Közelkép: Baranyai Attila (Anisse) – 2020

Kutasi Horváth Katalin: Alkotói közelkép
BARANYAI ATTILA (ANISSE)

Baranyai Attila szeptemberben megkapta a Horváth-Hoitsy Edit irodalmi-művészeti díjat. Nem véletlenül! 2000 óta irányítja csoportunkat, így nemrég a húsz éven át tartó eredményes munkájáért a Verslista emlékplakettjét is átvehette. Fáradhatatlanul szervez, segíti a kortárs írók, költők boldogulását, megismerteti őket egy szélesebb közönséggel, újabb és újabb pályázatok révén sarkallja őket írásra, felkarolja a pályakezdőket, a fiatalokat, folyóirataival és antológiáival teret ad a szárnypróbálgatók és az érettebb alkotók kibontakozásához. Kiadványaiban helyet enged a képzőművészeti alkotásoknak is.

Baranyai Attila (Anisse)

– Attila, nem szeretsz magadról beszélni, de Szeged óta tudom, Saint-Exupérytől A kis herceg nagy kedvenced.

– Igen, a 2016-os szegedi verslistás találkozó többek között azért is kedves, mert jó volt egy kicsit elücsörögni a kráterek mellett a Móra Ferenc Múzeum kiállítótermében a kis herceg bolygóján a tagokkal, s a herceggel együtt rácsodálkozni a rózsabokorra, hisz az ő kis bolygóján mindössze egy szál rózsa volt, s azt dédelgetette. Szeretem az egyedit, a különlegeset.

Szerintem a Verslista is az, mindannyiunk számára. Bár a Verslista-találkozók a fővárosban, a Garay utcában vannak, Badacsonytördemicen élsz. Nem nehéz az ingázás?

– Olykor megkeseredik az ember, a vonatút nemcsak hosszú, de sok akadály is nehezíti a vasutazó dolgát. Mondjuk úgy: ihletforrás lehet…

– Mikor elindítottad a Verslistát, még sok minden másképp volt

– Igen, most már sok irodalmi csoport van, a netes lehetőségek azóta bővültek, a Facebook világa pedig szinte korlátlanná tette ezeket. 2000-ben még Barátok levelezőlista néven indultunk, és kezdetben nem voltak irodalmi műsoraink, melyek nélkül ma már elképzelhetetlen lenne verslistás életünk. De ha az elnevezéseknél tartunk: a Kortárs Magyar Irodalomért Díj helyett sokáig Amatőr Irodalomért Verslista Díjat vehettek át az arra érdemesek.

– Amit 2010-ben te magad is átvehettél Közösségért kategóriában, s említsük meg a két legfrissebb mellett még a 2015-ös KMI-különdíjadat is. Nyilván az elimerések mellett a két évtized alatt voltak bőven nehézségek, de inkább idézz meg még kedves eseményeket, pillanatokat!

– A rengeteg felolvasás, baráti összejövetel mellett, ahol alkalmunk volt az új tagokat személyesen is, a régebbieket meg mélyebben megismerni, a szülinapi több napos találkozók mindig hoztak valami újat, és mindig kitaláltam valamit, hogy a díjkiosztók is tartogassanak meglepetéseket. Persze volt, hogy engem is sikerült meglepni, pedig én nem szeretem az ilyesmit. Miután a borítékokból már kihoztam mindent, amit csak lehet, legutóbb a huncutul nyitódó ügyességi térlabirintusokkal küzdöttek meg azok, akik segédkeztek a díjátadón.

– A jubileumi évben rengeteg ötlettel, megannyi kedves meglepetéssel álltál elő, sok örömöt okoztál a jelenlegi és az egykori tagoknak. Valóra vált régi vágyad, a keményfedeles jubileumi kötet is, összefogtad, felkutattad a két évtized verslistás alkotóit. Mire vagy a legbüszkébb? Kaptál visszajelzéseket?

– Jóleső, hogy a hosszasan előkészített verslistás ajándékcsomag mellett sokan értékelték egyedi alkalmi postabélyegzőnkkel és személyes bélyegünkkel ellátott emléklapunkat is, és nagyon jó érzés, hogy egy kicsit így megmaradunk az örökkévalóságnak, hisz 21. évfordulónkkor ez a bélyegző már a Bélyegmúzeumba kerül. A szépirodalom barátain túl a postai különlegességek iránt érdeklődők is biztos tudni fognak rólunk és a jeles eseményről. Jubileumi kiadványunknak pedig már a borítója is sokaknak tetszett, a könyvet igényes kivitelezésűnek és színvonalasnak tartja a többség.

– Te is szerepelsz a kötetben, nemcsak szerkesztője vagy. Bár ritkán írsz, mostanában pedig alig, tudjuk, hogy azért kipattantak belőled a Lét-buborékok, s hogy a haiku forma közel áll hozzád. Más műfajt is kipróbáltál?

– Nemigen. Ez az a forma, ami olykor felbuggyan belőlem. Hagyom, de nem hívom, s főleg nem erőltetem. Sok elfoglaltsággal, nem látványos, ám olykor sziszifuszi munkával jár a szerkesztés, a szervezés, az irodalmi oldalak kezelése, és a munkám leköt. De kitaláltam nektek a pundurkát, és úgy látom, megszerettétek.

– Nagyon is, ezt több kiadvány is bizonyítja, amit igazán köszönünk, de reméljük, azért néha még születik egy-egy Anisse-mű Feltűnően sok az állatos témájú játék- és pályázati kiírás az évek során. Sejtjük, s villámjátékod is igazolja, hogy melyik a kedvenced. Odafigyelsz a védett állatokra is, és a WWF örökbefogadási programjába is bekapcsolódott a Verslista. Mesélj ezekről egy kicsit!

– Nem is tagadom, hogy macskarajongó vagyok. Megnyugtat a jelenlétük, tiszteletben tartom az egyéniségüket, nagyon sok kedvességet kapok tőlük, amit az emberektől ritkán és kevésbé. Több védett állatos pályázatot is kiírtam, s ezek bevételéből támogattuk az örökbefogadási programot. Volt egy Sinha, a hős kisoroszlán c. pályázat is, Sinhát örökbe fogadta a Verslista, és egy évig a nevelőszülei voltunk. Igazán a szívünkhöz nőtt…

– Több fotódat is láthattuk (nemcsak állatokról) régebben a Képzeld el irodalmi folyóirat lapjain. Tudjuk, hogy szereted a könyvritkaságokat. Mesélj még hobbijaidról!

– A fényképezőgép helyett inkább csak a kamerát állítgatom már.
A különleges könyvek mellett gyűjtöm a régi levelezőlapokat, bélyegeket, gyufacímkéket is. Jó érzés felkutatni, megőrizni valamit a múltból, aminek már lejárt az ideje, amiből kevés van, de épp ezért annál értékesebb, különlegesebb kincs. Mint a kis herceg rózsája…

– Minden évben sokan várják, hogy kiírd a következő Sodrásban antológiát, ill. most már újra azt is, milyen Hajnal-könyv születik legközelebb. A virágos antológia után milyen terveid vannak még?

– Egyelőre nem árulom el, legyen meglepetés!

– Rendben, Anisse, a titkaidról nem faggatlak, csak a lehető legjobb egészséget és további kitartó, eredményes munkát, sok aktív Verslista-tagot kívánok!

(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)

Vélemény, hozzászólás?