varázs magánya
magány parazsa
égető ölelés
dermedő lihegés

habzsolom halomba
haragom magamba
torlódó igazság
rátarti gazság
(Benjy)

hiába űzöm kergetem
vágyam bűnöm gyermeteg
szellő mossa arcomat
elbuktam szent és gyűlölt harcomat

vagy tapadjon vér
vágja a kardom
szakadjon ér
ugyanott tartok
(W. Roland)

És ha majd minden
Hegy a tengerbe hull,
Mikor a kék ég egyszer
Örökre bealkonyul.

Mindig lesz egy sziget
Melyen álomként vagyok,
S fölötte leszek csillag, melyből
Szerelmem fénye ragyog.
(Krinkle)

S ha mégsem, én itt
hullámok tajtéka közt
lágyan lehelem szavam
jövő könyörgés mögött

s várok rád üdvöm
küldve fáradt fényem
ha halódón is,
de nézd még mindig élek!
(Jávorka Ágnes)

élet értelme
életem élte
messze jártam
mikor vágytam

elhagytam testem
magamból léptem
lelketlen testem
remegve lestem
(Benjy)

s én visszanéztem
Lót árnyéka végem
óceánok sója
visszhangozza a sóhajt

de túl ne fűszerezzük éltünk
mert közel van végünk
szórjuk szerte, mint ki ledér
kedvünk borús telét...
(Jávorka Ágnes)

elszórt lelkek
kárhozva lesznek
söprő kezek
szívlapátra tesznek

felsöpört por
egyetlen sor
savanykás bor
a legjobbkor
(Benjy)

Kortyoljunk hát újra
ne gondoljunk a búra,
Hisz búra alatt ily nagyra nőttünk!
Hát ne is említsük ölünk!

Mert egymást öljük
bátran magunk mögül
nézve gyanakvón,
keresve, kik az alvók?
(Jávorka Ágnes)

alvók álmában
csalóka nyálba
zúgásba állva
csendre várva

őrjöngő zajban
lendülő bajban
elzúgó vonatok
langyban maradok
(Benjy)

de zakatol mégis
mint egy fétis
én is, te is, mi is
ragozzuk mindig

hát legyen végre vége
folyjon lelkünk vére
ím munkánk bére
e vers vége.
(Jávorka Ágnes)

kulcsom kattan
zárban lassan
kulcsot hagytam
nyitott záradban

érintetlen kezek
nem vezérelhetlek
szorosan rám ragadva
szívem gyermekem anyja
(Benjy)

ó, mindentudó Férfi!
zárt leányszobák vágya
te kevesen követelőző
szívemnek bálványa!

Add, add még magad
hogy könnyeim folyjanak!
Itt van, kit oly régóta vártam
leszbikus vágyam múltba okádva...
(Jávorka Ágnes)

kifordult világ
elferdül vágy
reccsenő ágy
agyam hány

fekete murva
csorgat a múltra
nyálát kifújta
farába túrva
(Benjy)

S pirulok fúrtan
te szexista durva!
Közben lelkem csillagokat
vágy kurtán tova...

Hát hagyjuk e testi gőgöt
feléd nyújtok egy fürtöt
szőlőmből, mit Bacchus küldött
s nem kérdem, ki vagy, tán az ördög?
(Jávorka Ágnes)

nem vagyok ördög
föléje pörgök
alászállok hozzá
folyva alázattá

Sponius porba
felfelé bámul
szólít szája
urának apjául
(Benjy)

de térjünk vissza a mába
múlttól messzire szállva
vállalva világunk
mint virágos Wartburg

melyben Valtburgis ül
s szava sűrűn pördül
vele újkori boszorkányos
dobpergő lábos
(Jávorka Ágnes)

mágia bája
békának lába
majmok szárnya
anyátok hája

szárnytalan angyalok
nélkülük vad vagyok
suttogó hangok
szédítő szagok
(Benjy)

S illatok villanó
hímpárna hintája
kúszik a koromba
mint kisded karomba

Hát csak csitt
s ne zavarjon, hogy sok a csikk
búgjuk a berregő
perceket elnyelőn.
(Jávorka Ágnes)