GYÍK
Keszy-Harmath Dániel: Két kisfiú beszélgetése a gyíkokról ugrálás közben
– Egyik,
másik.
– Egy gyík
má’ sík!
Molnár Szilvia: Női trükk
Nagyra nőtt a körmöd, látom,
alig férünk el az ágyon.
Ezért kacsóm rád helyezem –
így születhet gyíkszerelem?
Gősi Vali: Napozó gyíkok
Kövek közt két gyík lakik,
megbújnak ott hajnalig.
Napsugár, ha melegít,
gúnyájukat levetik.
Gősi Vali: Gyíkszerelem
Elveszett a gyík ruhája,
mit vegyen fel a gyík-bálba?
Gyíkszerelme vigasztalja:
napsugár sző új ruhát!
Kondra Katalin: Fürge gyík
Hová szaladsz fürge gyík?
A naphoz szaladok,
Mert az árnyék nagyra nőtt
S én majdnem megfagyok.
Kondra Katalin: Süss nap, süss
Süss nap, süss meleget a kőre,
Előjön a gyík, felmelegszik tőle.
Süss nap, süss meleget a földre
Előjön a gyík, sugarad fényére.
Szabóné H. Anna: Pszt!
Várj, menjünk csak csendesen!
Nem fekhetünk éhesen.
Beszéljük meg, gyíkpapa,
mi legyen a vacsora.
Szabóné H. Anna: Legyet lesve
Lassan a testtel, komám!
Az ott az én vacsorám.
Igazi gyíkcsemege
ez a kövér legyecske.
Szabóné H. Anna: A napon
Napozgassunk még egy kicsit,
hisz a nap már melegen virít. –
szól hű párjához gyíkmama,
és kérlelőn marasztalja.
Szabóné H. Anna: Csodálkozva
Bocsáss meg, kérlek, gyík Ödön,
hogy itt napozok a kövön!
A hátad tán azért tarka,
mert lábam leárnyékolta?
Szabóné H. Anna: Intőn
Ne olyan hevesen, barátom,
hisz már a kő szélét súrolom!
Másszál csak beljebb, gyíktestvér,
nehogy óvatlanul lelökjél!
Szabóné H. Anna: Okítva
Tanuld már meg a gyíkleckét!
Csak szép lassan, óvatosan,
el ne röppentsd a legyecskét,
úgy napozhatsz jóllakottan.
Szabóné H. Anna: Szédülten
Adj több helyet, kedves szomszéd!
Megszédültem a kő szélén,
gyíklábam fogódzik beléd.
Tán napszúrást kaphattam én?
Szabóné H. Anna: Tolakodva
– Hogy ne löködjük egymást,
majd én megyek előre!
– Csak utánam, pajtás,
most kaptam új erőre!
Szabóné H. Anna: Lökdösődve
– Ne löködj, már szélrül vagyok!
– Az éhségtől alig látok.
Ott röppennek a szúnyogok,
gyíkbendőmbe ott foghatok…
Szabóné H. Anna: Lehűlve
Hideg a lábad gyík Adél,
ahogy hátamhoz hozzáér.
Tedd a kőre melegedni,
engedj engem felhevülni!
Szabóné H. Anna: Kié a vacsora?
– Melyőnk fürgébb, gyíktestvér?
Azé a légy, ki előbb ér.
– Én vagyok a kicsike,
engedj engem előbbre!
Mayer Zsó: Gyík vacsora
Két gyík a betonon kúszik,
Miért nem inkább tóban úszik?
Nap tűzétől hőgutát kap,
Vacsira lázcsillapítót kap!
Szabó Gitta: Kőtömbökön
Kőtömbökön sütkérezünk,
Fürge-gyík a mi nevünk.
Ha lépteket hallunk,
A résekbe besurranunk.
Szabó Gitta: Keresztszemes minta
Gyíkbőrünkön keresztszemes a minta,
Vagy tán gyöngyökkel van kirakva?
Ügyes kezű kicsi lány hímezhet,
Ily’ szép kiszámolós képeket.
Szabó Gitta: Gyíkfarok
Szép hosszú farkam van, láthatod,
Trükkös részem ez, jó, ha tudod,
Kicsi kezeddel mikor érinted,
Gyíkfarkamat eldobom, s elszelelek.
Golán Angéla Gabriella (Gambia): Gyíkviselet
Patak partján ül a gyík
a hátán egy barna csík,
s azt gondolja magában
bár lenne színes ruhában!
Golán Angéla Gabriella (Gambia): Gyíküdülés
A naptól a gyík nem fél,
patakpartján ott henyél.
s ha valaki zavarja,
elbújik az avarba.
Golán Angéla Gabriella (Gambia): Gyíkgondolatok
Sütkérezni mily remek,
s nézegetni az eget.
ha a bőröm már meleg
gyíkként fogok egy legyet.
Golán Angéla Gabriella (Gambia): Baleset
Felmászott a gyík a fára.
Mókus odújában járva
letörött a farka vége.
Kinő majd a jövő hétre.
Bodó Csiba Gizella: Gyík-páros
Forró kövek, forró homok,
gyíktársammal társalkodok.
szava csendes, nyelve fürge
együtt vagyunk főve, sülve.
Bodó Csiba Gizella: Gyík-hűség
Forró kövek, forró homok,
gyík leánynak udvarolok,
rá sem nézek más hüllőre,
siklok hozzá Küküllőre.
Bodó Csiba Gizella: Napsütésben
Tavasz van már, hála érte,
kijöttek a napsütésre.
Vérük hideg, bőrük tarka,
de meg van még a gyíkok farka.
Bodó Csiba Gizella: Álcázottan
Békés, félénk gyíkok vagyunk,
jó melegben napozgatunk.
Ha zavarnak bújunk alád
kő-sapka, – mozdulatlan faág?
Szabó Kila Margit: Kicsi gyík
Én vagyok a kicsi gyík,
Fürge testem úgy siklik.
Kőhalmokon napozok,
Legyet, tücsköt bekapok.
Szabó Kila Margit: Pislogok
A látásom jó, éles,
Nagy szemeimmel nézek.
Ha akarok pislogok.
Többi gyíknak kacsintok.
Szabó Kila Margit: Hegyesek a karmaink
A gyíklábujjakon
Hegyes karmok vannak.
Az a mászásokon
Segítséget adnak..
Szabó Kila Margit: Hasonítunk a kígyókra
Hasonlítunk a kígyókra.
Csak kisebb a gyíkok farka.
A nyelvem hosszú, és vékony.
Csak én ritkán nyújtogatom.
Szabó Kila Margit: Napozunk
Szeretjük a napfényt,
a sziklás lyukakat.
Gyík társaim a fényben,
órákig is alszanak.
Szabó Kila Margit: Kiáltok
Ha akarok, kiáltok.
Toke-toke! Gyík vagyok!
Ha a párom meghallja,
haza csapkod a farka.
Szabó Kila Margit: Szaladok
Szeretem a szitakötőt, a legyet,
De százlábú és a tücsök is jöhet.
Szaladok is gyorsan a gyík apóhoz,
Futok az édes, kicsi gyíkjaimhoz.
Molnár Szilvia: Költözködés
Többször elmondtam már Jenci,
a Bakonyba kéne menni –
madárfüttyben napoznánk,
gyíkcsaládom láthatnánk.
Molnár Szilvia: Női sirám
Az itteni gyíkélet sivár,
pihennünk a fű közt kijár –
üldögéljünk hárs alatt,
mást lássunk, ne kőfalat.
Varga Katalin: Fürge gyík vagyok
Hüllő vagyok, egy fürge kis gyík, kígyó rokona.
Ugye milyen mutatós bőröm tarka mintája?
Csak lassan közelíts felém, mert én félős vagyok.
Ne akarj megfogni sem, mert akkor elszaladok.
Varga Katalin: Ne félj tőlem
Sokan félnek tőlem,pedig én nem bántok senkit.
Igaz, ha élelmet akarok, nyelvem kanyarít.
De szelíd, félős gyík vagyok, négy lábam fürge.
Nagy szemekkel nézek, kíváncsi gyerekekre.
Mentovics Éva: Gyíkcsel
Szépségemmel nem törődöm,
kifogok az üldözőmön,
gyík létemre – hogyha baj van –
„odavetem” néki farkam.
Mentovics Éva: A büszke rokon
Képzeld kicsim – gyík szavamra –,
rokonom a szalamandra!
Tudd meg, te is, te gyíkgyermek,
ez a titka szép színemnek.
Mentovics Éva: A fürge
Figyeld csak a fürge gyíkot,
az imént ott, aztán itt volt,
úgy suhant el, mint az árnyék…
azt suttogják, párra vár még.
Mentovics Éva: Vadászlesen
– Ugyan mami, hagyd csak, látom;
ott egy légy a szalmaszálon.
Segítened hidd el, nem kell,
levadászom gyíknyelvemmel.
Mentovics Éva: A napimádók
Nincs is ennél nagyobb öröm;
napozunk a forró kövön,
mert a gyíknép (ugye tudod?)
nem csípi a hideg zugot.
Viemann László: Gyík
Gyík, gyík fürge homoki gyík, markold mert kisiklik,
Níz, nézz milyen! A hátán sárga, barnán színezik.
Szép karcsú, lábak fürgék, gerincén meg zöldes csík,
Oldalt s farka színe kobaltkék, fehér has és csikk.
Viemann László: -Csáb-
Gyors voltam gyíkot fogtam fickándozót markoltam,
Bár a ficánkolót nem szorítva, simogattam.
Megnyugodott a kis állat, szembe nézett, -ne bánts,-
Mert nem harapok nekem szúnyog s rovar a -csáb.-
Kamarás Klára: Félénk gyíkocska
Zöld gyíkocska langyos kövön
pihent a nyári csendben..
Csak megzizzent egy falevél,
máris eltűnt ijedten.
A fenti versek itt letölthetők: http://poeta.hu/ingyen/KV10.pdf