TÉMA: BULIMIA
1, Kutasi Horváth Katalin: Szóbulimia
Egyre csak falom a leírt szavakat. Az elhangzottakat kevésbé, azokat inkább elidegenítem magamtól. Valahogy nem a gyomromnak, nem az ízlésemnek, nem a lelkemnek valók. Rohamszerűen, szinte váratlanul tör rám viszont az olvasási vágy. Mintha hirtelen éheznék meg. Beindul a fékezhetetlen inger, betegesen elkap a hév, s azonnal falnom kell.
Ilyenkor ki kell kapcsolnom a külvilágot valahogy, türelmetlenül keresem hát a lehetőséget, hogy magamra maradhassak, akár csak szimbolikusan is, s habzsoljam végre a számomra oly fontos lelki táplálékot, a választékos, igényesen megformált szavakat. Mintha régóta éheznék rá, s amolyan elvonási tünet lenne, kívánom a kárpótlást, s jaj annak, aki ilyenkor az utamba áll! Persze próbálom titkolni visszafojthatatlan vágyam, mert bizony nem túl korszerű, nem is túlságosan illő, sőt azt hiszem, elavulttá váló szükséglet ez, de érzem: kitör rajtam a bennem megaludt indulat, ha nem jutok az adagomhoz. A belső kényszer éppoly nagyúr, mint maga az egyre türelmetlenebbül jelentkező szükséglet. A mindennapi környezetében meg nem értett lélek falánksága ez… Mértéktelenül kanalazom a finomságokat, figyelem közben a lelki rezdüléseket, elismerem, alaposan ki vagyok éhezve a választékos, érzelemdús kifejezésekre. Még az idejétmúltnak titulált lelki fröccsökkel is szívesen leöblítem őket. De jaj! Túlcsordul bennem a szép szó lassan… Vigyázni kell, mert sok lesz a jóból, az értékesből, és végül szétfeszül a bensőm.
Muszáj kiadnom magamból! Lejjebb kell nyúlnom. Fel kell szabadítanom, ami bennem munkál. Ki kell írnom magamból, ami felhalmozódott bennem. Nem maradhat ott sem az, amit láttam, tapasztaltam, sem az, amit olvastam, sem az, amit közben felfedeztem, amit megértettem, és amire jutottam. Eltelít, puffaszt mindez, s a végén még megpukkadok! Könnyítenem kell magamon. Árad a lélek, föltolul a sok-sok szó… Írok.
2.
Jó vicc! Azt mondja, nincs ideje írni. És mit látok? A sokadik kötete jelenik meg. Alig van itthon, de ha mégis, akkor csak körmöl vagy pötyög. Folyton ír. Állandóan elzárkózik a maga kis világába, hozzá se lehet nagyon szólni. Órákig elvan úgy, hogy felém se néz, élek-e vagy halok-e, nem eszik, nem iszik, ki sem mozdul a kuckójából.
A csuda mindenségit! Hogy tud ennyi minden kijönni a fejiből? Honnan szedi ezt a sok mindent? Ez valami kórság? Csak úgy ontja magából a szavakat! Megállíthatatlanul. Ha nem ír, akkor meg olvas. A változatosság kedvéért… Gyűlnek a könyvek a polcokon, szaporodnak a könyvesszekrények, és az ágyneműtartóban, a szárítóban, sőt lényegében már mindenhol könyv van. Ha meg nem könyvet tart a kezében, akkor a monitort stíröli. Falja a szövegeket, és nem fekszi meg a gyomrát az a sok betű! Bár többször bevallotta: émelyeg, szédeleg. Hiába mondom, hogy kevesebbet üljön a gép előtt, meg hogy vigyázzon a szemére… Mintha csak nagy ritkán jutna olvasmányhoz, mintha ki lenne éheztetve, mintha nem olvasott volna mindig is rengeteget!
Hát ezért fáj olyan sokat a feje! Nem nehéz kitalálni. Nincs is rajta mit csodálkozni, nem kell ehhez idegorvos. Hisz zsong a feje a sok betűtől! Nem ismer határt. És mégis hova vezet ez? Ki kéne kapcsolnia néha. A gépet is, és magát is.
2, Dobó Georgina: Valóban betegség?
(Én)
Azt gondolná az ember, egyszerűen csak éhes. De amikor felébredek, mindig falni kell. Enni reggel, délben és este nem elég, ha idő van, én mindig szeretnék. Ciki ha látják, hisz úgysem hinnék el, hogy ez az evési kényszer egy valós betegség.
(Te)
Már megint eszel, nem hiszem el, ez lehetetlenség! Reggeltől estig a hűtőt, s a kamrát kémleled, zabálsz, míg lehet. Csodálkozol, hogy ilyen kövéren nem kellesz senkinek?!
3, Bihary Zsoltné: Majdnem bulimia
Kész
Még öt mondat
Az ebéd
Még tíz perc
Most meleg
Jó forró ?
Nem hallottad ?
WC- n vagyok
Kihűl
Kezet kell mosnom
Ízlik?
(Alaposan elsózott, de „ Aki szeret egy embert, az megeszi a főztjét akkor is, ha odakozmált. „ Imádja ezt az Ancsel Éva idézetet. )
Finom
Ugye nagyon jó ?
Igen
Vegyél még !
A rizibiziből… tényleg nagyon gusztusos
A sárgarépát nyersen vágtam apróra
És egy kevés krumplipürét
Még ? Van bőven
(Igen. Három napra és öt személyre való. A fiúk 25 éve kirepültek )
Rántott gombát
Fél szelet rántott húst
Rántott karfiolt
Akkor egy kis majonézt
A csípős almapaprikát direkt neked vettem
(Tele szájjal… bajszán minden étkezéskor ott billegő valamilyen ételdarabkával…)
Holnap rakott kelt készítek
(Az asszony bár 25 év alatt már megszokhatta volna, ezúttal is dermedten nézi a férfi háta mögül elővarázsolt FEHÉR káposzta fejet. És ismét, sokadszor, elfogja a mások számára alig érthető émelygő hányinger. )
rám
figyelj
ha szeretsz
nekem kevés
a libatömés
4, Klotz Mária Boltkórosság
1.
Jaj, de trendi vagy! – állapítottam meg.
Hú, ilyen menő ruci nekem is kell! – kiáltottam.
Hol vetted? – kérdeztem.
A Marks & Spencer-ben – felelte büszkén Orsi.
Amikor a barátnőm belépett a terembe, elállt a lélegzetem. Úgy állt rajta az új ruhája, hogy azt még egy manöken is megirigyelhetné. Csodálatos zöld, selymes anyagból varrták és olyan sikkesen állt rajta, hogy elfogott a vágy, ilyen nekem is kell. És a cipője? Az valami fantasztikus! Magas, vékony sarokkal, kicsit hegyes orral, a maga bársonyos feketeségében, egyszerűen szenzációs. Ilyenre is szükségem van! A sárga lakk táskája? Nahát azzal a nagy fekete csattal, azt hiszem lenyűgözött. Na meg a kiegészítők! Olyan nyaklánc nélkül nem mutat a gyönyörű ruha. Gyöngyei csakúgy csillognak! Feltétlenül hozzá tartozik. Arra is vágyódom. És a karkötő hozzá! – naná, hogy az enyém lesz.
Másnap délelőtt elindultam vásárolni. Beléptem a csillogó-villogó üzletbe és már ki is szúrtam a csodálatos rucit. Abból kérek egy 44-es méretet, szóltam az eladónak. Nem is kellett odajönnie, már meg is találtam és vittem egyenesen a próbafülkébe.
Hú, de jól áll – állapítottam meg. Csakúgy feszül! És milyen csini rajta az a csavar! A színe meg egyszerűen pompás, jól illik a hajamhoz és a szememhez!
Teljes mámorban és megelégedéssel indultam a pénztárhoz, ahol pikk-pakk kifizettem a nem kevés forintot és már indultam is tovább a cipőboltba, hogy megvegyem a kiszemelt lábbelit, a táskával együtt. Találtam is ugyanolyan feketét, mint ami tegnap Orsin volt. Szuperül állt, meg is vásároltam egy 39-es méretűt. A lakktáskát is kifizettem és már két hatalmas papírzacskóval a kezemben repdestem az örömtől, hogy enyém minden, amit akartam.
Éppen a mellette levő kis üzletben találtam rá a gyöngynyakláncra és a karkötőre. Természetesen megvettem azokat is, mert hát azok is hozzátartoznak az őszi szerelésemhez.
Hazafelé menet szinte szárnyaltam a boldogságtól, hogy na most aztán hú de jól fogok kinézni. Otthon fel is próbáltam mindent és a férjem elé állva megkérdeztem:
Na, milyen vagyok?
Ő csak annyit mondott. Nincs még elég rongyod?
2.
Képzeld, óriási leértékelés van a C&A-ban! Az ötven százaléknak a feléért lehet vásárolni. Biztos, hogy ma bemegyek és feltöltöm a már elavult ruhatáramat – újságoltam a férjemnek, aki éppen forró kávéját kortyolgatta.
Na ne! – válaszolta. Annyi rongyod van, hogy már nem tudod hova tenni.
Egyből felment a pumpám és csak annyit mondtam: Azért is vásárolni megyek!
Erre kitört belőle: Minek? Szükséged van valamire? Mindenből nem egy, hanem több darabod van. Van számos kabátod, számtalan szoknyád, megszámlálhatatlan felsőd, egy csomó egyberuhád! Minek még egy kacattal több?
– Szomorúan hallgattam, de belül pipa voltam, hogy mi a fenének szól bele már megint a dolgaimba.
– Igazad van, de most annyira olcsó minden! – tettem hozzá. És már mindenem elavult.
Ha már ott vagy, nemcsak egy darabot fogsz vásárolni, hanem mert olcsó, sokat. Majd jössz haza jól felpakolva. Különben is vége van a nyárnak, már nem kellenek a nyári cuccok. A pénzről nem is beszélve, csak szórod! Gondolkozz!
– Ahogy befejezte a mondandóját, elgondolkoztam, nincs-e igaza. Tudtam, hogy de igen, ennek ellenére mégis űzött a vásárlási vágy, hogy induljak, próbáljak, vegyek. Felmentem a hálószobába, hogy szétnézzek a ruhásszekrényemben, hátha mégis szükségem van valamire. Megdöbbenve láttam, hogy alig lehet már becsukni az ajtaját, annyi gönc roskadozik benne.
Na, szép! – gondoltam. Hova fogom pakolni a cucokkat, amiket ma veszek? – járt át a gondolat. Nem fér el már semmi. És különben is, még mindenem divatos, mutatós.
Lejöttem a nappaliba és fájdalommal átitatva, de mégis beláttam, nem kell semmi olyan ruhadarab, ami miatt egy csomó pénzt kidobnék.
– Mégsem megyek sehova! – közöltem férjemmel. De akkor elviszel valahova kirándulni. Ma szombat van, ráérünk.
– Az jó ötlet! – tette hozzá és már készülődtünk is a nyárvégi kiruccanásra.
5, Sági Klári: Rossz reklám
Már számtalanszor kértelek, hogy ne gyere be az edző terembe, ha ilyen állapotban vagy. Emlékezz már, milyen nehezen hoztuk össze, mennyi pénzbe, utána járásba, idegeskedésbe került mindent elrendezni, megoldani. Most, amikor már végre beindul az üzlet, amikor lassan telt házzal üzemelünk, jössz te és a bajaiddal lerombolsz mindent. Nem vagy jó reklám. Mit szólnak az idejáró sportos, erős férfiak és főleg a nők, ha meglátnak téged? Még elmaradnak. Jogosan gondolhatják, hogy milyen edző az olyan, aki a saját fiatal feleségét sem tudja megfelelő formába hozni. Az vajon mit kezd az idegenekkel?
Tudom, hogy bajod van, hiába titkolod. Egyszer hízol, aztán hirtelen lefogysz. Hallom ám, amikor öklendezel, kínlódsz a fürdőszobában. Észreveszem, hogy titokban kiosonsz még éjjel is a konyhába, nyitogatod a hűtő ajtaját, aztán meg perceket töltesz a fürdőszobában. Egy ideig azt hittem babát várunk, de látom, hogy ez egészen más. Nincs szükség erre, kérlek, menj orvoshoz. Hidd el, szeretlek, akár kövér vagy, akár sovány, de egészséges asszonyt akarok. Pszichológusra van szükséged. Nagyon megviselt az üzlet beindítása, meg a sok munka, értem én. Nem edzettél, feladtad a sportos életed, most meg kétségbeesetten menekülsz a bulimiába, mert az a bajod, tudom, ez már kóros és káros. Segítek, veled és melletted állok, elkísérlek mindenhová, csak szánd rá magad. Meglátod, közös erővel legyőzzük, sokaknak sikerült és nagyon jók az esélyek a gyógyulásra.
Bulimia? Mit nem gondol rólam az én jó férjem? Eszem ágában sincs, nem is tudom, honnan szedi. Én csak jól akarok kinézni. Újra karcsú, na, jó, karcsúbb szeretnék lenni, hogy a híres edző úr büszke lehessen a feleségére. Kénytelen vagyok vigyázni magamra, mert annyi gyönyörű, kisportolt, vagány és csábító nő jár a szalonba, hogy kezdek féltékeny lenni. Mit csináljak, egy kicsit híztam, vissza kell fogynom. Azt vágja a fejemhez folyton, hogy így rossz reklám vagyok, tehát lépnem kell. Szereztem egy illegális fogyasztó szert, valami rossz ízű folyadékot nyeldesek evés után, s sajnos azonnal rosszul leszek tőle. Mondták, hogy vigyázzak, mert hányingert okoz, de így legalább nem rakódik le az étel, amit megeszek. Igaz, utána rögtön éhes leszek, valamit falnom kell azonnal, így kezdődik minden újra. Lehet, hogy ártok magamnak, menjek inkább orvoshoz? Igaza lehet a páromnak, hogy kezdjek ismét sportolni, de semmi erőm nincs, fáradt és kimerült vagyok, meg folyton ennék, de azt nem lehet büntelenül… De, akkor sem adom fel, s nem vagyok bulimiás. Vagy mégis?
6, Varga Katalin : Soha többé bulimia
Laura
Megszakad a szívem . Ma kigúnyolt a legjobbnak hitt barátnőm . Azt mondta , nézzek tükörbe . Gusztustalanul kövér vagyok . Tévedek , ha azt hiszem, tetszem így a páromnak .
Kérdeztem , ezt tőle tudod ? Azt mondta nem . De akkor a párom csak egy szélhámos , ha így is tetszem neki .
Megkértem , most távozzon . Csak , amikor elment , akkor kezdtem el sírni .
Odaálltam a tükör elé . Valóban nem állnak ki a csontjaim. De a párom még sosem mondta, hogy kövér lennék.
Másnap mégis kemény koplalásba kezdtem . teltek a hónapok, lefogytam vagy húsz kilót. De egyre többször voltam rosszul. Aztán egyik reggel , ahogy felálltam, s odaálltam a tükör elé, elszörnyedtem. Mint egy zombi , úgy néztem ki .
Hirtelen megszédültem, s elájultam.
Egy kórházi ágyon tértem magamhoz. Párom a kezemet fogta, s nagyon aggódott értem. . Feltűnt neki is, hogy nem látja mostanában Évát. De ezt a koplalást sürgősen hagyjam abba.
Így lett. Hízókúra, Fittness – terem. S . fél év múlva egy telt, de nem kövér nőt láttam a tükörben .
Soha többé bulimia
Zsolt
Boldog vagyok a kedvesemmel . Már az eljegyzést tervezzük Sokszor kérdezi , nem zavar-e engem, hogy ő teltebb a kelleténél ?
Mindig megnyugtatom, te így vagy aranyos, s nekem a legszebb.
Van egy barátnője, akit én nem igazán szeretek .
Mostanában Éva többször felhívott telefonon, randizni hívott.
Belibbent a munkahelyemre is miniszoknyában. Törleszkedni próbált hozzám.Megelégeltem, a megmondtam neki, ezt hagyja abba, én csak Laurát szeretem.
Azt a kövér tehenet ? – kérdezte.
Sosem ütöttem még meg nőt, de most majdnem elérte ezzel a mondatával. Álnok kígyó vagy – mondtam neki
Kirohant , s azt mondta , ezt még megbánjátok.
Kedvesem pedig hirtelen elkezdett fogyni. Nem evett, sokszor volt rosszul .
Nem tudtam mire vélni a dolgot.
Az az igazság, hogy így csont soványan már nem volt olyan vonzó. Próbáltam beszélni vele, ezt hagyja abba sürgősen.
Aztán egyszer a tükör előtt találtam ájultan. Alig volt pulzusa.
Bevitte a mentő a kórházba.
Szerencsére , még időben .
Csak pár hét múlva meséltem el, mit tett Éva. S , akkor mesélte el ő is, mit mondott neki az eddig barátnője.
Hosszú, küzdelmes hónapok következtek.
De mi győztünk.
Laurával együtt jártunk Fittness terembe. Tartalmas ételeket ettünk.
S most egy jó alakú , kellemes külsejű párom lett.
Jöhet az esküvő.
Soha többé bulimia
7, Szabó Eszter Helka: Segíteni akartam
Csilla
Kihajítom ezt a könyvet is a kukába! Semmit sem akarok látni a garzonban, ami őrá emlékeztet! Talán bánatomban faltam fel azt a tábla csokit, amit a húgom szülinapjára szántam, de nem bírom már kaja nélkül, annyira kivagyok! Rocónak az utóbbi hónapokban volt csak baja az alakommal, amióta Beát felszedte. Azelőtt bezzeg én voltam a Föld legtökéletesebb teremtménye! A kedvéért kezdtem bele ebbe a drasztikus koplalásba. Le is adtam két hónap alatt tizenöt kilót. A „szétválasztós” diéta mellett döntöttem. Volt olyan nap, amikor csak halat lehetett volna enni. Rocó akkor kente le nekem a legelső pofont. Azt mondta, azért, mert „jó dolgomban” már azt sem tudom, mit csináljak. Hiába magyaráztam, hogy ma csak halat ehetek, nem értette meg. Ő vállalta aznap a bevásárlást. Megígérte, hogy vesz halkonzervet, aztán szépen elfelejtette. Semmit sem ettem akkor, mert nem akartam visszahízni. Másnap már olyan éhes voltam, hogy felettem volna az egész hűtőt! Sokat kellett mennem vécére, mert hányingerem lett. A csokira akkor szoktam rá, amikor Rocó bejelentette, hogy a kapcsolatunk „ennyi volt”. Beát legalább őszintén bevallotta.
Nagyon fáj, hogy Rocó pszichológushoz akar küldeni. Engem? Inkább őt kellene! Képes még a kukából is kikotorni a kenyérdarabkákat. Azt szokta mondani, azért, mert egyszerűen éhes. Undorító viselkedés! Hogy lesz így belőle tanító? Húztam az igát mellette a TESCO-ban, mindössze azért, hogy őkelme nappalin tanulhasson. Ennél többet nem tudtam neki segíteni, pedig nagyon akartam. Tessék, ez a hála!
Rocó
Tudod, Bea, sajnálom azt a szegény Csillát a bulimiája miatt. Nem, szívem, egyáltalán nem érzem magamat hibásnak! Egyértelműen a szemébe mondtam, hogy elég volt, szakítok. Én tanácsoltam neki, hogy forduljon pszichológushoz. Ha nem ment el, az legyen az ő baja! Mit mondasz, hogy együtt kellett volna elmennünk? Miféle párterápiáról motyogsz itt nekem?
Azt sem értem, miért zavar az téged, ha néha bekapok egy-két falatot. Ha éhes az ember, akkor eszik, vagy nem? Azt akarod mondani, hogy beszéltél Csillával? Na és, mit mondott neked az a szerencsétlen? Remélem, nem beszélt rá valami eszement fogyókúrára, hiszen olyan törékeny vagy, szívem, mint egy nádszál. Olyan vagy, mint egy várkisasszony… Mi az, hogy ne jöjjek ezzel? Honnét veszed, hogy én kukázom? Nem gondolod, hogy ezt csak azért fogta rám Csilla, mert savanyú a szőlő? Nem, szívem, nem arról van szó, hogy utálja Csilla a szőlőt, hanem ez egy szólás. Furcsa, hogy te még sohasem hallottad. Miféle bizonyítékokról beszélsz itt nekem? Igen, látom a mobilodon, de az az alak háttal áll…Nem, én nem vagyok kényszerevő! Tudod, szívem, szegény családban nőttem föl, zsíroskenyéren, így aztán néha azon kapom magam, hogy most ennék valami finomat… Gőzöm sincs, honnan jön nálam ez a farkaséhség. Talán a gyermekkorból, ki tudja? Azt írják a pszichológusok, hogy akkor alakulnak ki a rossz szokásaink. Rajtam nincs egyetlen kiló súlyfelesleg, nem úgy, mint azon az elhízott Csillán. Azt sem foghatod rám, hogy koplalok, mert én aztán eszem a javából! Nem, szívem, a szüleim nem voltak kövérek. Mondtam már, hogy szegények voltak, ugyan mitől híztak volna meg?
Nézd, Bea, jó veled az ágyban, de ez még kevés egy tartós kapcsolathoz. Úgy érzem, hogy nem is akarsz engem igazán megérteni. Hazudsz, nem akarsz megérteni! Egyfolytában vádaskodsz. Én őszintén segíteni akartam.