Képversikék 63.

SZAMÁR

Kühne Katalin fotója

Varga Katalin: Csacsi beszéd

Csacsi beszéd, monda a szamár mama kisfiának.
Nem vagyunk csökönyösek, ne dőlj be a pletykának.
Négy patánk van, mint a lónak és erősek vagyunk.
Ha kell, mi dolgozunk, egy nagy szekeret is elhúzunk.

Gősi Vali: Szamárháton

Szamár hátán üldögél egy ember,
asszonykája biztatgatja: menjen,
ne a napot lopja szamárháton!
Visszamordul: járjon, aki bolond, lábon!

Gősi Vali: Gondolkodik a szamár

Évek óta gondolkodik a szamár:
a sok gyerek reggelente hova jár?
A hátukon oda-vissza teli táska…
Talán szatócsüzlet nyílt az iskolába’…? 

Gősi Vali: Csacsi marad

Szomorú a vén szamár,
csikójának füle fáj.
Ha nem mehet iskolába,
csacsi marad fiacskája.

Bodó Csiba Gizella: Csacsi

Nicsak Csacsi! – kiáltott Öcsi
mikor meglátta a szamarat.
I-Á, I-Á  válaszolt  Csacsi –
Én láttalak meg hamarabb!

Bodó Csiba Gizella: Kis szürke

Mire felnézek már messzejár
A kedves, szürke kis szamár.
Azt hittem együtt ballagunk,
s egy IÁ-t tőle majd hallhatunk!

Kühne Katalin: Buta szamár

csökönyös vagyok oda megyek ahová akarok
buta szamárként hátamon cipelek nagy súlyokat
törekvő hivatalnokot szamárlétrán haladót
és énrólam nevezték el az ostoba tanulót

Kühne Katalin: Füleim nagyok

füleim nagyok mint Pinoccionak
amikor hazudott tanítójának
nem bánom mert szeretnek a gyerekek
szép nem vagyok de Micimackó kedvel

Dobrosi Andrea: Akar, zavar

Szekér halad, szamár marad,
ha állni kell, persze szalad.
Akarom, akarod, akar,
egy érdekli csak: zűrzavar.

Dobrosi Andrea: Bár fogy…

Szamárnak reggeli vacsi,
nem érti, mi az, hogy csacsi,
nincsen bennem ezért harag,
bár fogy rólam szalmakalap.

Dobrosi Andrea: Valóságosság

Kicsi szürke, négy patával,
makacs állat, na ez rá vall.
Ez a szamár nem csak mese,
van hátulja és eleje.

Dobrosi Andrea: A mi szamarunk

Pacsit nem ad, de iázik,
az ész benne az hiánycikk.
Ez lenne a mi szamarunk,
nem érdekli, mit akarunk.

Dobrosi Andrea: Egyszer vettem…

Egyszer vettem egy szamarat,
de pénztárcám otthon maradt.
Ingyen adták, csak elvigyem,
siettem, azóta pihen.

Dobrosi Andrea: Határtalanul

A lovakkal hasonlatos,
csak ő igen akaratos.
Házi állat biz’ a szamár,
de ha indul, nincsen határ.

A fenti versek itt letölthetők: http://poeta.hu/ingyen/KV63.pdf