Képversikék 43.

SZÜRKEMARHA

Kiss Tamás fotója

Bodó Csiba Gizella: Szürke de nem annyira
 
Szomorkás a szürkemarha,
szarva mint fák széttárt karja,
patáin a rétek nyoma,
legel, baktat ide-oda.

Dobrosi Andrea: Ősön hős

Szégyellős a szürkemarha,
tőgyét ezért eltakarja.
De az Alföld csak őshaza,
ott ad tejet a hős maga. 

rozetta: a szürkemarha bánata

szürkemarha kesereg:
mért ily szürke színem lett,
mért nem vagyok színesebb?!
bú, bú, bú marja a szívemet!

Dobrosi Andrea: Magamról

Én vagyok a szürkemarha,
kinek szürke füle, farka.
De a tejem fehér no lám,
a Hortobágy hálószobám.

Varga Katalin: Honfoglaló szürkemarha

Legrégibb állatunk, Ősapáinkkal érkezett.
Bizony mondom, a Honfoglaláskor már létezett.
Húsa ízletes, híres a szürkemarha nálunk.
Büszkék is lehetünk rá, ismert magyar jószágunk

Varga Katalin: Marha-levél

Tudod, én egy fess, őskori szürkemarha vagyok.
Büszke lehetek a fajtámra, finom  húst is adok.
Társaimmal a réten nagy vidáman  legelészek
Ahol lakom, az a Szürke-marha tehenészet

Riba Ildikó: Marha otthona

szürkemarha jó nagy állat,
ha látod kösd fel az állad,
nagy a szarva, sok tejed ad,
Hanság szíve neki otthont ad.

Mayer Zsó: Szabadban hál

Szürkemarha télen, nyáron
Szabadban hál, néha fázón.
Melegben farkával csapja le a legyet,
Hidegben hóembernek fejével integet.

Kühne Katalin: Marha Barna

milyen nagy marha vagy te is Balogh Barna
behunytad szemedet felszarvazott nejed
oly bárgyún nézel most utána ha eszed
több lett volna itt lehetne veled Marcsa

Kühne Katalin: Elfogyott a lucerna

itt legelészik a szürkemarha-csorda
a pusztán most hideg szelek fújdogálnak
elfogyott a zöld lucerna a határban
jeges eső hull vége a jó világnak

rozetta: a szürkemarha

ősmagyar fajta
a szürkemarha
jó tejet ád és
finom a húsa

A fenti versek itt letölthetők: http://poeta.hu/ingyen/KV43.pdf