Kutasi Horváth Katalin: Alkotói közelkép
BUDAY ANIKÓ
Buday Anikó nemrég csatlakozott a Verslistához. Régi ismerősünk, ki igen szép eredményeket ért el nyílt pályázati kiírásainkon, pl. a Kakas pályázaton III., a Kakaón pedig I. lett. Örülünk, hogy elfogadta meghívásunkat, s hogy itt, körünkben is sok játékban részt vesz, méghozzá sikerrel.
– Anikó, mivel Zsámbékon születtél és élsz, kérlek, mesélj arról, mit jelent számodra ez a város!
– Számomra Zsámbék mindent jelent, ami fontos az életemben. Itt születtem, s élek azóta is. Itt alapítottam férjemmel – aki szintén Zsámbékon született – családot, itt neveltük fel gyermekeinket, szüleim a zsámbéki temetőben nyugszanak. Gyökereim tehát ide kötnek, a biztonságot, a nyugalmat, az otthont jelenti nekem.
– Szólnál néhány szót gyermek- és ifjúkorodról, szüleidről? Éván kívül – ki szintén felbukkant már látókörünkben – van még testvéred? Az írás esetleg családi örökség?
– Sváb családban születtem, otthon a szüleim svábul beszéltek velünk, így a német nyelvet az anyatejjel szívtam magamba. Később a munkám során nagy hasznát vettem ennek. Katolikus nevelést kaptunk. Édesapám ácsmester volt, édesanyám a háztartást vezette, a nagy kertet, a szőlőt művelte. Sokat dolgoztak, hisz hat gyermeket neveltek, ebből sajnos már csak hárman élünk. Édesapám öccse gyönyörű verseket írt, de a háború után nemigen volt módjában egy vidéki embernek a nyilvánosság előtt verseivel megjelenni. Az olvasás viszont a mai napig jellemző családunkra.
– Mivel foglalkozol? Tudom, külföldön dolgozol, biztos nem egyszerű így a családoddal való együttlét.
– Idén áprilistól nyugdíjas vagyok. Nagyon vártam már, hisz hosszú éveken át heteket, hónapokat voltam távol a családtól. Igaz, hogy csak azután, hogy gyermekeim felnőttek, de nehéz volt, főleg a Szenteste, ha a szolgálatom akkorra esett.
– Mikor, kinek vagy minek a hatására kezdtél el írni? Milyen műfajú, jellegű írások voltak ezek?
– 2013-ban Éva nővérem vett rá az írásra, akinek akkor már jelent meg novellája. Első novellámat, mit pályázatra küldtem be, a zsűri elfogadta, megjelent a Beteg voltam, meggyógyultam c. antológiában, ez a siker lelkesített fel, azóta írok.
– Vannak kedvenc íróid, költőid?
– Ezt a kérdést már sokszor feltették nekem, és mindig zavarban voltam. Nagyon sokat olvasok kiskorom óta, így nehéz kiemelni egy-egy írót vagy költőt. A klasszikus meséken kívül Móricz Zsigmond, Jókai Mór, Kodolányi Dezső, Krúdy Gyula és sok más magyar és külföldi könyvein nevelkedtem igazi olvasóvá. A költők közül szeretem Petőfi Sándort, József Attilát, Radnóti Miklóst, Weöres Sándort, Tóth Árpádot, Várnai Zsenit, Nagy Lászlót… Mondhatnám tovább, hisz a magyar nyelvnek köszönhetően rengeteg kitűnő költőnk van.
– Örömmel vettük, hogy folyamatosan küldted az apevafolyamra szebbnél szebb kis verseidet. Tudom, hogy a haikukat is szereted. Más versformákban is kipróbáltad magad?
– Ha a klasszikus versformákra gondolsz, igen, próbálkozom, de még csak a saját oldalamon írom őket. Az apeva és haiku versformával az interneten találkoztam. Azonnal beléjük szerettem. Nagy kedvvel és szeretettel írom őket, több pályázaton is sikerrel szerepeltem verseimmel.
– A pályázatos anyagok alapján gondolom, de mondhatjuk, hogy inkább prózaíró vagy?
– Valóban prózaírónak nevezném magam, ha szabad magamra venni az író szót, hisz még igen kezdő vagyok azokhoz képest, akikkel volt szerencsém egy antológiában megjelenni.
– Saját kiadványainkon kívül hol olvashatjuk még írásaidat?
– Az Irodalmi Rádió Ne háborúzz, a Nyírségi Gondolatok Találkozások c. antológiájában, az Élő Irodalom – Élő könyv Műhely által kiadott több antológiában is, ezen kívül több internetes irodalmi oldalon, újságban.
– Ott vagy az Irodalmi Rádió alkotói között. Tagja vagy esetleg más irodalmi csoportnak is?
– Igen, tagja vagyok a Verslistán és az IR mellett a Szilágyi Marcsi Cseppecske által életre hívott fent említett műhelynek is.
– Megjelent már, esetleg tervezel a közeljövőben saját kötetet?
– Saját kötetem még nem jelent meg, de készülőben van egy könyv, ami a külföldön házi gondozást végző nővérek és a magam tapasztalatait összefoglaló írás lesz. Kicsit humoros, kicsit kesernyés, de valósághű írást szeretnék.
– A németet az anyatejjel szívtad magadba. Írtál már /írsz németül is?
– Nem, az írás egy kicsit más kérdés. Otthon csak svábul beszéltünk, írni már az iskolában, magyarul tanultam. Természetesen tudok németül írni, de nem olyan szinten, hogy németül írjak verset, vagy akár novellát. Iskolában nyelvtanártól soha nem tanultam németül.
– Mivel sokáig odakint dolgoztál, hadd kérdezzem meg, melyik nyelven gondolkodsz, álmodsz inkább?
– Magyarul gondolkodom, álmodok, magyarnak érzem magam, akinek sváb a gyökere, amire nagyon büszke vagyok.
– Mivel foglalkozol szívesen – ha jut szabadidőd – az íráson kívül? Van esetleg hobbid?
– Hobbim préselt, szárított virágszirmokból képeket készíteni, szeretek varrni is, de ezekre a dolgokra évek óta alig jut időm.
– Milyen céljaid, vágyaid, terveid vannak még?
– Unokáimmal több időt tölteni. Három unokám közül kettő külföldön él, így ritkábban látom őket. Szeretnék utazni, kertészkedni, a könyvemet befejezni. Ezen kívül írni, írni, írni…
– Ehhez kívánok sok időt, lehetőséget, örömöt, derűt és ihletet
(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)