd csak ott a szép, zöld fűben, milyen csodás látvány,
egy fekete hattyúcsalád, kék vizű tó partján.
Hattyú mama hat fiókát, szárnya alá várja,
hattyú papa figyelmesen, vigyáz családjára.

Szabó Kila Margit: Fekete hattyú mama

Fekete a tollam,
Piros a csőröm,
Hat kis hattyúmat
Én féltve őrzöm.

Szabó Kila Margit: Van fekete hattyú is

Minden hattyú fehér,
Büszkesége mit sem ér.
A mi tollunk fekete,
Nem virít a sötétbe.

Szabó Kila Margit: Dicsekvő 

Ki látott ilyen szépet?
Piros csőrön szép fehéret?
Trombitálva kiáltok,
Fekete hattyú vagyok.

Szabó Kila Margit: A nevem

Hosszú, kecses a nyakam,
Szénfekete a tollam.
Szép piros csőröm a díszem,
Fekete hattyú a nevem.

Szabó Kila Margit: Úszó

Fekete hattyú úszik,
Kitárja a szárnyait.
Kecses fejét büszkén tartja,
A nádasnak, tónak rabja.

Szabó Kila Margit: Napozó

Napozik a hattyú család,
Ennivalót vajon ki ád?
Hat kis szürke csemete,
Anyja, apja fekete.

Szabó Kila Margit: Halászó

Hosszú nyakam kinyújtom,
Halat, rovart megfogom.
Fekete hattyú jó halász,
Megszerzi a vacsorát.

Gősi Vali: A fekete hattyúk (találós kérdés)

Mintha mesebeli tájról érkeznének éppen:
folyó partján hattyú-család – hat kis csemetével.
Ébennél is feketébb a papa, s mama tolla,
fiacskáik sem fehérek – mi ebben a furcsa?

Szabóné H. Anna: Vízparton

Hattyú papa, hattyú mama
vízparton, a zöld gyepen
kis fiókáit vigyázza,
kik  nézelődnek szelíden.

Szabóné H. Anna: Óvón

Feketeszárnyú  hattyúpár
óvón figyel  a tóparton.
Vigyázzák gyermekeik nyugalmát
a süppedő, smaragdzöld pázsiton.

Szabóné H. Anna: Napozva

Napozik a hattyúcsalád.
Körbe ülik mind a mamát.
A papa is féltőn figyel,
ismerkednek a zöld fűvel.

Szabóné H. Anna: Pihenés közben

Hattyúcsalád pihen kicsit.
Szülők körül pelyhes kicsik.
Vének csőre igen piros.
Fűre lépni másnak tilos.

Szabóné H. Anna: Népes család

Féltő gonddal néz a papa
a sütkérező család köré.
Gyermekeit számlálgatja.
Hat fióka, mind az övé…

Szabóné H. Anna: Békésen

Fénylő, fodros tó partján
feketeszárnyú  hattyúpár
hat kicsivel az oldalán
békére, nyugalomra vár.

Szabóné H. Anna: Őrségben

A családja míg szunyókál,
hattyúpapa éberen áll.
Hosszú nyakán piros csőre.
Féltőn figyel kicsinyére…

Szabóné H. Anna: Napfürdőben

Fekete hattyúk pihennek
a vízparti pázsiton.
Meleg napfényben fürdenek
lágy, puha fűszálakon.

Szabóné H. Anna: Vigyázón

Piros csőrű hattyú koma
népes családját vigyázza.
Azt figyeli hosszú nyakkal,
merre jár fiókák hada.

Szabóné H. Anna: Melegségben

Fekete tollú hattyúpár
fiókáit pihenteti.
Fénykarjával a napsugár
őket lágyan melengeti.

Szabóné H. Anna: Félszegen

Hattyúcsalád pihen éppen
meleg parton, vízközelben.
Ha valaki arra menne,
beugranának a vízbe…

Szabóné H. Anna: Strandon

Fodros víznek száraz partján,
a zöld pázsit selyemstrandján
napozik a hattyúcsalád,
ott pihennek néhány órát.

Kondra Katalin: Hattyúfiókák dala

Egyszer én is megnövök
Hogyha jó sokat eszek,
Pelyhes testem tollra vált
Fekete hattyú leszek.

Kondra Katalin: Miért fekete a hattyú?

Ez már nagyon régen történt:
Nekem is nagyapám mondta,
Kéménybe szorult egy hattyú
Így lett fekete a tolla.

Mentovics Éva: Koromszínű tollak
 
Koromszínű tollak, csuda ékes pompa –
éjfekete hattyúk ballagnak a tóra.
Később, hogyha jobban bizsereg a Nap már,
csapatosan úsznak odalenn, a partnál.


   
Mentovics Éva: Hattyúfiókák a parton
 
Fekete hattyú legelész’ a tónál:
– Egyetek zöldet, csuda zsenge, jó már!
(Köpenyük pelyhes, csupa pihe, bársony.)
– Egyetek zöldet, jaj, csak meg ne ártson!

Mentovics Éva: Tóparti séta
 
Tollakat, pelyhet borzol a szellő,
ott, az a kópé semmirekellő.
Fekete hattyú és a családja

ballag a tónál szép nyarat várva.

Mentovics Éva: Horgászni tanulnak
 
Bizsereg a lábuk, úszni vágyik.
Itt egy pelyhes hattyú, ott egy másik.
Hogyha a begyük majd halra éhes,
megmutatja csőrük, mire képes.

Mentovics Éva: Hol enni ád a tó
 
Éjszínű tollak, fenséges pompa –
fekete hattyú ballag a tóra.
Hogyha a víz már újra feléled,
könnyebben lelnek majd hal-ebédet.

Mentovics Éva: A hattyúcsalád
 
Fekete a hattyú, figyeld csak a tollát,
erős lába szántja majd a patak fodrát.
Pelyhes kis csibéi úszkálják ott körbe,
s nézelődnek csendben lenn, a víztükörbe’.

Mentovics Éva: Úszni tanulnak
 
Fekete hattyú ballag a tónál,
a sok pelyhes csöppség ide-oda kószál
Tereli a vízbe, és majd ma estig
úszni tanítja nézd, valamennyit!

Mentovics Éva: Éjszínű a tolla
 
Éjszínű a tolla, piroslik a csőre,
csibéivel ballag ki, a legelőre.
Nézd, a testük pelyhes, sötétlik a csőrük,
de fekete hattyú válik majd belőlük!

Schvalm Rózsa: Hattyúk tavának, zöld füves partján

Hattyúk tavának, zöld füves partján,
hat kicsi hattyú, a fűben ül némán
hattyúszülőknek, fekete tollán, 
fényesen csillan, arany napsugár.

Schvalm Rózsa: Kékvizű tó partján

Hat kis pelyhes hattyú alszik, kékvizű tó partján,
fekete hattyú pár őrzi, fiókáik álmát.
Álmukban felnőttek, pelyhecskékből tollat szőttek.
Szárnyaikat kiterjesztve messze elröpültek.

Viemann László: Ámult szerelem
 
Mozdulatod ámult szerelem szimfónia,
„Pár—biccentés”, s mint úsztatod fiókáidat.
Vonalad udvarló–zenei litánia,
Díszít hattyú jelenléted mocsárt és tavat.

Viemann László: Élet harmóniája
 
Mutatod az élet harmóniáját nekünk
Hattyú formádnak alkotott kecses váza,
E szépséges csak onnan jöhet, hol Istenünk,
Kétségtelen eredet, mint minden igaza.

Viemann László: Szeretet mozdulat
 
Ámító szeretet mozdulat, tiszta minta,
És például adat művészet, alkotásra,
Szépségét hattyú madárban is fogalmazta,
Világít éltő jósággal harmóniánkra.

Viemann László: Hattyúk tavában
 
Ó kecsesség bája, művészet madár pára,
Ámult szép mozdulat, élet harmóniája.
Kereslek vágyva, ihletem minden mocsárban,
Szépséged talán meglelem, hattyúk tavában.

Kovács Anna: Szerepcsere

Tojást költ ól mélyén kendermagos hat tyúk.
Fölöttük szálldosnak fekete-szín hattyúk.
„Bár lennénk szabadok” – gondolja a hat tyúk.
„Ól mélyén pihennénk” – merengnek a hattyúk.

Péter Erika: Atyafiak

Ámuldozik fenn a varjú:
– Lám csak egy fekete hattyú!
Tolla olyan, mint a korom,
de nem hiszem, hogy rokonom!

A fenti versek itt letölthetők: http://poeta.hu/ingyen/KV07.pdf