Közelkép: Szabó Eszter Helka – 2020

Kutasi Horváth Katalin: Alkotói közelkép
SZABÓ ESZTER HELKA

Szabó Eszter Helka már több éve rendszeresen részt vesz a Verslista játékain, s több alkalommal nyert is heti pályázatainkon. A Feketén-Fehéren 2019/04. száma az ő írásaival jelent meg.

Szabó Eszter Helka

– Eszter, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár szaktájékoztató könyvtárosa vagy. Mióta dolgozol itt? Pályaválasztásod családi hagyomány?

– A könyvtár egyik elődjében, a Hajdú-Bihar Megyei Könyvtárban 1992 szeptemberétől dolgozom tájékoztató könyvtárosként.

Édesapám vasutas volt, de imádott olvasni. Fiatal férjként azzal lepte meg édesanyámat, hogy megvette nekem, az akkor óvodás kislánynak Móra Ferenc gyermekkönyveinek teljes sorozatát. Szegény anyám azt sem tudta, hogyan fog kijönni a kosztpénzből!

Édesanyám példája nyomán választottam – tizenhat éves korom körül – ezt a hivatást. A révfülöpi könyvtárat, melyet 25 évig vezetett, a második otthonomnak éreztem. A szakmai alapokat tőle lestem el, de volt egy családi vállalkozásunk is, középiskolás koromban nyaranta bizományi könyvárusítással is foglalkozott a családunk.

– Van kedvenc szerződ, könyved?

– Kisgyerekként Móra Ferenc világa varázsolt el, később Erich Kästner könyvei, Karl MayWinnetouja, Szabó Magda Abigéljét tizenöt éves koromban „fedeztem fel”. Kisiskolás koromtól olvasgatok verseket rendszeresen. Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor és Áprily Lajos már akkor a kedvencem volt. A gyermekkönyvek illusztrátorai legalább annyira érdekeltek, mint a szövegek szerzői. Faltam az életrajzokat. Középiskolásként Kafka-rajongó lettem. Az is maradtam. Nagy hatással voltak rám a Nyugat alkotói, főleg Babits lírája, József Attila költészete. Közel érzem magamhoz Hermann Hesse humanizmusát.
A rendszerváltás utáni irodalomból Bodor Ádám: Sinistra körzet és Péterfy Gergely: A kitömött barbár című regénye, továbbá Lanczkor Gábor: Folyamisten című novellaciklusa viszi nálam a pálmát. A távoli kultúrák irodalmából a norvég, az észak-amerikai és a japán érdekel a legjobban. Foglalkozom eszperantó irodalommal is.

– A vers vagy a próza áll közelebb hozzád? Mely műfajokat szereted?

– A verset és a prózát egyaránt kedvelem. Gyermekkoromban sok sci-fit olvastam. Imádom az utópiákat, mert foglalkoztatnak a társadalmi problémák. Örök szerelmem a magyar népköltészet (népdalaink, balladáink) kimeríthetetlen kincsestára. Alkotóként a rövid verses műfajokat kedvelem, például a haikut és az apevát. Előbbi a természet leírásában jelent sokat számomra, utóbbi az aforizma műfajához való vonzódásom miatt érdekes. Szeretem végiggondolni, hogy egy-egy állatról, tárgyról, fogalomról milyen változatos dolgok (pl. szólások, népi bölcsességek, szimbolika, mitológia, társművészetek vagy akár nyelvi és más játékok) jutnak eszembe. Példaképem Fodor Ákos és Paul Valéry. Meséket a Verslista pályázatainak hatására kezdtem el írni.

– Debrecenben élsz. Nem hiányzik Révfülöp?

– Hiányzik. Semmi sem pótolja. Be kellett látnom, hogy egy régi, düledező házat (pincével, kúttal) gazdaságtalan fenntartani. Révfülöp a gyökereimet jelenti. Azok erősen kapaszkodnak a köves talajba.

– Gyakori a neved, de egyedivé tetted. Hányszor hajóztál a Helkán? Mit jelent számodra a Balaton? Gyakran felbukkannak írásaidban a bazalthegyek

– A Helka névvel tudom leginkább kifejezni a Balatonhoz való kötődésemet. Sokszor hajóztam a Helkán. Szüleimmel, majd lányommal gyakran ellátogattunk a balatonboglári szabadstrandra.  Fonyódra is jártunk fürödni. A bazalthegyeket a Verslistának köszönhetem. Egy játék adta a bazalt ötletét. Az északi partot jelképezi, és a kitartás jelképe számomra. Gyakran utaztunk Tapolcára. Utunkat bazalthegyek kísérték. Felejthetetlen családi kirándulások!

– Több nyelven is beszélsz. Békéscsabán megtanítottad nekünk a Kis kece lányomat eszperantóul. Mesélj egy kicsit az eszperantóval való kapcsolatodról!

– Én is „véletlenül” kerültem kapcsolatba az eszperantóval. Amikor könyveket árusítottam, 15 éves koromban édesanyám hozta Kaszab Andor: Eszperantó-magyar diáklevelezés című könyvecskéjét. A legelső szó, amit megtanultam belőle, a „kara” [ejtsd: kárá = kedves] volt. Aztán könyvtárosként találkoztam néha egy kapatos vasutas eszperantistával, aki folyton zaklatott, hogy mikor tanuljuk meg már végre a világ legkönnyebb nyelvét? Akkor miatta sem vonzott. Viszont mikor Zánkán voltam könyvtáros, Tóth Tibor révfülöpi tanár eszperantó szakkört szervezett a helyi általános iskolában. Szerette volna, ha a gyerekek külföldiekkel is gyakorolják a nyelvet. A nyolcvanas évekközepén látogatást szervezett az Elba-parti Pardubice városába, kísérőt keresett a gyerekek mellé. Felhívta figyelmemet, hogy az ottani programokat nem akárkik szervezik: a cseh eszperantisták szövetségének elnöke és felesége, tehát illene jól megtanulni addig a nyelvet. Kivettem a könyvtárból Jozefo Horváth: 30 nap alatt eszperantóul című tankönyvét. Munka mellett másfél hónap alatt sikerült is megtanulni a nyelvet. Persze sokat kell még gyakorolnom ahhoz, hogy az egyre bővülő szókincsű nyelvet jobban beszéljem. Ebben segít eszperantista férjem, akit éppen egy eszperantó nyelvtanfolyamon ismertem meg. Lányunkat nyelvész ismerőseink útmutatása alapján születésétől kezdve eszperantistának neveltük. Több nyelven és sokkal jobban beszél nálam. Jártunk eszperantó családi találkozókra bel- és külföldre.

– Mesélsz nekünk röviden még a családodról?

– Lányunk már felnőttt. Környezetmérnöknek készül. Öcsémet is a könyvtárhoz köti munkája.

– Milyen irodalmi és egy egyéb terveid vannak? Mi foglalkoztat mostanában?

– Sokat dolgozom. A jövő elég bizonytalan. Szeretnék „visszakanyarodni” gyermekkori szerelmemhez, a sci-fi műfajához. Nem fogok poszthumán verseket írni, de némi „fantasztikumot” talán belecsempészek az írásaimba. Most formálódik egy balatoni mitológia, ami engem is vonz. Révfülöp helye az irodalomban és Szabó Magda „újra felfedezése” szintén érdekel. Debrecen gazdag irodalmi élete tele van fehér foltokkal, titkokkal. Most éppen Zágorec-Csuka Judit muravidéki költő irodalomterápiás könyvét olvasom. Szabó Magda szerint az irodalom nem terápia, hanem harc. Sajnos nem kérdezhetem meg tőle, hogy ezt konkrétan mire értette. Az időtlen remekművek, mint
A kis herceg vagy a Micimackó leginkább a szeretetről szólnak.

(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)

Vélemény, hozzászólás?