Dénes Mónika: Alkotói közelkép
GEISZ LÁSZLÓ
– Bemelegítésképp szívesen olvasnánk pár szót a gyökereidről…
– Bár apám Csepelen született, jómagam tősgyökeres soproni vagyok, annak minden előnyével és hátrányával. Előnye, hogy Sopron egy tündéri város, hátránya, hogy nem a lehetőségek városa. Itt élek feleségemmel, két nagy lányommal és rokonságommal. Nem vagyok már egy mai gyerek. Ha a gyermekkori szösszeneteimtől eltekintek, akkor elmondhatom, hogy öregedő fejjel kezdtem el a tollforgatást. Bár az irodalmat mindig szerettem, eredeti végzettségemnek az irodalomhoz nem sok köze van. Fiatalon elsősorban a reáltudományok vonzottak. Ezért szereztem gépész üzemmérnöki végzettséget, majd később mérnöküzemgazdász másoddiplomát.
– Mi hozott az írók táborába?
– 2006. 03. 08-án tettem fel első írásom arra a fórumra, ahol pillanatnyilag 260 elkövetésemet tartanak nyilván, Soproni G László néven. Abban az időben egy un. átszervezés kapcsán munkanélküli lettem. Tombolt bennem a tehetetlen düh, a tétlenség, szomorúság, a fájdalom.
Akkoriban a hálón állásokat kerestem. Találtam is, pestit. Soproni is lett volna, ha folyékonyan beszélek németül és angolul. Próbálkozásaim során volt, ahol túlképzettnek degradáltak, máshol meg nem az orosz ismereteimet firtatták. Mivel időm volt, és állás helyett verselő fórumokra
leltem, bánatomat világgá kürtöltem. Ebből a korszakomból származik pl.: Ne add Uram!; Gazdag koldus; Időmértéktelenség; A banda csúfja; Üvöltő csend és még több tucat írásom. Ekkortájt szinte naponta írtam önsajnáló verseim. Bár a visszajelzések tűrhetőek voltak, mégis kaptam pár elgondolkodtató hozzászólást. Volt,
aki a munkanélküliség poétájának titulált. Kaptam olyan hozzászólást is, hogy „írásod tetszett, látom, már megint temeted magad.”
– Csak verseket írsz?
– Elsősorban, de van jó néhány dalszövegem, meg pár kisebb prózai művem is.
– Mik ébresztik fel a múzsát melletted? Miket szeretsz megörökíteni?
– Vannak egy-egy gondolatot boncolgató, elgondolkodtató írásaim. Szeretem a természetet, kertmániás is vagyok. Írtam erről is. Vannak szerelmes verseim. Gyerekeknek szánt verseimből lassan önálló antológiára való
összegyűlik. Dalszövegemből is van jó pár.
– Szöszmötölős-faragós vagy inkább hirtelen felindulásból, nagy hévvel író költőnek látod magad?
– Viszonylag könnyen és gyorsan írok. Utólagosan soha nem csiszolgatom, javítgatom műveimet. Legyen az egy adott pillanatot jelentő érzelmi konzerv. Szeretem, ha egy írásnak van lelke, mondanivalója, ritmusa, hangulata. Rímes verseimnél soha nem elégszem meg, egyetlen sorvégi
magánhangzó összecsengésével.
– És mi lesz ezután?
– A vágyaim a felhők között járnak, de terveimmel megpróbálok a realitások talaján maradni. Bár már több száz írást elkövettem, még nincsen kiadott kötetem. Úgy tűnik mostanában nem is lesz. Magánkiadásra nincs pénzem, szponzorokat gyűjteni meg távol áll a stílusomtól. A Verslistának 2007 tavasza óta vagyok tagja. Itt jelentek meg első írásaim nyomtatásban is.
Sopronban a családtagjaimon kívül szinte senki sem tudja, hogy írok. Eddig nem is törekedtem erre. Vártam, és még ma is várom, hogy tárgyilagos szakmai visszajelzést kapjak írásaimról Ha lesz pár nyomtatott referenciaírásom, akkor talán veszem a bátorságot, hogy a helyi könyvtárnál
egy több órás felolvasói estet kezdeményezzek.
– Hol találkozhatunk Geisz-Laci-szövegekkel?
– A Barátok Verslistán kívül az Amatőr Művészek Fórumán is kontárkodom Soproni G László néven, valamint a Virtus.hu honlapon is megtalálhattok.
(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)