VADDISZNÓ
Kovács Anna: Két disznó találkozik
“Hosszú agyar, szőrös vádli,
Nem rózsaszín… Nem is házi?!”
“Fura ez a kövér fickó,
Otthonülős egy vaddisznó?!”
Czégény Nagy Erzsébet: Figyelj kisember!
Hogyha megjelenek, szedd gyorsan a lábad,
vaddisznó vagyok, nem háziállat.
Szeretem az erdőt, és a finom makkot,
de ha vadászt látok, nagyon dühös vagyok.
Czégény Nagy Erzsébet: A szeszélyes veszélyes
Jó erős a sörtém, s hosszú az orrom,
vaddisznóként a földeket túrom.
Találok is benne finom csemegéket,
de meg ne zavarj, mert neked megyek! Érted?
Mayer Zsó: Éhes disznó
a vaddisznó mérgesen néz
elvették tőle ebédjét
makkra bizony hiába vár
kap helyette diós csigát
Gősi Vali: A vaddisznó bánata
Elkóborolt a vaddisznó
csíkos malackája,
mindhiába várja anyja
sörte-vakarásra…
Szabóné Horváth Anna: Mindenevő vagyok
– Bár, makkal álmodom,
bármivel beérem.
Vaddisznó mivoltom
mindenevő, kérem!
Szabóné Horváth Anna: A vaddisznó fülel…
A vaddisznó fülel minden neszre,
aprón reccsenő zajra.
Vadászkoma ha közelébe érne,
léphessen még olajra…
Szabóné Horváth Anna: Ha nem kapok, keresek
– Ha nem kapok eleséget,
feltúrom a gyökereket.
Vaddisznónak akad étek,
ideje meg van, temérdek.
Szabóné Horváth Anna: Lelkesítő vaddisznómama
– Gyertek, csíkos kicsikéim, hogy láthassátok,
hogy keres ennivalót vaddisznómamátok!
Nosza, rajta, csináljátok bátran utánam,
túrjátok a földet, hisz gilisztát találtam!
Szabóné Horváth Anna: Megszelídülve
– Jól esne egy vakargatás,
sörte-tupír, simogatás.
Vaddisznó is szelíd néha,
csak ijesztő a hajléka.
Szabóné Horváth Anna: Eltévedve
– Vaddisznó, tán eltévedtél,
fényes nappal képre mentél?
Éhes lehetsz, szegény pára,
vár a tölgyes uzsonnára.
Gősi Vali: A vaddisznó bánata 2.
Bánatos a vaddisznó, nincsen vacsorája.
Ráadásul kiderült a kölyke turpissága:
Vadász elől menekült az egyik aprósága,
futás közben elszakadt a csíkos, új ruhája.
Szabó Kila Margit: Ki vagyok én?
Tudjátok-e ki vagyok?
Éjszaka én turkálok.
Erdőn, mezőn sétálok,
Vaddisznókkal csatázok.
Szabó Kila Margit: Mindenevők
Vaddisznókkal
Mindent eszünk.
Pockot, vadat,
Ebédelünk.
Szabó Kila Margit: Nem kell mosakodni
Vaddisznónak lenni jó
Mindenütt van ennivaló.
Nem kell soha mosakodni,
Pocsolyába lehet táncolni.
Szabó Kila Margit: Éjszaka
Éjszaka én úgy sétálok,
Kukoricában dúskálok.
Mocsarakban dagonyázok,
Vaddisznóként kiabálok.
Szabó Kila Margit: Jertek ide!
Jertek ide kis röfik!
Édes anyukátok hív.
Hoztam makkot nektek,
Kis vaddisznók nőjetek!
Szabó Kila Margit: Harcos
Vaddisznócska teste csíkos.
Az apja meg szürke, harcos.
Agyarával verekedő hisztis.
Nagy szájával harap, mint egy tigris.
Szabó Kila Margit: Ha röfögök
Ha röfögök, ide gyertek!
Sok ennivalóból egyetek!
Ha jön a puskás ember,
Vaddisznónak mennie kell.
Szabó Kila Margit: Dicsekvő
Úgy-e milyen szép vagyok?
Tüskés szőröm úgy ragyog.
Nézd csak, hát lefényképeztek!
Szép vaddisznónak képzeltek.
Kondra Katalin: Erdőlakó
Hol lakik a vaddisznó?
Ő bizony erdőlakó.
Makkor keres, ez a dolga,
Orrával a földet túrja.
Mentovics Éva: A félelmetes vadkan
Minden tagom remeg, reszket, erdőjáró, maradj veszteg,
vaddisznó fut, csörtet erre! Bolond, aki ölre menne
ilyen testes, izmos kannal, kiről tudjuk, nem egy angyal,
így az ösvényt tartsad szemmel! Az agyara vaskos fegyver.
Mentovics Éva: Makkot rágunk vacsorára
Ha nem tudod, buta maradsz; rokonom a házi malac.
Amíg őket új ól várja, kását falnak uzsonnára,
a mi éltünk kalandtúra. Itt élünk, az avart túrva,
vaddisznóként makkot rágva – reggel, délben, vacsorára.
Mentovics Éva: A divatikon
Kedvesem a Makkos Marcsa, ki a csülkét rakosgatva
oly elegáns, kecses, begyes, részleteznem felesleges…
Vaddisznóvár királylánya. Szép sertéje világmárka
lenne, ha egy csendes este divatgurunk erre lesne.
Mentovics Éva: Az erdőlakók
Erdő mélyén fut a vadkan – nem csörtetett sose halkan.
Vaddisznóként keres, kutat, feltúrva a keresztutat,
mert a gyökér ízes és étek. Tudd, hogy ők nem zsírsertések,
erdőlakók, mint a róka, s vadász les az itt lakókra.
Mentovics Éva: A makkfaló vadcsapat
Vaddisznókat rejt az erdő; árnya alatt sokuk felnő,
s nem parancsra várva (önként) túrják fel az árnyas ösvényt.
Orruk mintha ásó lenne, így megsínyli számos cserje,
meg a mókuscsapat makkja, hogy az erdőt vadkan lakja.
Mentovics Éva: Vadnyomok a hótakarón
Lám, az erdőt vadkan járta, s rátalált a takarmányra,
mert az erdész – lopva, csendbe – délelőtt már odatette.
Vaddisznók, meg foltos őzek, szarvasok is ott időznek,
mikor hó hull lankadatlan, s mindent fed a vattapaplan.
Szabóné Horváth Anna: Hiú vaddisznó
– Jóllakottan nézek körbe.
Szépségemet, hogy bámuljam
– pocsolyában, nem tükörbe’ -,
hogy lássam vaddisznó bájam.
Szabóné Horváth Anna: Felnőttem
– Csíkos ruhám már kinőttem,
vaddisznóvá gömbölyödtem.
Vezér vagyok a kondában,
jót fürdök a dagonyában.
Szabóné Horváth Anna: Származásom
– Röfögök, mert ezt tanultam.
Vaddisznó volt apám, anyám.
Oldalukon makkot túrtam. –
Tőlük a szép sörtebundám.
Szabóné Horváth Anna: A falánk
– A tisztáson csemegézek,
harmatgombát találtam.
Többiek míg ideérnek,
vaddisznómód befaltam.
Szabóné Horváth Anna: Disznóélet
– Sörtebundám sosem tiszta,
befekszem a pocsolyába.
Vaddisznónak ez a dolga,
na meg, hogy a földet túrja.
Szabóné Horváth Anna: Csemegézni jó
– Ennivaló akad bőven,
jön a konda csörtetően.
Vaddisznóraj mindent felfal,
hisz a betevőért él-hal.
Kovács Anna: Borz vagy vaddisznó?
Fekete, és agyara van, a szőre meg torzonborz.
Ki látott már ilyen csodát? Nem lehet ily torz egy borz!
Nem lehet az se torz se borz, egyszerűen vaddisznó.
Megfürdött a pocsolyában, ezért ilyen fullasztó.
Mentovics Éva: A tölgymakk-túrás rejtelmei
Mi vagyunk a vadmalacok, mindegyikőnk arca ragyog.
Lám, a papánk okos állat, makkot túr a sok fiának!
Tölgymakkot, meg gyökeret, és ha végzett, jöhetek,
felfalom, és tanulok; én is túrok, ha tudok.
A fenti versek itt letölthetők: http://poeta.hu/ingyen/KV18.pdf