Közelkép: Mentovics Éva – 2012

Kovács Daniela: Alkotói közelkép
MENTOVICS ÉVA

Amikor Mentovics Éva először jelentkezett a Verslistára, mint új listatag, azonnal szembe tűnt verseinek szinte hibátlan ritmusa. Mintha rímes időmértékre, máskor meg magyaros hangsúlyos verselésre kopogott volna írás közben a tolla. Tavaly csupán egyetlen szavazaton múlott, hogy nem ő kapta az Amatőr Irodalomért Verslista Díjat, ezért ért megtiszteltetésként a felkérés, hogy írjak róla a folyóiratunkba.

Az irodalom, benne a költészet iránti mély alázat vezérli, holott lenne épp elég oka a büszkeségre. Gyermekverseinek nem csak a muzsikája, remek rímtechnikája nyűgözi le kicsi és felnőtt olvasóját, talán az a legnagyobb érdeme, hogy általuk az oktatók az irodalom és a környezetismeret tananyagát is összekapcsolhatják.

Az első önálló verseskötete 2007-ben jelent meg, amelyhez Vinczéné Bíró Etelka mesterlogopédus, a Magyar Rádió, és a Magyar Televízió beszédtanára írt előszót. Azóta már napvilágot látott több önálló gyermekkötete is (Csillogó pelyhek, Téli varázslat, Tavasztól télig, Verses találós kérdések, Mókás állatsereg), három verses kifestő könyve, leporellóinak, lapozókönyveinek, térbeli mesekönyveinek száma pedig meghaladja a húszat. Versei, meséi számtalan antológiában olvashatók, és havonta jelennek meg színes gyermekmagazinok oldalain is. 2012 tavaszán jelent meg Hónapról hónapra című lemeze, mely megzenésített gyermekverseit tartalmazza.

2011-ben Mókás állatsereg című kötete 4. helyezést ért el a magyar szerzők művei között az Aranykönyv Olvasói Sikerkönyvek szavazásán gyermekkönyv kategóriában. A költő így vall önmagáról: „Nem csak verseket, meséket, novellákat is írok, és egy ifjúsági regényem is megjelenés alatt áll. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen több tankönyvkiadó is megkeresett már, hogy hozzájárulásomat kérje a verseim tankönyveikben való megjelenéséhez. Mesémet országos magyar irodalmi tanulmányi verseny anyagának választották, és a köré építették fel a kérdéseket. De nem csak gyermekek számára írok, felnőtteknek szóló verseim eddig antológiákban, magazinokban jelentek meg. Bár volt olyan igény könyvkiadótól, hogy kiadná őket, de őszintén megvallva még nem érzem úgy, hogy készen állok rá. Rengeteg izgalmas téma foglalkozat, és csak arra vár, hogy rímekbe álmodjam. Szeretnék egy küllemét és tartalmát tekintve is igényes, sokoldalú kötetet adni az olvasók kezébe, melyben megismerhetik lírai, komoly, romantikus és vidám, humoros énemet – de csak akkor, ha úgy érzem, eljött az ideje.”

Amikor kérdeztem a költőt a jövőbeli terveiről, Mentovics Évára jellemző szerénységgel csupán annyit válaszolt: „Azt szeretném, hogy írásaim eljussanak azokhoz, akiknek szántam őket!”

Mint költő és mint ember, Mentovics Éva teljesen lenyűgözött. Örültem, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy közelebbről ismerhessem meg őt és csodálatos versein keresztül a lelkét. Szívből ajánlom munkásságát minden szépre szomjazó léleknek. 

Búcsúzásképpen, a költő nemes gondolatait hintem a Kedves Olvasók lábai elé: „Az ünnepekben már gyermekként is a családi együttlétek, beszélgetések, ölelések után az ajándékozás örömét szerettem a legjobban. Számomra ajándékot adni sokkal nagyobb boldogságot jelent, mint kapni. Ez a felemelő, szinte semmihez sem fogható érzés járja át lelkemet akkor is, amikor az óvodákban, iskolákban boldog, csillogó tekintetű gyermekek előadásában hallhatom verseimet, vagy a koncerteken, amikor az együttessel együtt dalolva, táncolva, önfeledten, vidáman harsogják őket. Ekkor úgy érzem, hazaérkeztek az írásaim. Az ilyenkor megszülető boldogságcseppek varázsolnak szivárványt a hétköznapok néha kicsit borongós égboltjára.”

(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)