Közelkép: Hanyecz István – 2008

Várhelyi Klára (cherno): Alkotói közelkép
HANYECZ ISTVÁN

„…de az országhatáron kívülről is sokan csatlakoztak hozzánk, pl. Kanadából, Szerbiából, Szlovákiából, Belgiumból, Svédországból, az Egyesült Államokból vagy éppen Izraelből is.” – áll a Barátok Verslista
bemutatkozásában büszkén. Közülük Hanyecz Istvánnal, az egyik leglelkesebb tagunkkal fogok beszélgetni, annak apropójából, hogy 2007-ben megkapta a Lista által alapított Amatőr Irodalomért Verslista-díjat a „Közösségért” kategóriában.

Te kinn élsz Svédországban több évtizede. Hogyan tudod az
anyanyelvedet ott ápolni? Az interneten kívül vannak lehetőségek?

– Hogy is kezdjem, hát elhatározás kérdése, ilyen egyszerű, magadnak kell eldönteni, hogy mit szeretnél a jövődet illetően. Egy új nyelvet kell megtanulnod ahhoz, hogy érvényesülni tudj az itteni új társadalomban. Ez az alapállás.
Íme néhány gondolat ehhez a kérdéshez: 1978 óta élünk itt, mindennek az alapja az olvasás, a könyvek szeretete, az irodalomhoz meg a versekhez való vonzalom és a színházi élethez való hőség, ezeket mind hoztuk magunkkal. Nálunk itthon a könyv mindig jelen van, és a fő helyen található. Itthon mi még mindig magyarul beszélünk egymás között.
Van a két magyar TV-csatorna, az M2 és a DUNA, már amikor van ideje az embernek.
A kérdés másik részéhez, íme néhány hangos gondolat.
Találsz nagyobb könyvtárakat, ahol vannak magyar olvasnivalók etc.
Vagy pl. az Emmigrant Institutet – a Külföldiek Intézete – Bőrosban, amikor megjelent a könyvem, felolvasó esteket szerveztek havonta 4-5 alkalommal, és akit érdekelt, az eljött. Ők gyűjtik az anyagot is az alkotókról.
Más. Eljutott a könyvem Stockholmba, a Central Könyvtárba is, ahol a külföldi írók jelen vannak. Az alkotók ott is képviselve vannak, és így ott is bárki hozzáférhet magyar anyaghoz.
Az Egyházak nagy szerepet játszanak majdnem minden kisebbségi csoport életében. Léteznek gyerekcsoportok, énekkarok, melyek a legtöbb esetben az egyház keretein belül működnek és szervesen kapcsolódnak is oda.
Vagy van másik, egyszerűbb, egyéni forma. Mi pl. a mai napig keresztrejtvényezünk Etelkával.

Említetted a megjelent kötetedet. Mennyire nehéz külföldi magyarként írásban megjelenni? Mennyire van közönsége az ilyennek?
– Úgy gondolom, nagyon nehéz, az első generációnak főleg, ez egy igazi megmérettetést jelent itt. A kérdésedre megfelelő választ adni, megkockáztatom, nem lehet, mert embere válogatja, és estenként a svéd nyelv tudása az, ami mérvadó és meghatározó.
Az itteni kiadás – egy egész más világ, a svéd árak miatt nagyon drágán állítanak elő minden könyvet. Én is más kiadóval operáltam otthon.
Vannak itt is internetes irodalmi honlapok, de ezeken csak svédül tudsz publikálni. Én is kipróbáltam őket, egy darabig ott is fent voltam, de útközben egyre inkább a magyar honlapok felé fordultam, és itt érzem jól magam.
Kiadás. Minek, kinek, miért? Jó kérdések. Zsóka szavaival élve, „ha úgy érzed van miről írnod, akkor írjál, ez a feladatod”. De komolyra fordítva a szót, talán azért, mert ismeretlen az ember, első kötetes, és saját kiadású a könyve, meg talán azért is, mert itt a magyar kiadásra nemigen van igény, de ha igen, akkor nagyon nagy reklámmal és terjesztéssel megfinanszírozott, már ismert könyvnek kell ide jönnie, profi fordításban, ismert alkotókkal, lásd Kertész Imrét etc.
A svéd részéhez még csak annyit fűznék érdemben, amennyit én tapasztaltam. A könyvemben található két svéd vers is, innen jött az ötlet, és a balesetet szenvedett fiú tiszteletére felajánlottam a Sport Klubnak X példányt, amit vállaltam is, hogy értékesítek. Jól sikerült az eladás, összejött minden. A befolyt összegből a csapatok vezetőinek
emlékplakettet és szerény ajándékot sikerült összehozni, amit az évzárón osztottunk ki. Így tehát saját tapasztalatból tudom, hogy ha lefordíttatnám a könyvemet svédre, akkor lenne rá érdeklődő – talán –, de kérdezem én: mennyibe kerülne egy profi fordító „pluszban”? Etc. Ma itt is nagy gond a finanszírozás, hát felteszem a kérdést: akkor ki az,
aki egy ismeretlen stefanicust kiad? Valahol viszont el kell kezdeni.

– „Aki egy ismeretlen stefanicus-t kiad”. A köteten is, az aláírásodban is, mindenhol a neved után ott áll: Stefanicus Hungaricus Firkász. Honnan ez a fura név? Miért pont firkász?
– Nos, akkor lássuk csak: a suliban latin, humán szakos voltam, és innen eredt az ötlet, és szabad szóalkotással emígyen alakult:
Stefan = Stefanicus = kisistván; Hungaricum = Hungaricus = magyarra utaló, ahol az m-t kicseréltem s-re, hogy jól rímeljen; Firkász = pedig a firkáimból jön, az irkászok firkálnak mindenhova-
A vége pedig ez lett: kisistvan, a magyar firkász = stefanicus hungaricus firkász. Mert ugye, én csak Firkász vagyok, Költőink vannak nagyok, én meg firkálgatok, de nem akárhova, hanem a szívekbe, oda, ahol megmaradnak a firkáim örökre.

A mi szívünkbe már biztosan beleírtad magad. Hogyan találtál a
Barátok Verslistára?

– Interneteztem, felmentem a Barátok Verslista honlapjára, és feliratkoztam (2004-ben), és azóta itt vagyok köztetek, és jól érzem magam, mert igazi Barátokra is találtam. Egy remek kis csapat a Világhálón.
Bátran ajánlom másoknak is, csak jelentkezzetek közénk.
Olyan emberek alkotják a Listát, akik igazi Barát módjára figyelnek egymásra. Sok személyes kapcsolat is kialakult az évek során, köszönhetően a Barátoknak.

– Végül: megtudhatunk valamit a terveidről?
– Mint sportot kedvelő és szerető ember – újra elvállaltam a helyi Sport Klub felnőtt csapatának csapatvezetői teendőit, ez bizony kitölti a szabadidőm nagyobbik részét, de szívesen csinálom. Emellett a Barátok Verslista életében is szerepet vállaltam, amit – remélem – sikerrel tudok teljesíteni. És igyekszem aktívan részt venni a Lista életében is. Szeretném jó egészségben eltölteni szorgos napjaim, és örömet szerezni azoknak, akikkel keressük a pontokat, amik összekötnek bennünket, és nem elválasztanak ebben a rohanó világban.
Most pedig kívánok minden kedves Barátnak jó egészséget, tartalmas 2008-as esztendőt, szép sikereket és sok-sok szép alkotást, valamennyiünk örömére.

(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)