Végh Sándor: Alkotói közelkép
SZABÓ GITTA
– Hogy kerültél kapcsolatba az irodalommal, mióta alkotsz?
– Lehet, hogy banálisan hangzik, de az olvasónaplók vezetésével születtek az első írásaim. Az alkotó írással konkrétan már édesanyaként kezdtem foglalkozni. Akkor fordultam a mesélés felé, amit gyermekeimmel együtt „őztünk”, mindig valami napi eseményt öntöttünk formába – farsang, betegség, vendégség –, csupa olyasmi, amit ők maguk megtapasztaltak már, volt emlékük, át tudták élni. Ez volt a kezdet. Azelőtt inkább csak rajzolgattam.
– Mikortól vált fontossá számodra a közönség is?
– Ahogy egyre merészebbé váltam, ahogy írásaim kiforrottabbak lettek, magától jött az igény a bemutatkozásra. Első írásaim a Dörmögő Dömötörben jelentek meg.
– Gondolom, azóta rengeteget fejlődtél. Mesélnél nekünk a megjelenéseidről?
– Igen. Rengeteget fejlődtem. Mesélésre nincsen elég hely, inkább csak felsorolnám: a Dörmögő Dömötörben rövidebb mesékkel, majd 2000-ben a mesekönyvemmel – „A lustaság fél egészség…” cíművel – jelentem
meg. Majd a Barátok Verslista kiadványaiban, antológiáiban és egyéb pályázatokon. Lányom, Anikó segítségével elkészült a weblapom: www.gitta1961.gportal.hu. 2007-ben egy verses/novellás kötet „Hullámhegyek – völgyek” címmel és egy verses CD-m „Meztelen gondolatok”
címmel. Az utóbbi ötletét az éppen aktuális munkahelyem, a Vakok Intézete adta. Hiszen ők nem tudnak olvasni, vagy csak speciális Braille-írással írt műveket.
– Hol lehet a könyvedhez hozzájutni?
– Könyvemet főképpen nálam lehet megrendelni a gitka61@citromail.hu e-mailcímen, a http://www.gitta1961.gportal.hu honlapomon, továbbá a
http://www.konyvmuhely.hu vagy a http://www.LiLLi.hu oldalakon.
– És most a kötetedhez kapcsolódva, mennyire nehéz manapság könyvet kiadni, ismertté, elismertté válni?
– Könyvet kiadni egyáltalán nem nehéz. Rengeteg kiadó van, akik kis példányszámmal is dolgoznak. A rázósabb az ismertté válás. A terjesztés, reklám, újságcikkek és minden más egyéb tevékenység, ami ehhez szükséges.
– Fontosak az összeköttetések is, nem elég a tehetség?
– Szerintem fontosak, mint mindenben az élet területén. A tehetség magában nem elég. Ha elég lenne, sok listatagunk már nem amatőrként írna.
– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
– Hogy végre ne magánkiadásban jelenjen meg egy kötetem. Ez irányú vágyam nem szűnik soha. Minden adandó eszközt felhasználok elérése érdekében. Szeretek írni. Nagyon jó dolog. Az egyik legjobb, amit kaptam az élettől. De azért a mese… az az igazi! A gyermek, itt bent a lelkemben, azt szereti igazán.
(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)