TE és ÉN 05.

TÉMA: AJÁNDÉK

1, Holéczi Zsuzsa: Karácsonyi készülődés

Ilonka néni:

Ilonka néni nehezen szokott meg az esztergomi apácák által vezetett szociális otthonban – ahová egészségi állapota miatt helyezte el a fia János. Ilona néni már nem maradhatott egyedül, mert ahogy a demenciája erősödött, többször elindult otthonról úgy. hogy útközben elfelejtette, hogy hová is indult – majd később azt is, hogyan fog hazatalálni. Az otthon egy öreg épület első emeletén volt, ahol régi bútorok között, egy barátságos cserépkályha melegénél múlatta napjait: olvasni már nem nagyon tudott, mert a közellátása nagyon megromlott, de a lámpa fényénél még kötögetni, és csendben imádkozni jól lehetett.

Az otthonban megfelelő orvosi ellátásban is volt részük, voltak foglalkozásaik is, ahol lehetett rajzolni és színezni, vagy szalvétát hajtogatni egy napközi számára –és mindig emlékeztették őket a közelgő ünnepekre, sőt mindenkinek megünnepelték a születésnapját is. Amikor a foglalkoztató nővér megemlítette, hogy hamarosan itt a Karácsony, és majd készíteni fognak adventi koszorút a klubszobába, Ilona néninek eszébe ötlött, hogy Karácsonyra mindig szokott ajándékot adni az ő Jánoskájának. Emiatt nagyon elszomorodott, mert amióta itt lakott, nem volt kijárása a városba, és nem is gazdálkodhatott önállóan a nyugdíjával, de aztán este lefekvéskor megkérdezte Ágens nővért, mit tegyen, hogyan tud ő idén ajándékot adni a fiának? A nővér – aki nagyon kedvelte az idős, halk szavú asszonyt – ránézett az előtte álló kosárra, és abban a fonalakra, és azt válaszolta: itt ez a sok szép fonál, majd ő hoz egy kötéskönyvet a néninek és abból kiválasztanak egy mellénynek való mintát. Amennyire szeret kötni, még biztos elkészül vele Karácsonyig.

l

A mellény pár nappal Karácsony előtt elkészült, már csak néhány szép gomb kellett volna az elejére. Ilonka néni este odaállt a szekrényéhez, nézegette mi az, amiről levághatná a gombokat. Végül a szekrény aljában egy táskában megtalálta a fekete kosztümjét és egy ünneplő cipőt – fogalma sem volt róla, hogy már a halála esetére összekészített ruhák is ott lapulnak a szekrényben – így kis gondolkodás után arról vágta le a gombokat, melyeket nagy gonddal a mellényre varrt. Talált a szekrényben egy virágos reklám táskát is, abba belehajtotta, és megelégedetten aludt el: már tudta, lesz mit ajándékoznia egyetlen fiának.

János:

János egy bank kereskedelmi igazgatójaként roppant elfoglalt ember volt – főleg így év végén volt rengeteg teendője: éjszakákba nyúló értekezletek és fióklátogatások, év végi partnertalálkozók és megbeszélések sora követte egymást, szinte csak aludni járt haza. Nem csoda, hogy 35 éves korára nem volt még a családja: a karrierépítés egész embert kívánt! Édesanyját is ritkán tudta csak meglátogatni – emiatt persze érzett némi lelkiismeret furdalást – de titkárnője megnyugtatta: nagyon jó helyet talált a néni számára, ő maga kérdezett utána, amikor a főnöke külföldön volt, hogy szenved-e hiányt valamiben Ilona néni, de megnyugtatták, hogy maximálisan megvan mindene, amire egy idős embernek szüksége lehet..  A titkárnője nagyon sok apró – cseprő teendőt levett a válláról, rendszerint figyelmeztette, ha vásárolnia kellett valamit, vagy virágot küldeni ide vagy oda. Mondta is egyszer a másik régió ügyvezető igazgatója, hogy „ezt a lányt, ezt szívesen elcsábítanám tőled, de tudom, hogy azt nehezebben bocsátanád meg, mintha az értékesítési vezetődet szipkáznám el”.

Most, is, hogy már nagyon közeledett a Karácsony, Mónikának jutott eszébe, hogy a főnöke talán nem is vett ajándékot az édesanyjának – ezért megkérdezte, tud-e esetleg ebben is segíteni? Az igazgató gyorsan kivett a pénztárcájából harmincezer forintot, hogy hálás lenne, ha ebből venne valamit, amire szüksége lehet az anyjának, és egy parfümöt, amit majd a barátnőjének ad szentestén – és már rohant is tovább a vezetői értekezletre. A lány kis ideig gondolkodott, mit is vehetne, majd magából kiindulva arra gondolt, egy nőnek kozmetikumra mindit szüksége van, így aztán találomra kiválasztott egy katalógusból két jó drága parfümöt –és azokat rendelte meg házhozszállítással: egyet ide az irodába, a másikat pedig hírtelen ötlettel a nyugdíjas otthonba.

A főnöknek csak december 23-án jutott eszébe, hogy rákérdezzen, hol az ajándékok? A lány beszámolt, hogy mindkét hölgynek parfümöt vett, és elmondta, hogy Ilonka néniét a futár majd 24-én délelőtt fogja kiszállítani.

János ezt kis sóhajtással vette tudomásul: valójában ő szerette volna átadni az édesanyjának, de azután arra gondolt: jó ez így, annyival is több időt tölthet az ünnepek alatt Anitánál, mert így nem kell Esztergomba kiautóznia. Megköszönte a lánynak a segítséget, megajándékozta őt egy finom pezsgővel, majd megnyugodva kellemes ünnepet kívánt, és hazament.

Ilonka néni:

Ilonka néni értetlenül állt a folyosón, amikor Ildi nővér szólt, hogy jöjjön ki, mert csomagja érkezett. A futár ott állt, kezében a kis csomaggal, és sürgette a nénit, írja alá gyorsan, hogy átvette az ajándékot, mert neki még rengeteg dolga van.

– A fiától jött – mondta a nővér – biztosan sok a dolga, nem fog jönni Karácsonykor!
– Nem jön? – kérdezte a néni kétségbeesve – de hát akkor hogy adom oda én az ajándékomat?
– Várjon, fiam – kiabált a futár után – várjon, hozom a csomagot én is, legalább vigye el neki – mondta és eltipegett a szobája felé.

De mire Ilonka néni visszatért a kis virágos szatyorral, a futár már nem volt sehol. Hiszen nála nem lehet megrendelni csomagfeladást, ő csak kézbesít – mondta a nővérnek és elsietett az újabb címre. Az idős asszony ott állt, kezében a kész mellénnyel, mellyel annyit dolgozott, és szeméből folytak a könnyek. Nem értette ő ezt a rohanó világot, melyben a szeretet csomagküldő szolgálattá silányult.

2, Kutasi Horváth Katalin: Idő – ajándékba

1. Jocó néni

 A lelkem rándul belé, a szívem jajdul össze, ha a karácsonyra gondolok. Jó lenne valahogy túllenni rajta, csak úgy átugrani az egészet. Hogy hogy mondhatok ilyet? Hát csak úgy, ahogy gondolom, őszinte szívemből, fiam. Hogy én csak ne ugráljak? Te csak ne aggódj, nem fogok! Kell a nyavalyának ez az egész tülekedés, képmutatás, kitalálósdi, aztán meg a cserebere… Mennyi felesleges lom van már a szekrények rejtett zugaiban!

 Ja, ha szükség van valamire, azt úgyis megveszi az ember, ha tudja. Ha meg nem tudja, akkor hiába van bármilyen ünnep is… De magyarázhatok én itt, úgyis mindig beadom a derekam, belemegyek én is ebbe az esztelenségbe. Igen, tudom, ott vannak a gyerekek… Persze, miattuk… Tiszta műbalhé az egész. Persze, hogy nem gondolom komolyan, csak eltúlzom a dolgokat! Még az advent közeledtét sem várták meg, mióta megy már a csinnadratta! Kínjukban nem is tudják, miért mennyit kérjenek…

 Igazán kíváncsi vagy, hogy mit szeretnék karácsonyra? Van időd meghallgatni? Mert elsőként időt kérnék neked, hogy ráérj érdemben beszélgetni velem. Tényleg ráérsz most? Hát akkor figyelj: egészséget szeretnék leginkább. Új lábat, mert alig tudom csúsztatni, főleg ezt, recseg-roppan, nyilall a térdem, feldagad, feszül a lábfejem. Igen, mind a kettő. Egyben van a lábszárammal. Tessék! Hol a bokám? Á, a vízhajtó nem segít már ezen! Aztán jó lenne egy új nyakcsigolya, hogy megtartsa a fejem. Már nehezemre esik ez is. Igen, kitámasztom, ha tudom. De akkor hogy porszívózzak például? Nem komolytalankodok. Ki csinálja meg helyettem? Eltaláltad, új kéz is kellene. Ezek itt erőtlenek, gyengék. Abszolút nem tudok fogni… Jól van, nem folytatom. Nem szeretnék semmit. Csak… nézz majd ránk, hogy megvagyunk-e még apáddal. Az unokákat is hozd! Ők… ti… mégis mit szeretnétek karácsonyra?

2. Zsolti

Nyakunkon a karácsony! És sajna egyre nehezebb szót érteni az anyámmal. Hiába, öregszik. Még jó, hogy végül megkérdezte, minek örülnénk… Dehogynem szereti az unokáit! És előbb-utóbb mindig megveszi, amire szükségük van. Most is. Hogy akkor mi a baj? Semmi! Elege van abból, hogy még a csapból is a karácsony folyik, pedig még mindig egy teljes hónap van hátra… Belefáradt már a hétköznapokba is, hát még az ünnepekbe! Itt fáj, ott fáj, nem tudtam kiszedni belőle, ők minek vennék hasznát.

Hogy akkor mi a csudát vegyünk nekik? Azt hiszem, nincs szükségük semmire, csak hogy láthassanak minket, szóljunk néhány jó szót hozzájuk. Majd nézünk valamit a szekrények alján… Viszont semmibe nem kerül egy kicsit úgy igazgatni a napjainkat, hogy ők is beleférjenek, csak egy kis emberség kérdése…

Végül is van még idő addig, hátha meglátok, meghallok, megérzek valamit. Néhányszor elnézek addig is hozzájuk, mégiscsak a szüleim! Ki tudja, meddig tehetem még meg? Nem baj, ha apám is kipakol a nyavalyáiról, és szerintem a te szüleid is örülnének, ha akár egyedül, akár közösen – ha lehet, unokákkal – többször mennél… Bármilyen apró segítséggel komoly hasznukra tudnánk lenni, az biztos!

3,  Mayer Zsó: Karácsonyi készülődés

1.Szülők és gyermekeik

Meghitt gondolatok költöztek fejébe, régmúlt karácsonyok emlékképei tobzódtak benne. Anyja cipőjének kopogása fagyos téli hajnalokon, rorátéra sietett a templomba, sokszor kísérőül szegődött mellé, féltve anyját a kóbor kutyáktól. Cserépkályhában pattogott a fa, vörös lángok nyaldosták falát. Esténként az adventi koszorú köré telepedett a család, karácsonyi énekeket énekeltek, imát mormoltak. Várták Kisjézuska születését. Fahéj, vanília illat lengte be a házat,sütemény készült karácsonyra A kis és nagyobbacska gyerkőcök egymás között suttogva találgatták, vajon milyen ajándék lesz a karácsonyfa alatt.

Megszólalt a legkisebb: – én olyan pacit szeretnék, aki száguld velem hegyen- völgyön át, meg sem áll a Kerek erdőig, mint a mesében.

Én – fordult felé kislány nővére, olyan gyönyörű babát szeretnék, mint Hófehérke,  szép fehér ruhája legyen és fekete haja. Ha piszkos lesz a ruhája, majd kimosom, ezért kérek hozzá rózsaszínűt is, ne fázzon meg, mert most télen nagyon hideg van. És, ha sírnak a törpék, mert nem találják otthon – szólalt meg a testvére? – Majd akkor kiabálok nekik, tegyék a csákányaikat a helyükre, s jöjjenek el ide hozzánk. Lesz itt nálunk finom vacsora, mézeskalács, cukorka és előveszem a mesekönyvemet, közösen megnézzük benne a szép képeket. Anyukám olvas nekünk mesét belőle, ábrándozott a kislány. Iskolás testvérük figyelmeztette a kislányt és kisfiút: – az angyalok hallják ám miről beszélgetnek, mert esténként szárnyaikkal elsuhannak házunk ablaka alatt, figyelik, hogy jó, vagy rossz gyerekek laknak-e itt? Ettől teszik függővé, hogy milyen ajándékot kapjanak a gyerekek Kisjézuskától. Szüleik bólogattak, bizony így van.

Neked mit hozzon a Jézuska? – kérdezte nagyfiát az édesapa.

Én szeretném, ha idevarázsolná a karácsonyfa mellé nagypapát és nagymamát, így együtt ünnepelhetnénk a karácsonyt szeretetben, boldogságban.

Az édesanya arcán könnyei barázdát szántottak.

Az édesapa is nagyon várta az ünnepet. Ilyenkor decemberben, karácsony előtt levágták az év közben hízlalt kocát. Kisgyerekei korán keltek, hogy e nem szokványos napon megfoghassák a jószág farkát, Jó játéknak bizonyult. Miután ketté hasította a sertést a böllér, rendfára akasztotta, s kiszedte a belsőséget. A koca hólyagját kiszedte belőle, az apa kezébe nyomta, ő kitisztította és felfújta, egy szegre akasztotta, hogy nyárig kiszáradhasson, majd jót focizhassanak vele gyerekei. A gyerkőcök hemperegtek a friss havon, közben hóembert is építettek: nagy répa orral, szén szemmel és seprű kézzel. Fazék kalapját édesapjuk a hóember fejére tette. Vacsorára friss hurka, kolbász várta őket, s természetesen az elmaradhatatlan mézespuszedli, mézeskalács, forró tea sok citrommal. A férfiak tüzes borral öblögették torkukat evés közben, asszonyaik mosogattak, rendet raktak mindenütt. A kicsik ágyba bújtak, közben tanakodtak egymás között, vajon megkapják-e az áhított ajándékokat Kisjézuskától?

Édesanyjuk hallotta suttogásukat, szívét szeretet, boldogság járta át. Már, csak nekem hozhatna egészséget Kisjézuska! Sóhaját talán meghallják az angyalok – remélte.

Félrevonulva férjével együtt imádkoztak az asszony gyógyulásáért, s hittek Kisjézuska ajándékában.

2. Készülődés a szent ünnepre

Karácsonyra készült a család apraja, nagyja. A levegőben érződött az ünnep hangulata. Illatgyertyák borították be a házat. Mézes sütemények készültek. Megvásárolták a szokásos kacsát a piacon, ami majd az ünnepi asztalra kerül, a hatalmas ezüst fenyőfát, rá csillogó díszeket, lampionokat. Fényfűzérek villogtak az ablakban, díszitették a kertet, jelezvén az ünnep hangulatát.

Ajndékok sokaságát szerezték be: legót, barbi babát, levegőben szálló elemmel működő helikoptert. Sokféle játékot, melyet a televízióban reklámoztak. Az ár nem volt mérvadó, minél drágább, annál szuperebb lehet – gondolták.a kisgyerekek elejtettek ugyan egy pár kívánságot karácsonyra, de a szülők jobbnak látták, ha ők döntenek, elvégre pénztárcájuk megengedi a költekezést.

Nagyfiúk egy ifjúsági regény triológiát kért, melyre, már régóta fájt a szíve, és egy fotóalbumot, melybe szeretett nagyszülei megsárgult fotóit szerette volna összeszedni.

A szülők is megvásárolták egymásnak ajándékaikat, sokat forgólódva egy ékszer üzlet körül.

Szent estére minden a helyére került, elkészültek az inycsiklandozó ételek, mindenki ünneplőbe öltözött. Kigyúlt a pompás fán a csillag. Köré gyűlt a család, mint ahogyan tavaly is, de az édesanya helyett, már a csinos, fiatal nevelő anya csizmájának kopogása törte meg a meghitt ünnepet, s tálalta fel az ünnepi ételek sokaságát.

Édesanya az égből tekintett imádott gyermekei arcára, s kérte Kisjézuska áldását reájuk.

Édesapa és új felesége, látva a gyerekek örömét ajándékaikban nézték a csillogó fenyőfát.

A nagyfiú és édesanyja tekintete szomorúan találkozott e meghitt ünnepen.

4, Varga Katalin: Örömet szerezni

A kislány

Három éves múltam s vártam a Karácsonyt. Az oviban Szent- estére dalokat tanultunk. Saját készítésű, apró ajándékokat.csináltunk.
Anya éppen a tésztát sodorta ki, segítettem neki a szaggatásban. Apró, kedves kis figurák sültek, szépen, sorban a sütőben..
A szobába nem szabadott bemenni- Édesapám és nagymamám izgatott
hangja hallatszott ki .
Meg titokzatos papírzörgés.
Karácsonyi ének szólt a rádióban.
A mézeskalács illatával, sülő hús illata keveredett.
Kint eleredt a hó is.
Jó volt a meleg lalásban készülődni. Nagyon izgatott lettem. Anya segített felvenni az ünneplő ruhámat.
Ő is felöltözött. Bement a szobába. Suttogtak csak, nevetgélés hallatszott.
Aztán megszólalt a kis csengő is. Jelezve, minden készen áll az ünnepllésre.
Belépve elkápráztatott a fenyőfa ágain ragyogó sok gyertya.
A csillagszórók illata összekveredett a fenyőfa illatával.
Színes csomagok lapultak a fa alatt. Néztem volna őket, de előbb énekelni kellett.
Mennyből az angyal.
Aztán jött az ajándékozás öröme.
Izgatottan bontogattuk a sok, színes csomagot.
Először egy mesekönyv került a kezembe.
Aztán egy elég nagy csomagra lettem figyelmes.
De mielőtt kibonthattam vola, Apa egy apró babakocsit tolt be a szobába. Nikkelezésén megcsillantak a gyertyák fényei.
Vajon kit fogok tologatni benne? Kérdezték tőlem, Anya, Apa, nagyi.
A nagy csomagból egy barna mackó került elő.
Magamhoz szorítottam, eleredtek a künnyeim az örömtől.
Csak annyi kérdeztem : Ez az enyém ?

Az Anya

A Karácsonynak mindíg varázsa van. Gondoltam. Mézeskalács figurákat szaggattunk kicsi lányommal. Nagyon izgatott volt, ő is régóta készült már a mai napra.
Bent a szobában férjem, s anyósom diszítették a karácsonyfát.
Lányom kíváncsian tekintgetett a szoba felé.
Megsültek a mézeskalács figurák. Betettem a húst is sütőbe. Kellemes illatok voltak a konyhában.
Kint már sötétedett, s eleredt a hó is.
Gyorsan felöltöztünk. Aranyos volt a kislányom az ünnrplő ruhájában.
Kipirult arccal szaladt be a nagy szobába, a kis csengő hangjára.
A Mennyből az angyalt is elénekelte. De szeme az ajándékokat fürkészte
Az apró babakocsit már nem tudtuk becsomagolni. Férjem tota be .a szobába, titokzatos mosollyal.
Vajon kit fog tologatni benne ? kérdeztük az izgatott kislányunkat.
Azt az örömet, amikor meglátta a barna mackót.
Könnyes volt a két szeme, s megkérdezte . Ez az enyém ?
Csak egy kisgyerek tud ilyen őszintén örólni az ajándéknak.
S. ez a barna mackó örök társa maradt évtizedekig.
Annak a régi Karácsonynak az emléke örökre megmaradt bennem