Czégény Nagy Erzsébet: Alkotói közelkép
GŐSI VALI
Gősi Vali verseit olvasva előttem van a mindig bájos mosolya, kedvessége, s finoman búgó hangja. Verseiben lelkének minden apró rezdülése benne van. Nagy részük apró gyémántkönnycsepp. Végtelenül érzékeny ember. Barát és költőtárs. Örömmel tölt el, hogy versein keresztül
egy kis időre beléphettem az ő világába, hogy aztán gazdagon lépjek vissza a sajátomba.
– Mikor kezdtél el írni? Mi irányított erre az útra, amelyen most haladsz?
– Az irodalom eszmélésem óta életem része, írni csak néhány éve, valamikor a fiam halála után kezdtem. Internetes irodalmi portálokra küldtem néhány írást, és örömmel töltött el, amikor biztatást kaptam. Az igazi
nagy elhatározás akkor született bennem, hogy talán érdemes megosztanom az olvasókkal lelkem hosszan rejtegetett kincseit, amikor egy irodalmi pályázaton életem egyik első, botladozó versével első díjat nyertem.
Hogy mit jelent az írás? Semmiképpen sem valamiféle sikerhajszolást, inkább lelki békét, nyugalmat és mindenképpen a lassan-lassan „halkuló hiányt”
– életem egyik csodájának, 26 éves fiamnak immár tíz éve történt elvesztése óta – a rám telepedő hatalmas üresség után. Egyszer valahogy így írtam erről egy naplóbejegyzésben: „Nekem a versek, a könyvek, az irodalom – élet és halál. Nekik köszönhetem, hogy hálás vagyok a létemért – még ha megmutatta kegyetlen arcát is – és nem hívom, de nem is félem már a halált. Nekem
a rím, a vers ritmusa: a lét dallama. A boldogság és a fájdalom muzsikája.”
– Verseidben annyiszor rácsodálkozol a fényre. Honnan ered, s milyen fény az, ami ennyire vonzza a szemed?
– Különös dolog ez… A fény – mint talán mindnyájunknak – mindig a lételemem volt. A napsütés, a fények játéka a tárgyakon, a hatásuk a hangulatomra, a lelkemre… egy ideje a gyertyafény… Mindig különleges, megnyugtató élmény volt számomra a fény figyelése… Ha létezik tökéletes lelki béke – ami fény nélkül elképzelhetetlen számomra -, akkor létezik tökéletesen mély lelki válság is életünk során,
ami pokolsötét, amibe vagy hirtelen belezuhanunk, vagy hosszabb út során, lassan érkezünk a szakadék széléhez, ahonnan már csak a feneketlen mélység létezik. Ez történt velem is a hosszú, mély gyász során. Aztán – valami különös
hívásra – elindultam mégis vissza, a gyér fény felé, ami egyre erősebb, tisztább lett, ahogy egyre erősebb, tisztább lettem én is. Megtisztultam minden félelemtől, közömbösségtől, s talán a némaság vétkétől, ami saját gyávaságomból eredt, és abból a tévhitemből, hogy a kínommal tehetetlenül, egyedül vagyok a világban.
A „fényúton” – amelyen járok azóta is – a sötétség soha nem győzedelmeskedhet, amíg pislákolva akár, de fény villan a közelében. Az én fényem a mély gyász után a fiam fénye, aki hőstettével – a szeretet halhatatlan erejével – vezet ezen az úton, miközben én úgy küldöm a visszajelzéseimet, hogy szerény szavaimmal – verseimmel is – őrzöm fényének melegét, ápolom emlékét, és a fényből próbálok adni a még sötétben bukdácsolóknak is. Ők az olvasók, akik visszajeleznek: olvassák gondolataimat, és néha könnyebbé válik a lelkük, mert – ha könnyeiken át is – gyakran meglátják a fényt, saját hívójelüket.
Szeretem a fényt, minden formájában. Igen, ahogy a kérdésedben olyan szépen megfogalmazod: gyakran rácsodálkozom, a fény meg vissza, rám… Talán ezért ihletett néhány versre is.
– Eljutott hozzám egy hír, szóba került egy önálló verseskötet kiadása. Mi igaz ebből, mik a terveid?
– Mostanában olyan embertől kaptam biztatást, akinek a véleménye nagyon fontos nekem. Felnézek rá szerénységéért, emberi nagyságáért, tisztelem tudását. Hálás vagyok, hogy meglátta pislákoló fényemet, és segít azt életben tartani. Talán nem is tudja, hogy biztatásával akaratlanul is élni segít. Ő is fényt ad. Nagy öröm számomra minden visszajelzés, amely az írásaimmal kapcsolatos, különösen, ha olyan emberektől érkezik, akiktől mondhatatlanul sokat tanultam – és nem csupán irodalmat. Varga Tibor, akit a Barátok Verslistán ismertem meg, ilyen ember. Ő biztatott a könyvkiadásra, de még mindig úgy érzem, hogy túl korai… Verseimnek még érlelődniük kell, és nekem még sokat tanulni.
– Hol olvashatjuk a verseidet, milyen irodalmi portálon vagy jelen?
– Elsősorban a Barátok Verslista, a Vers Virtus, az Irodalmi Rádió, a dunapArt-cafe, a Közkincs, a 7torony irodalmi magazin, a Mare Nostrum oldalain, de számos irodalmi portál hívott már, hogy írjak ott is. Örömmel, és hitem szerint alázattal teszek eleget e hívásoknak, ahogy nagy
megtiszteltetés, igazi ajándék számomra a Barátok Verslista által gondozott antológiákban is megjelenni.
(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)