Százdi Sztakó Zsolt: Alkotói közelkép
KARAFFA GYULA
Azok, akik ismerik a verseit nem lepődtek meg, hogy a tavalyi Spangár-díjat ő nyerte, amit egy csapatnyi lelkes amatőr író-költő alapított, de igazi profi zsűri ítélt oda az annak érdemesnek: a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai.
Ezzel a díjjal minden évben a Spangár Kör jutalmazza a legjobbakat.
– Bemutatnád nekünk az egyesületet? Mikor alakultatok? Hányan vagytok?
– Három éve alakult a Spangár Kör, egy költészet-napi megemlékezés utáni baráti beszélgetés alatt tulajdonképpen közfelkiáltással. Mindannyian éreztük, hogy ha valami emberit, élhetőt, jót akarunk az Irodalomtól, akkor magunknak kell megmozdulnunk, hiszen a Megyeközpont nem, a Főváros meg aztán végképp nem foglalkozik a helyi alkotókkal, tehetségekkel. Már a megalakulás után meglepődtünk, hányan élnek ezen a környéken nagy tehetségű írók, költők, szobrászok, festőművészek, zenészek, fotósok. A tagok létszáma azóta is nő, igaz,
néhányan saját akaratukból távoztak a Körből. Örömmel jelenthetem be a Te tagságodat is az Olvasóknak, ez évtől a Kör „levelező tagjaként” veszel részt, Zsolt barátom, Te is a munkánkban. Csáky Károly, Ipolyságon élő költővel, tanárral így már ketten képviselitek a Felvidéket e Kör alkotói között. Jelenleg 16 tagja van a Körnek, de újabb
tehetségek felkutatása napi feladatunk. Itt engedd meg, hogy megjegyezzem, az amatőr státusz csak a hivatalos irodalmi kánon szerint alkalmazható ránk, hiszen ha a tehetség alapján lesz valaki profi, akkor itt közöttünk sokan vannak azok. Több tagunk rendszeresen jelenik meg országos lapokban, antológiákban.
– Évenként kiadjátok a Spangár Antológiát, amiben legfrissebb mőveiteket mutatjátok be.
– Igen, az antológiánk, az Üzenetek, vallomások, strófák… már harmadszor jelenik meg idén áprilisban. Költészet napi kiadvány ez is, mint annyi más társa az országban, nem titkoltan a Költészet ünnepére időzítjük a pályázatunk elbírálását, a kötet megjelenését. A Kör tagjainak legfrissebb alkotásaiból és a hozzánk küldött pályázati anyagok legjavából válogatjuk össze a kötet tartalmát. Minden évben jeles zsűri bírálja el a jeligés pályázati anyagokat. Sajnos, kaptam olyan véleményt is, hogy ez a Kör csak azért alakult, hogy egymást dicsérjük, jutalmazzuk. Nem tartom ezt helyénvaló véleménynek, ugyanis csak annyit tettünk, hogy „mi magunk kapartuk ki a gesztenyénket”, nem vártunk meg mást ezzel. A tagok előélete, elért eredményei adják az
alapot ennek a véleménynek a cáfolásához. Helyi szinten kell megteremtenünk kiadványokkal, kötetekkel, újságokkal, előadásokkal az élhető emberi életet, nem szabad ezzel másra várni. A Spangár-díj talán még ismeretlen, de már van „tartama”, később lesz presztízse is!
Az idei pályázatra több mint 70 alkotó majd ezer pályaműve érkezett. Még tart a zsűrizés, hiszen az idén először nyitottá, országossá, bocsánat, nemzetközivé tett pályázat sikeres volt.
– Eddigi főbb sikereid?
– Talán említhetném a több országos megjelenést, a tavalyi Spangár-díjat, az antológiákban való megjelenést, de számomra a legnagyobb siker a most útjára indított Börzsönyi Helikon lesz, vagy talán már most is az. A lapot egyedül szerkesztem, és csak az Interneten terjesztjük. Spangár körös kiadvány, de már indulásától országosan nyitott minden alkotó előtt.
– Mit jelent neked a Spangár-díj?
– Mivel elismert szakemberek zsűriztek, és én olvastam is a véleményüket, sokat. Örülök, hogy megkaphattam a szép tűzzománc plakettet, bár nem használom a „Spangár-díjas költő” titulust, de igazán örültem, mikor megkaptam.
– Feleséged, (fiad) és három lányod is van, tehát múzsákkal bıven el
vagy látva. Ki inspirál a legjobban? Én olvastam egy versedet, amely a
lányaidról szól.
– Személyekhez ritkán írok, inkább Istent keresem mindenekben, a természetben, a versekben. Sokszor a csend az ihlető, sokszor a béke, a nyugalom.
– Az alkotáshoz bizony nyugalom szükséges, és te nagy családban élsz. Hogyan találod meg az alkotáshoz szükséges nyugalmat?
– Eddig a munkám olyan volt, sokat olvashattam, sokat voltam egyedül, hiszen feladatom a figyelés, az ébrenlét volt. Sok versem a munkahelyi asztal mellett született. Jelenleg gépen írok és többnyire az éjszakai órákban, vagy napközben, mikor senki nincs itthon.
– Az irodalom mellett bırdíszmőves is vagy. Melyik szenvedély a régebbi kelető?
– 1980-óta írok, de bırözni csak 1987-ben kezdtem. Addig csak csodáltam a szép bırtárgyakat.
– Ebben az évben egy új vállalkozásba, a Börzsönyi Helikon művészeti folyóiratba fogtatok, aminek te vagy a főszerkesztője. Mesélnél erről valamit?
– Szívesen. A Börzsönyi Helikon egy havonta jelentkező művészeti folyóirat, amiben versek, prózák, fotók, rajzok, festmények, tanulmányok, kritikák, könyvajánlók, hírek kapnak helyet. Jelenlegi barátaimmal dolgozok együtt, de már sok „ismeretlen”, messzi vidéken élő művész is küldött anyagot a készülő lapba. Terveink szerint csak elektronikusan terjesztjük a lapot, de ha pénzünk lesz, néhány példányszámban ki is nyomtatjuk majd könyvtári olvasás céljából, az idősebbekre, az internettel nem rendelkezőkre gondolva ezzel. A lap megnézhető, illetve letölthető a helikon.retsag.hu címen, illetve a rétsági
honlap főoldalán is kaptunk egy menüpontot, arra kattintva ugyanúgy megjelenik a lap. Saját alhonlapunk van, ahol kapcsolódó anyagok, szerzők adatai, az aktuális tartalomjegyzék van fenn. Szeretettel ajánlom mindenkinek, aki kedveli az irodalmat.
– Köszönöm.
– Köszönöm Neked is a kérdéseket, Isten áldjon!
(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)