TE és ÉN 14.

TÉMA: NEMTÖRŐDÖMSÉG

1, Győri Nagy Attila: Mindennapi teendők

 Zoltán

 – Szervusz! Majdnem elkéstél. Két perc múlva kezdődik a meccs – üdvözölte Márton barátját.
– Szervusz és bocsánat, de rengeteg dolgom volt otthon. Az asszony csak későn jön ma haza a munkából és nekem kellett mindent megcsinálni – szabadkozott Zoltán.
– Semmi baj, ülj le a többiekhez. Hozom a hideg sörödet – a házigazda kiment a konyhába, majd fél perc múlva csatlakozott újra hozzájuk.
– Mesélj, miket kellett csinálnod? – nevette el magát Erik.
– Jaj, ne is mondd! Ma rám hárult a vacsora elkészítése. De aztán arra gondoltam, ha már annyit dolgozik szegény Márta, akkor megérdemli, hogy elvigyem egy étterembe. Elmegyünk este mindhárman. A gyerek a házi feladatával kínlódott, de nem oldottam meg helyette. Nézzen csak önállóan utána a dolgoknak, nem akarom elkényeztetni.
– Nagyon helyes.
– Aztán ott volt a mikró, ami nem működik. Azt hiszem zárlatos lett, viszem is be holnap szervizbe. Be kellett volna mennem a postára egy csomagért, de szerencsére tudtam beszélni a kézbesítővel, holnap kihozza megint. Kenyér kellett volna a boltból, de azt annyira nem szeretem, úgyhogy gyorsan dagasztottam egyet és betettem a hűtőbe, este majd kisütöm.
– Akkor nem unatkoztál, igazi kis házi tündér vagy! – a reklámok végére már mindannyian kacagtak.

Márta

– Szervusz Mártám! Mi újság? Túlélted a mai napot? – Eszter kedvesen üdvözölte barátnőjét.
– Szervusz, örülök, hogy hívtál! Szörnyű volt ez a nap! Teljesen kizsigerel minket a főnök. De túléltem. Már csak pár nap és vége a leltárnak. Utána minden újra a régi lesz.
– Juj, de szomorú a hangod!
– Igen, most az is vagyok. Nem elég, hogy reggeltől estig dolgozom, de mire kell hazajönnöm? Zoltán elment meccset nézni, amivel nem is lenne baj, mert megbeszéltük, hogy nyolcra hazajön. De úgy ment el, hogy itt hagyott rám mindent. Megőrülök ettől a nemtörődömségtől. Mintha nem is egy pár lennénk. A gyerek még mindig a házi feladatával kínlódik, nem segített neki. Megbeszéltük, hogy csinál vacsorát, de nem tette. Ettem volna egy szelet kenyeret gyorsan, de azt se hozott. Megígérte, hogy megcsinálja a mikrót, de hozzá se nyúlt. A postai értesítő itt van az asztalon, így nyilván oda se ment el. A héten el kellene hozni, de én nem tudok most bemenni érte. Nem akarok kiabálni vele, de nagyon elszomorít most ez a hozzáállása a dolgokhoz.

2, Kutasi Horváth Katalin: A kis mimóza!

1. Mimike története

            Jocónak hosszú idő óta most akadt meg először – és persze – véletlenül a szeme rajta, s máris gúnyosan nekiesett:
           – Mi van, te kis mimóza? Mi kéne, ha vóna?
            – Ó, ha értené, mit jelzek…De nem is figyel rám, pedig üzenek a magam módján…
            – Van veled elég baj, mondhatom!
            – Miféle baj? Mintha itt se volnék! Rég elfelejtetted, hogy a világon vagyok! Mindjárt elpusztulok! Pedig a saját fülemmel hallottam, mikor Ági néni hosszasan ecsetelte, mire is volna szükségem…
          – A csudának hozott ide a vénlány!
          – Olyan sok 4-5 naponta egy kis víz? A tápoldatról ne is beszéljünk! Értem én, hogy spórolni akarsz a fűtésen, de ennél azért melegebbre gondoltam, mikor először szóba került a költözködés!
           – Nem fogok miattad fűteni, ha én kibírom, te is!
           – Könnyen elvagy a melegítődben! Hát tehetek én arról, hogy Brazíliából származom? Még a napfényről is hamarabb lemondok, de a fagyoskodást egyszerűen nem bírom!
            – Majd fogok itt neked párásítani!
            – Pára? Mikor bejössz ide a fürdőszobából! Vagy leteszed mellém a gőzölgő teád, és észre se veszed, hogy ott vagyok, mert majdnem feldöntesz!

            Jocó már el is felejtette, hogy a virággal perlekedett, de Mimike még sokáig emésztette magát, és mielőtt végleg elpusztult volna, utoljára még felidézte azt a rövid, szép időszakot, mikor a magvakból kikelt Ági néni gondoskodó szeretete mellett, s mikor először pompáztak rajta lilás virágai, s mindene megvolt, amire csak szüksége lehetett…

2. Jocó története

            Nem is tudni, mi vonzotta oda most tekintetét, de mikor meglátta, ok nélkül kifakadt:

            – Na mi van, te kis mimóza?
            – Hát észrevettél? – csodálkozott Mimike.
            – Van veled baj, mondhatom!
            – Mondhatod, csak kissé igazságtalanul hangzik…
            – Hozzád se lehet érni! Olyan érzékeny vagy!
            – Eszedbe se jut, hogy megérints! Azért egy kis vizet lötykölhetnél ide néha!
            – Te kis méregzsák! Úgy néz ki, megadod magad.
            – Pont erről van szó! Ha rajtad áll, beadom a kulcsot.
            – Minek is hozott ide a vénlány?!
            – Na ebben az egyben egyetértünk! De Ági néni legalább gondoskodott rólam.
            – Mégis mi kéne, mondd?! Arra intett a nénikém, ne locsoljalak túl, mert elrothad a gyökered…
            – De azt nem mondta, hogy hagyj kiszáradni!
            – Gondolom, tápoldat is kéne!
            – Á, dehogy! Ne fáradj! De elárulom, hogy ezt a száraz levegőt imádják az atkák és a tetvek. Na jó, erről külön nem mesélt Ági nénéd…
            – A csuda se fog itt kínlódni veled! Kapsz még egy hét haladékot. Vagy megembereled magad, vagy repülsz!
            – Igen, ez lenne a legjobb! – gondolta Mimike, s nosztalgikusan végigpörgette az Ági néninél töltött szép napokat. – Közben érne a napfény, s ha szerencsém van, verné az ördög a feleségét, szemerkélne az eső, szabadon szállnék, s arra gondolhatnék, hogy magvaim új életre sarjadhatnak…

3,  Horváth-Tóth Éva: BezzegEmber

Jaj de finom
ez a kalács!
Hamm, bekapom,
nem várok már!
És a zacskó?
Hova tegyem?
Olyan apró, 
ki látja meg?
Most eldobom,
majd felszedi
az az asszony,
dolga neki!
Ezért kapja
kicsi pénzét,
legyen dolga!
Henyélésért
nem jár semmi,
én is teszek
de még mennyit!
Épp eleget,
hogy a zacskót 
most leejtsem.
Éhes tacskó 
vádló szemmel
falatot vár, 
kérni nem mer.
Tőlem ne várj!
Rühes ebje!
Adjon neked,
kinek több van!
Lábat lenget,
éhes kutya
csontos testét 
érintette,
sétál arrébb,
dolgát mára
elvégezte.

DolgosAsszony

Nézd a férfit, 
szép ruhában!
Látod, Csöpi?
Friss kaláccsal!
Milyen régen, 
nem ettünk már
kalácsot se.
Ejh koplalás!
Na, de mindegy!
Most van dolog!
Lesz majd pénzem,
neked finom
velős csont lesz,
nekem meg majd
almás pite!
Meleg kályha,
kis szobánkban,
nem lesz hideg!
Nézz csak oda!
Elejtette!
Vegyük most fel,
bizonyosan 
csak véletlen.
Tiszta utca
legyen ma is,
ünnep holnap
csengő szóval
beragyogja. 
Gyere onnan,
túl közel vagy,
lába alatt
akadály nagy!
Ejnye Csöpi!
Ne légy mamlasz!
Ez a férfi 
nem akarta.
Látod, siet!
Ugye nem fáj?
Gyere ide! 
Számíthatsz rám,
simít kezem
begyógyítom 
sebeidet. 
Ez a dolgom,
csak rám figyelj!
Ne is törődj
a hideggel,
szívem ölel,
szeretettel.

4, Buday Anikó: NEMTÖRŐDÖMSÉG

1. Éva
Már megint a szobában kell összeszednem a szennyes zoknit,gatyát.
Nem értem, miért nem lehet a szennyestartóba dobni, hisz úgy is a fürdőszobába megy zuhanyozni.
Minden nap ez van, a konyhában a kávéscsésze, pohár,tányér a mosogatóban, még csak be sincs áztatva.
Már teljesen kimerűltem, belefáradtam a mindennapi harcba.
Inkább semmit nem szólok, hiába való, úgy sem hallja, úgy sem veszi komolyan.
Veszekedésre meg végképp nincs erőm, reggel a gyereket felöltöztetem, elviszem az óvodába, bevásárolok, 10 óra, mire hazaérek.
Összerámolok, mosogatok, mosok , főzök. Futás a gyerekért az óvodába, megterítem az asztalt, megérkezik Pali.
Alig beszélgetünk, vacsora, elrámolás, aztán megyek a gyerekkel játszani egy kicsit, amire Palit soha nem tudom rávenni, mindíg fáradt. Fürdetés, fektetés, estimese, mire a gyerek elalszik ,úgy esek be az ágyba.

2. Pali
Igazán nem értem, miért kell akkora problémát csinálni abból, hogy a földön hagyom a szennyest. Anyám ezért sosem szólt. Ő egyszerűen csak összeszedte és kész.
Reggel sietni kell, hogy el ne késsek, rengeteg a munka bent, nyugalomra és pihenésre van szükségem otthon a saját házamban, nem ramazúrira egy kis ott hagyott szennyes miatt.
Nem bírom már az örökös nyavajgást.
Sok pénzt viszek haza. jól megfizetnek a munkahelyemen. Jól és kényelmesen élhetünk belőle, szép nyaralásokra is futja. Ehhez  nyugodt otthoni háttér kell.
Éva egész nap otthon van, csak a gyereket kell óvodába vinni és hazahoznia, na meg főzni, csak megérdemlem a meleg ételt az egész napi strapa után.
Mi dolga van egész nap?  Mosni a mosógép mos, mosogatni a mosogatógép mosogat, a szárítógép szárít.
Már nincs is kedvem hazamenni, az állandó zsörtölődés miatt. Beszélgetni, már nem is tudom mikor beszélgettünk.
Este mindíg fáradt, mintha én nem lennék az. 

5, Klotz Mária  nem/törődömség

1.

drága gyermek
megfogantál
már méhen belül sem daloltál
anyád drogos, veled is dohányzott
nagy nehezen a világra hozott
rájött, nem akar
pólyába nem takar
kórházban hagyott
szívtelenül elviharzott
hogy mi lesz veled
mit nyújt a földi élet neked
csak a Jóisten tudja
sorsodat ő irányítja

2.

édes gyermekem
úgy kellettél nekem
igaz, véletlenül fogantál
végül velem maradtál
örülök neked
vár a szeretet
ketten boldogulunk
jövő-dalt dalolunk
Istentől kegyelmet kérek
nélküled már nem élek
nemtörődömség nem jellemző rám
együtt mindent átvészelünk
babám

6, Varga Katalin : Milyen kapcsolat ez ?

Kata

Ma van a szülinapom. Vajon mivel fog meglepni a kedvesem ? Nagyon titokzatos .
A parkban leülünk a szokásos padunkra. Hm. se virág, se eldugott meglepetés. A mai puszi jégcsóknak is beillene. 
Mondom neki , finom sütitr készítettem. Menjünk hozzám. Van pezsgő is.
Elég gorombán kérdezi meg. minek ez a felhajtás ?
Gondoltam, nehéz napja volt,s talán fáradt. Egyébként sem a szavak embere.
Jól megbámul egy miniszoknyás lányt. Rám sem néz szinte. 
Mondom neki, akkor menjünk. Erőszakosnak nevez .Szinte ordít velem. Minden nő egyforma, mondja, s elrohan.
Ennyit a szülinapomról.
Két nap múlva elesek a konyhában, s nem tudok lábra állni. Felhívom telefonon.
Azt mondja, ő most nem ér rá. Biztosan részegen estem el. Hívjak mentőt, ha annyira nagy a baj.
Tudhatja, sosem iszom. Nagy nehezen felhúzom magam, telefonálok a mentőknek, még szerencse, hogy nyitva van a bejárati ajtó, éppen a szemetet akartam kivinni.
Bizony ez bokatörés. Bent tartanaka kórházban.
Felhívom, bejön. Megkapja tőlem az elbocsátó szép üzenetet. Milyen kapcsolat ez , Soha többé nem akarom látni.

Attila

Ott ül Kata a parkban . Ha tudná, hogy únom  már a romantikus lelkét. Új csaj kellene.
Azt mondja, sütit készített, menjünk fel hozzá. De miért ?
Remélem, nem akar ágyba bújni velem.
Elsétál egy bombázó a pad előtt. Inkább utána mennék.
Ő pedig csak sürget.
Erőszakosnak nevezem. nevezem. Ez a végszó a távozásra.
Másnap tudom meg, szülinapja volt na és?
Hab a tortán, hogy két nap múlva felhív,elesett, menjek.
Ugyan már. Jópofizok, biztosan beivott. De minek menjek oda ? Hívjon mentőt
Mégis bemegyek hozzá a kórházba, mert eltörött a bokája.
Meg sem lepődöm, hogy szakít velem.
Nem ejtek könnyeket utána.
Ennyi