Képversikék 19.

BIVALY

Czégény Nagy Erzsébet: A lustaság

Kérődzik a méla bivaly,
Tülkös szarván jó nagy csavar.
Nyakig fekszik dagonyába,
Ki sem látszik a lába.

Czégény Nagy Erzsébet: Fürdőzés

Hú, de jó itt heverészni,
Bivalybőröm kiáztatni.
Csak vigyázzak, legyek résen,
El ne kapjon az ellenségem.

Varga Katalin: Csalóka a szarvam

Alig látszom ki a vízből, így hűsölök lomhán.
Bivaly vagyok, jámbor jószág, őshonos a fajtám.
Ne félj tőlem, nem bántalak, csalóka a szarvam.
Elhiheted, életemben senkit sem bántottam.

Varga Katalin: Zord a külsőm

Rólam mondják az emberek, erős, mint a bivaly.
Ha látsz egy lomha állatot, ki a vízben hasal.
Ne tévesszen meg a zord külsőm, nagyon jámbor vagyok.
Hatalmas mellkasomban egy nagy, érző szív dobog.

Bodó Csiba Gizella: Sebaj

Sebaj, sebaj – amint látod –  
vízbe merült a két bivaly.
Sáros lett a nagykabátjuk, 
az anyjuk se ismer rájuk.

Kondra Katalin: Jó ötlet!

A bivaly sárban dagonyáz
megláthatod, ha arra jársz!
Meleg ellen egy pocsolya
az embernek is jó volna.

Kondra Katalin: Sárfürdőzés

Csuda meleg ez a nyár,
de jól esik ez a sár!
Sárfürdőzik a bivaly,
nem lesz ebből semmi baj.

Tatár Judit: A pimasz bivaly

Csupa maszat, csupa sár!
Ki mondta, hogy így csinálj?!
Piszkos lesz a törülköződ!
Bivaly hátrafordul: „Közöd?”

S. Farkas Zsuzsanna: Behemót bivaly

Ne félj tőlem, bár a külsőm kicsit ijesztő!
Kettő szarvam óriási, ég felé törő.
Hatszáz kilós bivaly vagyok, egy nagy behemót,
engedelmes, s gazdáimmal jóindulatú.



S. Farkas Zsuzsanna: Dagonya

Vízibivaly dagonyázik, teste csupa sár.
Álmos, jámbor szemeivel lustán figyel rám.
“Délidőben, nagy melegben, a Nap befűtött.
Így lehet ezt csak kibírni: a víz lehűtött!”

Keszy-Harmath Dániel: Bánatos bivaly

Mondd, kis bivaly,
mi a baj?
M’ért vagy így letörve?
Nem vagy tán betörve?

Szabóné Horváth Anna: Jó a közérzetem

– Jól esik az iszapfürdő.
Bivaly módra lenyűgöző.
Békén hagynak a bogarak,
masszíroznak napsugarak.

 Szabóné Horváth Anna: Melegben

– Ha meleg van, megmártózom.
Bivaly testem azt szereti
– fürdik is a dagonyában -,
ha hűs iszap betemeti.

Szabóné Horváth Anna: Menjünk úszni!

– Bivaly öcsém, ússzunk egyet,
keverjük fel a hűs vizet!
Fénylő tükre úgy csalogat,
iszapozd be jól magadat!

Szabóné Horváth Anna: Mit bámultok?

– Erős vagyok, mint egy bivaly,
de mi ez a harsány zsivaj?
Fényképeztek, s kinevettek,
talán nem is fürödhetek?

Szabóné Horváth Anna: Nyilvántartott sztár vagyok

– No, nem bánom, fényképezzen!
Fülbevalóm is rajt legyen!
Fontos bivaly kap csak ilyet,
ki sztárként munkába siet.

Szabóné Horváth Anna: Elkeseredve

– Bivaly vagyok, nem tagadom.
Iszapolom minden tagom.
Fáj a lábam, fáj a bordám,
itt hagyott a tehéncsordám.

 Szabóné Horváth Anna: Ősi fajta vagyok

– Ősi múltam cipelem
iszaptól fénylő hátamon,
bivalyszarvat fejemen,
kemény patákat lábamon.

Szabóné Horváth Anna: Erős vagyok, mint a bivaly

– Erőtől duzzad a testem,
mégis akad ellenségem.
Szemükben az éhség kopog,
nem látják, hogy bivaly vagyok.

Szabóné Horváth Anna: Fordulj erre!

– Ráérek még néhány képre.
Figyelj te is, bivaly koma,
ha teheted, fordulj erre,
rajt legyen a szarvkorona!

Szabóné Horváth Anna: Most már elég!

– Lusta vagyok megkergetni,
de ajánlom, hagyj pihenni!
Ne incselkedj a bivallyal,
meglocsolhat sáriszappal!

Mentovics Éva: Akár a szekérrel együtt…
 
Bivalyerős ez az állat; vontathat, vagy akár szánthat,
s lehet bármi teher rajta, a bivalyt az ösztön hajtja,
és ha netán vizet érez, rimánkodhatsz istenéhez,
mert hiába nincs biztatva, belegázol az iszapba.

Mentovics Éva: Dagonyázik a bivaly
 
Dagonyázik a bivaly, nincs is másra gondja,
vagy egykedvűn legelész a réteket róva.
Ha mennydörgést hoz a szél, meg is riad párszor,
de nem fut el messzire, ott a villanypásztor.


 
Mentovics Éva: Szomorkodik a bivaly
 
Szomorkodik a bivaly, megint rossz a kedve,
egész nap a süppedős sárban hemperegne.
Ám csak néhány csepp esett tegnap, virradóra,
nem lel máshol vizet sem, csak az itatóba’.


 
Mentovics Éva: A termetes bivaly
 
Nézd a bivalytehenet, sose evett keveset!
Míg a borjak „trappolnak”, addig anyjuk cammog csak,
s komótosan sétálva bukik rá a szénára.
Ez az egyik kedvence – tudja, aki megleste.
 
Mentovics Éva: A fiatal üsző
 
Tavaly kint, a patak mellett borjat láttam – kettőt.
Mindegyikük sokat evett, s lám csak, mára megnőtt.
Az egyikük bivalytehén – üsző vált belőle.
Jövőre tán ő vezeti borját legelőre.

Schvalm Rózsa: Bivalyok vagyunk

Bivalyok vagyunk, erősek vagyunk,
a hullámokkal viaskodunk.
Jókedvünkben vígan lubickolunk,
néha-néha víz alá bukunk.

Schvalm Rózsa: Vihartól sem félünk

Mi a vihartól se félünk,
a széllel, versenyre kélünk.
Hullámok hátára ülünk,
bivaly módjára repülünk.

Szabó Kila Margit: Bivaly vagyok

Bivaly vagyok, amint látod.
Rövid orrommal szaglászom.
Nagy füleim előre állók.
Szarvaim, mint fehér zászlók.

Szabó Kila Margit: Hol fürdők?

Szeretek mocsarakban fürdeni,
A nedves legelőkön legelni.
Ha tele a bendőm, tejet adok.
Bivalytejem, tehéntejnél is jobb.

Szabó Kila Margit: Béget

Bégetni szoktam társaimnak,
Meg a bivaly fiaimnak.
Az én testem szép fekete, izmos,
Ha bántanak, vad vagyok, haragos.

Mentovics Éva: Minden állat vízre vár
 
Mintha ez a bivalycsorda dagonyázni iparkodna,
ám az eső nem esett se sokat se keveset.
Kiszáradt a nagy mocsár, a béka is gyalog jár,
pedig haj, de úszna már. Minden állat vízre vár.

Mentovics Éva: Barátságban a barázdabillegetővel
 
Sarat dagaszt e bivaly, nincs is azzal semmi baj,
mert ha abban hempereg, elűzi a legyeket.
Ám ami még ottmarad, azzal bizony jóllakhat
az apró kis madárka, aki majd megtalálja.

A fenti versek itt letölthetők: http://poeta.hu/ingyen/KV19.pdf