Szó-szövő 221.

MEGADOTT SZAVAK:

ROMLOTT, NAPOK, ŐSZI, MÁZOL, MONDATOK, KOPOGNAK, ÁLOM, VÁGY

1.Kutasi Horváth Katalin: Idegenek a küszöbön

Nyomasztó vágyak, fojtott remények üldöznek gyötrő éjszakákon át,
Kopognak egyre, meg nem pihennek, rángatják borús álmom ajtaját.
A valósággal nem nézhetek szembe, romlott világot tükrözne szeme,
Így őszi ködbe burkolózik némán az álmodott táj minden eleme.
Jöhet a derű, mázolhat szivárványt, festhet fényesen ragyogó eget…
A napok telnek, s egyre több a kívül rekedt, türelmetlen idegen.
A másik rám törő fájdalma, sok-sok ki nem mondott szava, sóhaja
Egyre csak nehezíti lelkem, hisz lassacskán felfogom, mi a baja.
Elhallgatott mondatok sorjáznak egyre, toporognak küszöbömön,
Beférkőznek tudatomba, meghasad a lelkem, s felém üvölt a csönd.

2.M. Simon Katalin: Kompozíció kísérlet az őszről

Mázolt színek között a fa hegyén
néhány elfelejtett alma vár,
arcukat megcsípte a dér, s lehet,
a pír leplében romlottak már.

Őszi ég alatt ritkul a lomb,
recseg, ropog a száraz avar,
ismerős fákon kopog egy harkály,
reméli, akad egy jó falat.

Szürkületben a varjú vágya, hogy
jöjjenek újra vidám napok,
álmában a csira fényre vágyik,
mint mélyben szunnyadó mondatok.

3.Kühne Katalin: Csillagfényes éjszakákon

csillagfényes éjszakákon
álmaimban arra vágyom
tűnjenek el ködös napok
felettem a Nap ragyogjon
hazug kifacsart mondatok
helyett a szavak igaza
szól háborúkban meggyötört
lelkünkbe öröm költözött
romlott világunk nyomora
rabság üldöztetés harcok
megszűntek lágy őszi eső
tisztaságot permetező
cseppjei ránk kopogtatnak
testvérként élnek emberek
bennük lángol a szeretet
mázolhat az Úr fényeket
milliók sötét egére
fiaink velünk maradnak
világuk jobb lesz igazabb
híven őrzik az értéket

4.Hajdu Mária: Újra ősz

Szürkét mázol az ősz a kékre,
ködöt lehel a hűvös hajnal,
lomhán ballag a Hold az égre,
fényből szűkölködik a nappal.

Álomba ringató őszi szél,
dúdolva bejár minden zugot.
Régmúlt vágyakról pletykál, mesél,
kilesett mindent, amit tudott.

Avar alatt bújik az élet,
romlik, mint megbénult mondatok.
Teret enged az ősz a télnek,
kopogtatnak a szűkös napok.

5.Dobrosi Andrea: Indián

A belém mázolt őszi rőt,
mint napisten az Olüm-
poszon, rám izzít
egy mondatot,
úgy oson:
Rombold le illúziód,
a nyári vágy azúrkékje
álom, én kopogtatok az
ablakon, vagyis az indiánom.

6.Petres Katalin: Őszi borongós

Romlott gyümölcsök a fák alatt
romlott mondatok őszi vágyakban
elmázolt napok kopognak
ezer pompájú álom
tavaszt idézőn
hiába
kopogtat?!

7.Dobrosi Andrea: Kárörvendő ősz

Álmomba kopogott egy mondat,
mintha vágyam rombolni vágyna,
ősz mázolt sebet, a parázna:
végre téged a nap szorongat.

8.Szeles György: Romlott napok

Romlottnak mázolt őszi napok kopognak,
Álomra vágyó mondatok is ropognak.
Viharfelhőből villám vagdos,
Sas legyek után sosem kapdos,
A gyerekek a TV körül topognak!

9.Riba Ildikó: Súlyos mondatok

jó csöndem ölelj át
ringass szelíden
elromlott napok
őszi mázolmányában
súlyos mondatok
kopognak képzeletemben
álombeli vágyban
hazug gesztusok
holló karmokkal
még belém vájnak
vértől serkenő sebeim
folyton fájnak

10.Kühne Katalin: Csillagfényes éjszakákon

csillagporos éjszakákon
álmaimban arra vágyom
eltűnnek a ködös napok
felettem Merkúr ragyog
hazug kifacsart mondatnak
helyére szavak igaza
szól háborúkban meggyötört
lelkünkbe öröm költözött
romlott világunk nyomora
rabság üldöztetés harcok
megszűntek lágy őszi eső
tisztaságot permetező
bekopogtató mézcseppek
testvérként élnek emberek
bennük lángol a szeretet
mázolhat az Úr fényeket
milliók sötét egére
fiaink velünk maradnak
életük jobb lesz igazabb
híven őrzik az értéket

11.Czégény Nagy Erzsébet: Mázolmány egy papírlapon

Kint beszélget az eső.
Elromlott tegnapok mossák
tisztára ablakomat.
Már kopogtat az ősz,
hiába zárom előtte ajtómat,
beoson. Rámtelepedik.
Súlya nyomja a vállamat.
Álomba menekülök,
markomban szorítom
mázolmányvágyaimat.
Nem engedem kicsorogni.
Várom, hogy megszólítson
a csend, s gondolataim
mondatokká formálódjanak
megsárgult papírlapon.

12.Dittrich Panka: Falak

A falak állnak, a vakolat pereg,
mázolt rá grafitit a romlott jelen.
Azon elmélkedem, mindent megértsek.
Mondatok dühösen, senkit ne sértsek..

Egykor itt szorgos emberek dolgoztak,
ám dolgos vágyaik szertefoszlottan.
Máshol kopogtatnak munkát remélve,
nehéz időkben is jusson kenyérre.

Bezárt rég a gyár, csak törmelék maradt.
Aljában őszi lomb őrzi a nyarat.
Biztos életből úgy válik rémálom,
mi másnak vagyon: üzlet piti áron.

Ám ledőlnek a falak is egy napon,
magával rántva betörten ablakot.
Nem mutatott az sem látható teret,
kutasson magában az emlékezet.

13.Dittrich Panka: kispadon

azt a csókot
tőled kaptam
majd meghaltam
az őszi napban
a kispadon

de már tudom
romlott percek
mit ott felejtsek
de elrejtsem

kopogtatnék
az ajtódon
de nem kellenek
szívszózatok
bók mondatok
a kispadon

a kispadon
én mit mondanék
vágy szenvedély
álom kísért

a kispadon
mit elvittél
te is felejtsd
hogy ha tudod
te is rejtsd el
ha nem tudod
mit sem ér…

felvázoltam
nincs alkalom
elmázoltam
az ajkamon
mi sem ér…

14.Mukli Ágnes: Álmaim

Mondatokká esnek szét a versek,
mint feszület arcára mázolt áhítat,
kopognak vágyva, hogy összeszedjem
apróra tört darabjaikat.

Álommá rakom össze őket,
verslábakon kántálnak új imát,
dicsérnek romlott szeretőket,
keresztre feszített Isten fiát.

Őszi napok éltetik tovább,
repdesnek lebegő sárga levéllel,
vadrózsák pirosló ágbogán
megtelnek áradó reménnyel.

15.Dobrosi Andrea: A lépcsőházban

Napszítta haját
őszre mázolta az idő,
vágyát felhevítette a kinti nap,
még egy mondatra emlékezett,
meg ahogy lábtörlőt súrol a cipő,
kopogásra emel kezet,
de az ajtó frissen mázolt,
a szomszéd néni rászólt,
mint egy rikkancs a századfordulón,
várta, jön a fogság, Babilon,
mit a hang ígért,
a folyosón még látta a fényt,
mintha vonat közeledne,
elvinni az anyókát messze,
valóságosnak tűnt számára
a tegnapi álom,
s mint Bábel tornyát,
lerombolta érzését
a lépcsőkorlát.

16.Jacsó Pál: Tizenhárom őszi nap

Csak tizenhárom őszi nap volt, olyan rövid álom,
mikor a málló-falú bérházakra, vérrel vágyat mázolt.
Ezután de sokáig, csak romlott napok jöttek.
(s az írógépeken halált-hozó mondatok kopogtak)
Százszor is kivégzett gyönyörű Szabadság,
talán nem is tudod, mennyire hiányzol…

Tizenhárom őszi nap, büszke-dicső emlék,
minden ébren kimondott szavad egy álom,
az írógépeken néha már igaz mondatok kopognak,
s talán manapság már tisztábbak az elmék,
(bár ezt még korai a nyitott ablakból kikiabálnom…)

A falakról lekopott már mind a romlott festék,
helyette plazmaképernyőkre a reklám vágyat mázol,
pedig lehet, még sokáig, csak hideg napok jönnek,
(és a betlehemi csillag alatt, még üres a jászol.)
Tudod, az oroszok már rég kimentek,
de a télből maradt nekünk jócskán, gyönyörű Szabadság,
hisz van, hogy még ma is teli spájzban éhezel,
s fűtött szobák falánál, dideregve fázol…

17.Dobosi Valéria: Megrekedve

lassan sötétre mázolódik az ég,
az őszi este a csönddel összefog,
az ember lehajtaná már a fejét
és csócsálna magában egy mondatot,

amiben álmok kopognak halkulón,
szelíden vágyódva egy új nap fele,
hátára fordítva testet s mutatót,
aztán mindent az elmúlás fedne be,

varázsütésre várok szemlehúnyva,
mi felgyújtaná az összes csillagot,
egy édenbeli, önző pillanatra,

mikor minden kínom meghallgattatott,
de romlott lett körül s bennem a világ,
nem a felhők miatt nem látok tovább….

18.Kutasi Horváth Katalin: Vágyak keringője

Ha a vágyak és az álmok
találkozhatnának,
Ha létezésünk főterén
összefuthatnának,
Hol cipőjükkel kopognának
ropva a táncot,
A flaszteren mind megízlelnénk
a boldogságot.

Hogyha nem kergetnénk egymást
fájó mondatokkal,
S lemázolnánk némely szavunk
néha korrektorral,
Az esős őszi napok ragyogóbbá
válnának,
A romlott leánykák is megtisztulást
vágynának.

Az álmok és a vágyak így
átölelnék egymást,
Örömeink helyszínén tán
ígérnének egy s mást,
Cipősarkuk kopogtatva
indulna románcuk,
Összhangba is kerülhetne
mondatuk és táncuk.

Mázolmányok helyett virág
díszeleghetne tán
Az őszi napsütésben a
bérházak oldalán.
Keringőznének a napok,
lágyan suhannának,
S a romlott erkölcsökre így
fittyet hányhatnának…

19.Golán Angéla Gabriella: A bűnös

Egy álomkép vágyakozást vált ki romlott miléted őszi napjaira, bár kétled, hogy bűnbánó mondataid még fehérre moshatják lelked feketére mázolt labirintját mielőtt jönnek..
De már kopognak

20.Golán Angéla Gabriella: Őszi hangulat

Ablakomon kopog a szél
s én itt fekszem a csendben.
Dunnát húz a fűre a dér,
hogy nyugalma lehessen.
 
Tűz duruzsol, füstöt mázol,
az őszi táj egére.
Szívesebben lennék távol,
izzó nappalok hevébe‘…
 
S álom szövi át a vágyat,
elmerengek messze.
Fejem súlyos, lelkem bágyad,
romlott mondatokat vet le.

21.Varga Katalin: Már csak álom

Már csak álom, hogy itt vagy nekem..
Vágyak kínja játszik most velem.
Mintha kopognának szavaid.
Őszi napok sötét hamvain.
Múló mondatokkal meghaltál.
Romlott kínokkal úgy csatáztál.
Bár lemásolhatnám, hogy éltél.

22.Hanyecz István (shf): Őszi haiku

Bús őszi tájon
vacognak a kopasz fák
süvítve fúj szél

őszi rideg Nap
színes avar kavarog
kupacba fújva

elromlott idő
sötét, zord napok jönnek
október végén

egy romlott gyümölcs
dacolva lóg kopasz fán
jó madár falat

a nyár tájképét
természet újra festé
szépre mázolja

Súlyos mondatok
panaszként hangzanak most
rossz álom ébren

Nyári vágyálom
átaludni tél-időt
színes gúnyában

ablaküvegen
sűrűn kopog az eső
szél korbácsolja

őszi sétányon
harkályok kopognak fán
fészket faragnak

23.Lám Etelka: Az álom

Egy szőke hajú leányka jön a kispatak partján
Apró lábaival bizonytalanul lépked a
színes kavicsokkal borított parton.
Hisz az út meredek felfelé nehéz és fárasztó
Alig bírja és én nyújtom karomat…
De mi ez?
Álom vagy valóság?
Felriadok hirtelen az álmomból!
Az órám nincs felhúzva, megállt vagy elromlott?
Kába a fejem, mint aki nem tudja, merre és hol van?
Halk hangok kopognak, zörögnek az
őszi faágak csupasz karjai ráhajolnak
a maszatosra bemázolt ablaküvegemre.
Ijesztő árnyakat vetnek a szobám falára.
Hamisan csengő mondatokegy távoli rádiókészülék
hangfoszlányai bekúsznak a tudatomig
S minden vágyam, hogy a reggeli napfény felébresszen…

24.Zvolenszkiné Jutka: Őszi eső…

Őszi eső kopogtat,
verdesi az ablakom,
mintha kottát olvasna,
dobol és én hallgatom.

A kövér esőcseppek
vágyálom táncot járnak,
majd rituálé után
vidáman eggyé válnak.

Lecsorogva mázolják,
kenik a járda porát,
és tőkén aszalódott
szőlőszemek bársonyát.

Mint a romlott mondatok
egy kurtizán szájából,
eső zuhog naponta
a felhő nagy zsákjából.

A fák is hajladoznak
és levelüket ejtik
most nagy az ő bánatuk,
de tavaszra felejtik.

25.Hanyecz István (shf): Ösziséta

Magányosan, őszi kies tájon
kopasz árva fák hajladoznak
süvítő szele csípős északnak
mélázva andalgom sétányon

borús októberi hűvös napok
kavarog a száraz, színes avar
kupacba összefújva,halomba
riadtan, félve egy gyík surran
 
elromlotta vidám napos nyár
vele elsuhantak a víg emlékek
sötét s zord napok jönnek sorba
kopognak ősznek szeles napjai

romlott gyümölcs kopasz ágon
dacolva lóg csupasz fa csúcsán
éhes madárnak finom falat tán
késő ősznek szűkösebb napjain

a múló nyárnak szép tájképét
természetnek mestere átfesté
sokszínű őszre mázolja a tájat
lecseréli nyár megunt gúnyáját

vádló, súlyos, nehéz mondatok
tőlem panaszként elhangzanak
mert rossz álom, kínos ébredés
letűnt a gyönyörű virágos nyár

elmúlt tovatűnt a nyári vágyálom
s a zord, hideg hosszú telet várom
színes gúnyában vacogva álmodni
jő tavasz, megújhodás, újra elhinni

magányos házaknak ablaküvegén
októberben sűrűn kopog őszi eső
kitartóan a heves szél korbácsolja
nyárnak összes szemetét lemossa

jer vélem szép őszi erdei sétányra
hol harkályok vígan kopognak fán
kukacokat keresnek tán vacsorára
családnak legyen mit adni délután