Gősi Vali: Alkotói közelkép
KESZY-HARMATH DÁNIEL
– Valamelyik alkotói közelképben olvastam tőled az alábbi, szerény mondatokat: „Nem nevezném magam költőnek vagy írónak, elsősorban pedagógusnak tartom magam, aki szereti az irodalmat. Tanítok, nevelek, szeretek, átadok magamból és a tudásomból, szóval ugyanazt csinálom, mint egy író vagy költő, csak közvetlenebbül.“ Ars poeticád is lehetne e néhány soros vallomás. Én azért kíváncsi lennék, hogy a fönti, szerény szavakba foglaltakon és tanítványaidon túl is, milyen módon közvetítesz irodalomkedvelő barátaid, sőt, a Verslista kortárs szerzői felé értékes publikációkat, építő műhelyfeladatokat? A kezdetektől, 2008-ban történt érkezésedtől figyelem ebbéli tevékenységet. Mondanál erről pár szót?
– Szabadidőmben örömmel veszek részt a Verslista életében, élő irodalmi találkozók szervezésével, állandó, belső játékos, kispályázatok – Iniciálé, Lyukas vers – gondozásával, Irodalmi okosságok rendszeres publikálásával, belső, havi pályázatok kiírásával, bonyolításával.
– Örülök, hogy magam is részese lehetek ezeknek, és nem csak kívülről figyelhetem a felsorolt, mindannyiunk építésére szolgáló játékokat, publikációkat. Bátran mondhatom: a legtöbb élő találkozó, amelyen együtt részt vehettünk, igazi csapatépítő tréning is volt egyúttal, amellett, hogy a társaság irodalmi életét is felpezsdítették ezek a tartalmas találkozások, közös kirándulások.
A fentieken túl magad is publikálsz verseket, prózai írásokat is. Hol olvashatók ezek?
– Igyekszem a Verslista legtöbb fórumán jelen lenni írásaimmal, így rendszeresen jelennek meg verseim és más írásaim a Képzeld el… című folyóiratban, a Sodrásban című, évente megjelenő antológiában. Ha tehetem, részt veszek a Verslista által kiírt és gondozott külső pályázatokon is.
– Jó, hogy említed ezeket a kedvelt, külső pályázatokat is, hiszen úgy tudom, szép sikereid vannak itt is. Mesélj ezekről az élményeidről, hadd ismerjenek meg jobban új tagjaink is!
– Talán a legkülönlegesebb élményem a Magyar-Egyiptomi Baráti Társaság, a VPM és a Barátok Verslista által közösen kiírt „Az én Egyiptomom” című novellapályázathoz kapcsolódik, amelyen első helyezést értem el az Egyiptomi csata című novellámmal, amely egy csattanóval végződő „csalimese” vagy úgynevezett „short story”. Nagyon örültem az elismerésnek, óriási dolognak tartom, és nagyon hálás vagyok a kiíróknak a nagy nyereményért, amely egyiptomi utazással járt.
– Ezúton is, ismét gratulálok. Említetted, hogy elsősorban a novella műfajában alkotsz, de ismereteim szerint az említett verspublikációid is figyelemre méltóak. Milyen stílusban írsz, és milyen témákat fogalmazol meg szívesen versben?
– Ezen a téren inkább csak szárnypróbálgatásaim vannak. Ha írok is verset, általában inkább a játékosságra, zeneiségre törekszem, asszociálok, és ilyenkor is legfőbb eszközöm a humor.
– Vannak-e kedvenceid nagyjaink és a kortárs írók, költők között?
– A nagyok közül Kosztolányit, Arany Jánost, Adyt, Ambrust, a kortársak közül pedig a legjobb barátomat, Koncz-Kovács Annát említeném, aki szintén Verslistás.
– Kívánom, hogy a tanítás, az irodalmi műhelyben való aktív közreműködésed és a tanulás mellett – hiszen olvastam valahol, hogy az alkalmazott nyelvészet berkein belül anyanyelv-pedagógiával foglalkozol az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyik PhD-programjában – maradjon mindig időd, energiád arra, hogy gyakran velünk legyél itt, a csoportban, segítsd a szárnypróbálgatók és a már úton lévők munkáját, és írj élményeidről, adj hírt írásaidról, mindannyiunk örömére!
***
– A fenti interjú óta megkaptad a Kortárs Magyar Irodalomért Díjat a napokban – amihez gratulálunk! Milyen érzés ez számodra?
Nagyon jó érzés számomra a díj, igazán örülök neki, nagyon sokat jelent számomra a lista, és örülök, hogy dolgozhatok érte. Attila ugyan megviccelt a borítékokkal műsorvezetés közben, de végül a meglepettség és a mosoly ragadt az arcomon a Verslista díjátadóján. Remélem, sokan örülnek velem együtt.
(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)