ŐZ
Koncz-Kovács Anna: Ezek a mai fiatalok!
Idős vagyok, nem mai őz,
zavar, ha a suta tegez.
Nagyon merész! Mért nem önöz?
Nem bánja, ha nyíl’ a tegez?
rozetta: az őz
szelíd tekintetű szarvasféle négylábú az őz
otthona az erdő, szőre pöttyös vörheny-barna
elesége sok-sok növényfajta, zuzmó, gomba
a suta és az agancsos bak kicsinye a gida
Varga Katalin: Őzike szemek
Karcsú testű, fürge állat, őzike a neve.
Nagyon félénk, elszalad, riadt most a két szeme.
Megvédi a papája, kisfiát nagyon félti.
Pöttyös hátú sutáját mindenhova kíséri.
Varga Katalin: Erdei őzike
Ni csak ki szalad ott az erdő mélyén, sebesen?
Őzet látok, sete-sutát, eltűnik hirtelen.
Pöttyös hátú kicsi jószág, ne félj tőlem.
Erdei bálba elkísérlek, ezt megígérem.
Bodó Csiba Gizella: Puskát ne hozz!
Szárnyam nincs hát száguldom,
erdő, mező otthonom.
Puskát ne hozz magaddal,
hogy találkozhass őz-bakkal!
Bodó Csiba Gizella: Őz-ugrató
Karcsú testem oly kecses,
erdő, vadon oly becses,
lomb-kunyhó az otthonom,
Őz-suta a barátom.
Bodó Csiba Gizella: Megkeresem páromat
Tavasz után itt az ősz,
elszáguldok, ifjú őz.
Megkeresem páromat,
felépítem sátrunkat!
Mayer Zsó: Sebesült
Őzike vadász elől nyargal
árkot, bokrot átugorva.
Futtában nagyot esik,
kecses lába szilánkosra törik.
Mayer Zsó: Erdei bál
Őzike ide-oda ugrál
erdei állatok báljába siet.
Fürge lábaival táncot jár,
pöttyei béka fejére esnek.
Riba Ildikó: Pöttyös őz
kicsi kecses őzgidám
pöttyöd a bokorban rólad
árulkodik ám,bújj el,
mielőtt a róka rád talál!
M. Simon Katalin: A korán kelő
Derengő fényben éber őz
Lépked gyöngyökön,
Szelíd szemében ébredő
Hajnal tündököl.
M. Simon Katalin: Rejtőzködő őzgida
Avarnak színe rejti
Az éhes őzgidát,
Ne féltsd öt, hisz ebéddel
Várja az édesanyját.
M. Simon Katalin: Tavaszi megújulás
A madár fészkét igazítja,
Apró rügy levelét bontja,
S míg az erdő lombját ölti,
Őz agancsát fényesíti..
M. Simon Katalin: Büszke őzsuta
A suta fiát kényezteti,
Füvecskével etetgeti,
S mikor felnő őzgidája,
Büszke kecses járására.
Dobrosi Andrea: Szökell, pattan
Az erdőben úgy szökellek,
mint a legtöbb őzgyerek,
Kecses vagyok, fitt és üde
velem pattan fának rügye.
Jártó Róza: Őz (1)
Kis őzike, sete-suta,
Ne menj arra, ott egy kutya.
Vizslával jött egy vadász,
Ijesztgetni a sutát.
Jártó Róza: Őz (2)
Ijedt szemű kis baba,
Elhagyta az anyuja.
Dehogy hagyta. Eldugta.
Őzikéjét, így óvta.
Jártó Róza: Őz (3)
Bokor alá rejtette.
Őt ott, nem felejtette.
Vizslát, vadászt elcsalta,
Őz babáját megóvta.
Jártó Róza: Őz (4)
Amint eljött az alkony,
Őz mama visszaoson.
Körbe nyalja sutáját,
Jól megvédte őz-fiát.
Kühne Katalin: Sánta és vak
Anti erdei állatokat mutat a kisfiának.
Este Balázs dicsekszik velük az édesanyjának:
képzeld láttunk apuval ródlit két sántát és vakot.
Apja javít: fiam, az rudli, őzbak és suta volt.
Kühne Katalin: Kecsesen szökell
az őzgida kecsesen szökellve anyja nyomában
figyeli a fehér foltot ami a tomporán van
az messziről világít az alkonyi szürkeségben
így nem téved el követi őt a sűrű cserjésben
Kühne Katalin: Kis pettyes
barna hátán fehér pettyek
gyenge lábán illeg-billeg
a gida nemrég született
de őzmama után siet
A fenti versek itt letölthetők: http://poeta.hu/ingyen/KV37.pdf